Ipargazdaság, 1979 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1979-07-01 / 7. szám

Az emberi tulajdonságok szerepe a vezetés hatékonyságában PAK­UCS JÁNOS* A vezetőkkel szemben támasztott követelmények növekedése világszerte általános tendencia. Ma­gyarországon minisztertanácsi rendelet (MT. 1019/ 74) is szabályozza, hogy­­ a vezetőkkel szemben a jövőben is a politikai, a szakmai és a vezetői alkalmasság ,­az­ alapvetően fontos követel­mény. A vezetőkkel szemben támasztott ezen ál­talános — politikai, szakmai és vezetési — alap­­követelmények szintje általánosan megközelíthető a képzettség, a vezetési módszer és a magatartás jelemzőinek vizsgálata útján. A magatartásjellem­zők — amelyek a politikai, a szakmai és a vezetési alapkövetelményeket egyaránt döntően meghatá­rozzák — a vezető jellemvonásainak, valamint az erkölcsi és az egyéb magatartásával összefüggő tulajdonságainak összessége. A személyiség szerepe a vezetési tevékenységben A vezetők megítélésével kapcsolatban az egyik legvitatottabb kérdés, hogy mi a szerepe a szemé­lyiségnek, az emberi tulajdonságoknak a szerve­zeti munka eredményességét illetően. Általában senki sem tagadja a személyi adottságok, vagyis az emberi, jellembeli, értelmi stb. tulajdonságok, készségek és képességek jelentőségét, de e szub­jektív tényezőknek a vezetett szervezetre vonat­kozó hatását és hatékonyságát illetően már el­térnek a vélemények. Egyes vélemények szerint a vezető személye az irányítási tevékenység meg­határozó eleme, s közvetlen összefüggést látnak a vezetés hatékonysága és a vezető személyi adott­ságai között. Ezen elképzelések szerint a vezető személyi rátermettségét semmiféle tudatos mód­szerrel, szervezési megoldással, esetleg továbbkép­zéssel pótolni nem lehet. A másik végletet képvi­selők szerint éppen a vezető személyiségének szub­jektív és sokszor önkényes megnyilvánulásai je­lentik a legnagyobb akadályt a vezetés mecha­nizmusának ésszerű, minden, ösztönösségtől mentes , olyan kialakításában, amely biztosítéka az egyes célkitűzések racionális, kizárólag tárgyi megfonto­lásokon alapuló megvalósításának. * MTA Központi Fizikai Kutató Intézete IPARGAZDASÁG 1979. július Az ilyen és ehhez hasonló szélsőséges állásfog­lalások esetében az igazság általában valahol kö­zépen van. Nagyon sok megfigyelés és személyes tapasztalat alapján megállapítható, hogy a vezető személyisége valóban nem mindig egyeztethető össze a szervezet tervszerű munkájával, a folya­matok kizárólag tárgyi szempontokra alapozott ki­alakításával. Szükséges azonban, hogy a vezető szubjektív tulajdonságai és érdeklődési irányai összhangban legyenek a tárgyi követelményekkel és feleljenek meg a szervezet igényeinek. A vezető személyiségének és személyi tulajdon­ságainak a vezetett szervezetre vonatkozó hatása, illetve ennek mértéke természetesen nem vonat­koztatható el egy sor külső tényezőtől. Csak a legfontosabbakat kiemelve is — mint például — — a vezetési szintek száma, — a munka, illetve munkahely szervezettsége, — az érdekeltségi rendszer, — a közvetlen beosztottak száma, érzékelhető a kérdés rendkívüli bonyolultsága. A vezető tevékenységének hatékonyságát és ezen belül a személyiség szerepének fontosságát az egyes vezetési helyzetekben mindig külön-külön meg kell vizsgálni. Esetenként kell és lehet csak eldönteni, hogy az adott vezetési helyzetben, a kitűzött ered­mény elérésében, a tárgyi tényezőknek vagy a ve­zető közreműködésének van-e nagyobb szerepe. A vezetői tevékenység alapvető célja mindig az, hogy a vezetett szervezet működése a legkisebb ráfordítás mellett, az elérhető maximális haté­konysággal, a lehető legeredményesebb legyen. A vezetők feladatköre és a legfontosabb vezetői jellemzők­­ A vezetési tevékenységet, ill. konkrétan a vezető tevékenységét meghatározott funkciókkal lehet kö­rülírni. Nem szocialista szerzők­ szerint a vezetői tevé­kenységet 10 „funkció” reprezentálja, és ezek há­rom csoportra oszthatók: a) Személyi vonatkozású funkciók (a formális te­kintélyből vezethetők le) — a reprezentálás, — a vezetés, — a kapcsolattartás. b) Az információ-orientált funkciók (a vezető tevékenységének jelentős része információ-feldol­gozás) — az információnyújtás, — az információközvetítés, — a beszámolás. c) Döntés-orientált funkciók (a szervezet döntési rendszerében a központi szerep a vezetőé) — a vállalkozási feladatkör, — a konfliktusok feloldása, — a források elosztása, — a tárgyalás-vezetés. 1 Manager Magazin and Harvard Business Re­view 1976. 7. sz.; Direction et Gestion des Enterprises 76. 1. sz.

Next