Ipargazdaság, 1986 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1986-06-01 / 6. szám
Dr. Kovács Géza: Nagytávlatú fejlődéstendenciák (Magyarország 2020-ig) (MSZMP KB Társadalomtudományi Intézete, Budapest, 1985.) Dr. Kovács Géza egyetemi tanár, az MTA Jövőkutatási Bizottságának elnöke, a hazai jövőkutatás egyik megalapítója, szervezője és nemzetközileg is elismert művelője. Az elmúlt 15 évben sorra jelentek meg nagy jelentőségű művei, például: A nagy távlatok és a tervezés. KJK Bp. 1970., A jövő kritikus elágazási pontjai. KJK. Bp. 1975., Jövőkutatás és társadalmi tervezés. KJK. Bp. 1979. Globális problémák — hazai perspektívák. Kossuth K. Bp. 1983. E munkáinak szerves folytatását jelenti legújabb könyve, melyben segítséget kíván nyújtani a hazai nagytávlatú jövőkép kimunkálásához. A magyar tudományos élet egyik jelentős eseménye volt a III. Magyar Jövőkutatási Konferencia megrendezése 1985. február hóban. A konferencia három szekcióban folytatta munkáját. Az I. szekció témája Magyarország 2020 volt és Kovács Géza professzor e címen tartotta meg programadó előadását. Azt, hogy ez a téma nem csak néhány elszánt kutató vesszőparipája, bizonyítja, hogy az I. szekcióban olyan neves kutatók tartottak előadást, mint Vajda György, Láng István, Simai Mihály, Vámos Tibor, Lévai András, Enyedi György akadémikusok. Miért növekedett meg az érdeklődés a nagytávlatok iránt, hiszen száz éve legfeljebb néhány író, mint Jules Verne foglalkozott ilyen kérdésekkel. A válasz abban keresendő, hogy a tudományos technikai fejlődés miatt, a jövő egyre gyorsabban jelenné válik. A tudomány duplázódási ideje 10, a népességé 30—40 évre csökkent és folytathatnánk a példákat. Ugyanakkor a kérdéskört elhanyagoltuk, mint Kovács Géza többször megállapította, polgári világmodellek vannak, de átfogó marxista világmodell kidolgozására még nem került sor. Az 1960-as években kidolgozott világmodellek számos reális veszélyre (környezet károsodása, élelmiszerhiány, energiastruktúra változás stb.) felhívták a figyelmet, de ezeket elvetettük azért, mert polgári modellek voltak. 20 éves késéssel, 1980-ban, az MSZMP XII. Kongresszusának programnyilatkozata ezeket a kérdéseket központi problémaként kezelte. 28 28 IPARGAZDASÁG Ez is érzékelteti azt, hogy a kérdéskör alapvető jelentőséggel bír, különösen ha jelenlegi szemléletünket vesszük figyelembe. Vállalataink ma a túlélésre, a gyorsan változó szabályozók számukra kellemetlen hatásainak kivédésére törekednek és még a 4—5 éves távlatokban való gondolkodás is ritka. A vállalati középtávú tervek ezért gyakran formálisak, sőt egyes esetekben központilag kell tervfejezetet (pl. szervezés fejlesztési terv) megszüntetni. Ugyanakkor, mint ahogy Kovács Géza megállapítja: „...a rövid és középtávú problémáink megoldásának a lehetetlensége is igen gyakran a távlati gondolkodás hiányában gyökeredzik.” (11. o.) Könyve előszavában a szerző hitet tesz a reformpolitika folytatása mellett. Megállapítja: ,,Erőteljesebb reformokkal elejét lehet venni annak, hogy társadalmi-gazdasági problémáink olyan mértékben halmozódjanak fel, mely esetleg már mélyebb válságokat eredményeznek. A válságok megoldása már forradalmi — nemzetközi tapasztalatok alapján ellenforradalmi vonásokat is magában foglaló — változásokat kényszeríthet ki”. (13.0.) A könyv három fő fejezetből áll. Az első fejezet hazai fejlődésünk nemzetközi összefüggésrendszerét, a második egy következő fejlődésiformációs szakasz körvonalait, a harmadik a társadalomirányítási mechanizmus továbbfejlesztését tárgyalja. Az első részben globális problémákkal, ezen belül katonapolitikai kérdésekkel, a kétpólusú világ alternatíváival, a szocializmus építésének nagytérségi problémáival foglalkozik a szerző. Elemzi azt az alapvető problémát, hogy a termelőerők, termelési viszonyok összhangjának marxi tétele korlátozottan érvényesül a szocialista országokban. Megjegyzem, Mihail Gorbacsov, az SZKP KB akkori titkára (jelenleg főtitkára) 1983. dec. 12-én tartott előadásában a szocialista országok ideológiai titkárainak konferenciáján ezt a problémát kiemelten kezelte. Ezért állapítja meg Dr. Kovács Géza, hogy ,,... a létező szocializmus abból a fejlett termelőerőkkel rendelkező nagytérségből hiányzik, ahol a szocializmus eszmerendszerének a gyakorlatba átültetése a legkézenfekvőbbnek, s valószínű, hogy a legzökkenőmentesebben megvalósíthatónak tűnt volna.” (47. o.), így az a probléma, hogy ,,a létező szocialista társadalom alapmodellje, legáltalánosíthatóbb érték- és prioritásrendje nélkülözi a gazdaságilag legfejlettebb országok szocializmusépítési tapasztalatán is nyugvó általánosítását”. (48. o.) Kornai János alapvető munkája alapján mondhatjuk, hogy a „hiány szocializmusát” ismerjük, de a „bőség szocializmusát” még nem. A könyv második fejezete tudományos igényességgel igyekszik felvázolni Magyarország helyzetét 2020-ig. Foglalkozik a lakossági alapszükségletek várható alakulásával, az oktatás és tudomány várható fejlődésével. A mikroelektronika, a biotechnika, a nyersanyagok kérdéskörét — mint legfontosabbakat — alaposan elemzi. Figyelemre méltóak a nagy- és kisüzemek arányáról írtak, (119. o.), hiszen a túlméretezett nagyvállalataink a csődlista élén állnak. A könyv harmadik fejezete a társadalomirányítási média 1986. június