Ipargazdaság, 1978 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1978-01-01 / 1. szám
önyvek BORÚ KÁROLY —SIPOS BÉLA: Iparvállalati prognóziskészítés matematikai, statisztikai módszerekkel (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1977., 254 p.) A könyv szerzői a hazai prognosztikai irodalomban eddig viszonylag mostohán kezelt vállalati szféra számára dolgoztak ki és adtak közre gyakorlatias irányelveket, valamint alkalmazási eljárásokat. A két szerző a feladatot egymás között megosztva az I. részt, az iparvállalati prognóziskészítés módszereit Sipos Béla, míg a munkaügyi folyamat prognosztizálása az iparvállalatoknál című II. részt Borsi Károly írta. A könyv mint címe is jelzi, elsősorban módszertani segítséget kíván a vállalati prognosztizáláshoz nyújtani, a gazdasági matematika, a matematikai statisztika által kínált ilyen lehetőségeket feltárva. Mindezt gazdag vállalati példaanyagra támaszkodva, a vállalati igényekhez jól illeszkedően oldották meg. Mind az I., mind a II. rész három-három önálló fejezetre tagozódik. Vegyük sorra az egyes fejezeteket. A prognózisok szerepe az iparvállalatok közép és hosszútávú tervezésében című első fejezetben a szerző kifejti, hogy a felgyorsult fejlődés következményeként a gazdasági előrejelzés társadalmi igénnyé vált. Az intenzív gazdasági növekedés előrejelzéséhez a vezetői tapasztalatot és intuíciót a gazdasági matematika, a matematikai statisztika és gyakorta a számítástectika eszközeivel szükséges kiegészíteni. A kedvezőbb termelési, fejlesztési koncepciók, és stratégia kialakításához a prognózisok leszűkítik a bizonytalanságot, fejlődési, s piaci ismeretekre alapozott prognózis alternatívákat ajánlva a tervezésnek. Igaz a szocialista vállalatok gyakorlatában, a szocialista tervgazdálkodás keretei között a kitűzött fejlesztési főarányok szerint lehet tájékozódni, de a megvalósítás körülményeit a vállalati prognosztikának kell felderíteni. Különösen fontos ez exportcélú fejlesztéskor, amikor többféle külső, tőlük független (exogén) tényező begyűrűzése valószínű, elsősorban a tőkés piacról. A szerző kihangsúlyozza az előrejelzések időtartomány határainak megvonásában a téma és a vállalati jelleg meghatározó szerepét. Az időhorizont bár hosszabb, mint a vonatkozó tervperiódus, azonban az abszolutizálás és az elszakadás nincs összhangban a szokványokkal. A gazdasági mozgások komponens ciklusait, lehet ugyan külön-külön analizálni, de szintézisükre, pl. innovációs folyamatként, vagy funkcionális modell útján (hálóterv- technikával) rendszerint szükség van. Az iparvállalati előrejelzési munka szervezésének fázisait a szerző gyakorlatiasan foglalja rendszerbe, kiemelve a folyamatos (permanens) előrejelzés fontosságát, a megvalósulások ellenőrzésének, és az esetleges módosítások idejében történő átvezetésének érdekében. A könyv módszer válogatása a vállalati lehetőségek és korlátok szem előtt tartásával: az idősor kutatást, a regresszió analízist, operációkutatási modelleket, az intuitív módszereket és a grafikus eljárásokat tekinti a vállalati szféra számára elsősorban alkalmazhatónak. Ezekből az információbázis és szellemi erőforrások figyelembevételével a matematikai statisztikai eljárások kapnak elsőbbséget. A prognózisok megbízhatóságának mértéke pedig az elsődleges szempont mindenkor. A második fejezet témája az idősorkutatáson alapuló prognózis. A szerző azt a problémát, hogy mit tekintsen ismertnek, s mit kell részleteiben tárgyalni, ill. megtanítani, jó pedagógiai érzékkel oldotta meg. Az egyes, a vállalati információbázist hasznosító módszereknek,a trendextrapolációk, az exponenciális kiegyenlítés, a fejlődési ütem optimális előrebecslése, az intervallumbecslés, a megbízhatósági vizsgálatok, a harmonikus súlyozás, a szezonális ingadozások figyelése, a korreláció és regressziószámítások), rövid levezetésén, jellegábrázolásán túlmenőleg, jól követhető gyakorlati példákon mutatja be alkalmazásuk lehetőségeit. A harmadik fejezet a lineáris programozás felhasználását tárgyalja a termelési lehetőségek és a termékösszetétel prognosztizálására. A szerző a feladatokat tömören, de követhető okfejtéssel foglalja össze. Ez a fejezet bizonyos gazdaság-matematikai jártasságot feltételez. A szűkreszabott kifejtést a hivatkozott irodalom pótolhatja. Az alapkategóriák, az összefüggések és a modellépítés ismertetése az indításhoz adnak útmutatót, míg az összevont alkalmazási példa a lehetőségekre világít rá. A könyv II. része rátér a munkaügyi előrejelzésekre és a negyedik fejezet a létszámprognózis készítés változatait mutatja be, a munkások létszámának várható (vagy szükséges) távlati alakulásáról. Alapul az országos kategóriarendszer, a normák (fejlődésükben), a létszámpótló eszközök, valamint a válllalati érdekeltségi és ösztönző rendszerek szolgáltak, komplex vállalati munkaerőpolitika keretében. Rendszerezi az előrejelzés menettervéhez szükséges információ csoportokat, s felhasználásukat mintapéldával szemlélteti, kitérve a munkaerő pótlás egyéb lehetőségére, mint a szervezés, a kooperáció, a termelékenység növelése, az anyagi ösztönzés, a műszaki fejlesztés, stb. Majd bemutatja a szerző a termelés munkaigényessége (normaóra szükséglete) alapján történő létszámelőrejelzés módját, valamint a kisegítő (karbantartó, szállító, stb.) tevékenységet folytató dolgozók távlati létszámának tapasztalati összefüggések alapján matematikai statisztikai formulákkal való előrebecslését. Érdekes, de nem kellően megalapozott és inga- IPARGAZDASÁG 37 1978. január