Ipargazdaság, 1985 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1985-06-01 / 6. szám

Dr. László Ferenc: A hatékony környezetvédelem eszközei (Mezőgazdasági Könyvkiadó, 1984) Az élet felgyorsuló folyamatában a csupán állam­polgári szemmel néző embernek is szembetűnnek a —hétköznapjaink által szolgáltatott— környeze­tünket pusztító jelenségek, amelyek bántják em­beri, állampolgári önérzetünket. Ki ne látná ismét­lődően az építkezések földegyengető tevékenysége nyomán a kiépített utakra a kerekekről és a plató­ról leszóródó föld és sitt—tömeg­kilométer­re is ter­jedő—sárból és sittből kiépített—„nyomvonalát, az oltott meszet, hulladék papírt szállító teherautó aszfalt-terítéseit; a dűlőutakról kigördülő jármű­veknek a műutakra terített sártömegét; a vasúti pályatestek töltését szegélyező folyamatos sittme­zőt; az erdők és tavak mentén a kirándulók, kem­pingezők által hátrahagyott gusztustalan nyomo­kat; a gyárudvarok, építkezési színhelyek elvisel­hetetlen rendetlenségét; azt a kirándulót, aki ké­­jelegve mossa autóját a folyóban, vagy önti bokor alá a fáradt olajat hátrahagyva az üres olajos do­bozokat; azt a tavaszi, vagy nyári rendcsinálót, aki a száraz avart, tarlót meggyújtva pusztítja az er­dőt, utak, parkok élő fáit, bokrait; azt an repülőgé­pes gyomírtózót, akinek nyomán kis erdei ligetek, utakat szegélyező évtizedes fák lombtalanul mere­­deznek az égnek; azt a karácsonyi ünnepet előké­szítőt, aki az erdő legszebben növekvő fenyőfáját fejezi le, hogy odahaza—rövid lejáratú—gyönyö­rűségét lelje; az útmenti gyümölcsfákat „fűrésszel”, „töréssel” szüretelőket; cementgyárak, kőmalmok és erőművek házakra, növényzetekre terített szür­ke porát; az élővizekbe derítetlenül befolyó szenny­vizet, stb., stb. És mennyi az a szennyező anyag, amely pusztítja a természetet, amelyet az egyszerű állampolgár nem lát, mert a természetes „látómeze­jén” kívül esnek, de. A szerző tudományos igénységgel, mindemellett üde stílusban sorakoztat fel tudóst, vezetőt, szak­embert, állampolgárt a környezetünk megvédésé­re. A környezetromlás sebességét —170 millió év 4 év földtörténete alapján H. Liedentopf modell év­elmélete alapján—úgy ítéli meg, hogy már csak né­hány másodperce van az emberiségnek, hogy ne kö­vetkezzen be katasztrófa. Úgy látja hogy a tudo­mányos technikai forradalom elért színvonala alap­ján—amennyiben ehhez a helyes társadalmi köz­­gondolkodás szemléletváltás is párosul, elhárítható a veszély. A könyv írója kiváló helyzetfeltárás­sal vizsgálja meg veszélybe került értékeinket, a talajt, a vizet, a levegőt, bemutatja a települések környezeti ártalmait, a veszélybe került növény- és állatvilág helyzetét. Nemcsak diagnózist ad, ha­nem a betegség megszüntetésére megfelelő módsze­reket, eszközöket, tehát terápiát is ajánl. A négy fejezetre osztható munkában az első és második fejezet a „szemléletváltás szükségességé­vel” és „gazdasági fejlődésünk és a környezet mi­nőségének ellentmondásos viszonyaival” foglalko­zik. Véget kell vetni az erőforrások pazarló fel­használásának, annak a magatartásnak, amely kor­látlannak tekinti természeti értékeinket. A termé­szet most visszaköveteli, mégpedig kamatostul azt az adósságot, amit az ember a felfokozott terme­lésből elvett tőle ingyen, írja a szerző. A harmadik fejezet tudományos igényességgel következetes szakírói törekvésekkel elemzi azokat a veszélyforrásokat, amelyek a talaj, a víz, a lev­­gő, a növény- és állatvilág, a települések és az em­ber életét veszélyeztetik. Megállapítja: egyes ér­tékeinket jellemző összetevőket, ebben keletkező károsodásokat. E fejezet monografikus feldolgo­zottsága és fogalmi rendszerezettsége miatt szak­emberek számára is értékes forrásmunkául is szolgál. A régi tudományos megállapítások össze­gezése, meglévő ismeretek felújítása és mindazok kiegészítése új ismeretekkel adja a fejezet értékét. Különösen ajánlható gazdasági vezetőknek a ne­gyedik fejezet: „A káros hatások megelőzésének és orvoslásának eszközei és módszerei”. Ez a he­lyes szemléletkialakítást helyezi előtérbe. A kör­nyezetszennyezés két fő oka: —mutat rá a szerző— —a szemléletmód, és a vezetői „rövidlátás”. Nem leigázni kell a természetet, hanem vele barátság­ban élni. Ehhez rendszerszemléletű közelítés szük­séges. A szerző összefoglalja a rendszerszemlélet ösz­­szetevőit, bemutatja a döntéshozatali rendszer modelljét. Demonstrációs ereje van a Velencei-tó megmentéséről adott tudósításnak. A gazdag pél­daanyag a szerző egész könyvét átható komplex szemléletű felfogás helyességének, jó igazolása. A környezetvédelemben nem szűkülhet be né­hány éves előrelátásra. Hosszú távú időhorizont átlátására van szükség, ehhez pedig átfogó prog­nosztika készítését fejti ki részletesebben. Termé­szetesen felveti ehhez a korszerű információs rend­szer kiépítésének szükségességét. „Az utólagos környezetvédelem sokkal drágább, mint a megelőző jellegű környezet-karbantartás” —írja. Éppen ezért a környezeti ártalmakat ke­letkezési helyükön kell kiküszöbölni, mérsékelni. Ezért nagy a felelőssége a termelő tevékenységet fejlesztő vezetőknek, hogy mennyiben tudnak a természettel „barátságban élni”. A fejezet további értékes mondanivalóját hor­dozza „A szervezés, mint a környezetvédelem ha­tékonyság növelő tényezője” című rész, amely a konkrét szervezési modellek mellett, az alkotó munka szervezésének összetevőit, alkalmazását mutatja be. Még ebben a fejezetben találkozhat az olvasó a hulladék okozta sok-sok ártalék­t ösz­­szetevőivel, technológiáival, a hulladékok kezelé­sének, tárolásának korszerű módszereivel. Végül a szerző könyvében többször is vissza­térő szép­irodalmi hivatkozással buszúzik: „Deve­­cseri G. ’’Vigyázz Kit ezüstlő köréből kihajított az ég, Ember vigyázz a földön. Úgy élj, hogy kárt ne tégy” (Dr. Magyar József) IPARGAZDASÁG 41 1985. június

Next