Ipargazdaság, 1979 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1979-07-01 / 7. szám
Az emberi tulajdonságok szerepe a vezetés hatékonyságában PAKUCS JÁNOS* A vezetőkkel szemben támasztott követelmények növekedése világszerte általános tendencia. Magyarországon minisztertanácsi rendelet (MT. 1019/ 74) is szabályozza, hogy a vezetőkkel szemben a jövőben is a politikai, a szakmai és a vezetői alkalmasság ,az alapvetően fontos követelmény. A vezetőkkel szemben támasztott ezen általános — politikai, szakmai és vezetési — alapkövetelmények szintje általánosan megközelíthető a képzettség, a vezetési módszer és a magatartás jelemzőinek vizsgálata útján. A magatartásjellemzők — amelyek a politikai, a szakmai és a vezetési alapkövetelményeket egyaránt döntően meghatározzák — a vezető jellemvonásainak, valamint az erkölcsi és az egyéb magatartásával összefüggő tulajdonságainak összessége. A személyiség szerepe a vezetési tevékenységben A vezetők megítélésével kapcsolatban az egyik legvitatottabb kérdés, hogy mi a szerepe a személyiségnek, az emberi tulajdonságoknak a szervezeti munka eredményességét illetően. Általában senki sem tagadja a személyi adottságok, vagyis az emberi, jellembeli, értelmi stb. tulajdonságok, készségek és képességek jelentőségét, de e szubjektív tényezőknek a vezetett szervezetre vonatkozó hatását és hatékonyságát illetően már eltérnek a vélemények. Egyes vélemények szerint a vezető személye az irányítási tevékenység meghatározó eleme, s közvetlen összefüggést látnak a vezetés hatékonysága és a vezető személyi adottságai között. Ezen elképzelések szerint a vezető személyi rátermettségét semmiféle tudatos módszerrel, szervezési megoldással, esetleg továbbképzéssel pótolni nem lehet. A másik végletet képviselők szerint éppen a vezető személyiségének szubjektív és sokszor önkényes megnyilvánulásai jelentik a legnagyobb akadályt a vezetés mechanizmusának ésszerű, minden, ösztönösségtől mentes , olyan kialakításában, amely biztosítéka az egyes célkitűzések racionális, kizárólag tárgyi megfontolásokon alapuló megvalósításának. * MTA Központi Fizikai Kutató Intézete IPARGAZDASÁG 1979. július Az ilyen és ehhez hasonló szélsőséges állásfoglalások esetében az igazság általában valahol középen van. Nagyon sok megfigyelés és személyes tapasztalat alapján megállapítható, hogy a vezető személyisége valóban nem mindig egyeztethető össze a szervezet tervszerű munkájával, a folyamatok kizárólag tárgyi szempontokra alapozott kialakításával. Szükséges azonban, hogy a vezető szubjektív tulajdonságai és érdeklődési irányai összhangban legyenek a tárgyi követelményekkel és feleljenek meg a szervezet igényeinek. A vezető személyiségének és személyi tulajdonságainak a vezetett szervezetre vonatkozó hatása, illetve ennek mértéke természetesen nem vonatkoztatható el egy sor külső tényezőtől. Csak a legfontosabbakat kiemelve is — mint például — — a vezetési szintek száma, — a munka, illetve munkahely szervezettsége, — az érdekeltségi rendszer, — a közvetlen beosztottak száma, érzékelhető a kérdés rendkívüli bonyolultsága. A vezető tevékenységének hatékonyságát és ezen belül a személyiség szerepének fontosságát az egyes vezetési helyzetekben mindig külön-külön meg kell vizsgálni. Esetenként kell és lehet csak eldönteni, hogy az adott vezetési helyzetben, a kitűzött eredmény elérésében, a tárgyi tényezőknek vagy a vezető közreműködésének van-e nagyobb szerepe. A vezetői tevékenység alapvető célja mindig az, hogy a vezetett szervezet működése a legkisebb ráfordítás mellett, az elérhető maximális hatékonysággal, a lehető legeredményesebb legyen. A vezetők feladatköre és a legfontosabb vezetői jellemzők A vezetési tevékenységet, ill. konkrétan a vezető tevékenységét meghatározott funkciókkal lehet körülírni. Nem szocialista szerzők szerint a vezetői tevékenységet 10 „funkció” reprezentálja, és ezek három csoportra oszthatók: a) Személyi vonatkozású funkciók (a formális tekintélyből vezethetők le) — a reprezentálás, — a vezetés, — a kapcsolattartás. b) Az információ-orientált funkciók (a vezető tevékenységének jelentős része információ-feldolgozás) — az információnyújtás, — az információközvetítés, — a beszámolás. c) Döntés-orientált funkciók (a szervezet döntési rendszerében a központi szerep a vezetőé) — a vállalkozási feladatkör, — a konfliktusok feloldása, — a források elosztása, — a tárgyalás-vezetés. 1 Manager Magazin and Harvard Business Review 1976. 7. sz.; Direction et Gestion des Enterprises 76. 1. sz.