Ipargazdaság, 1989 (41. évfolyam, 1-12. szám)

1989-04-01 / 4. szám

40 éves a Vörös Október Férfiruhagyár A vállalat 1948 szeptemberében Állami Ruhaipari Rt. néven alakult meg mindössze 10 dolgozóval. De már 1948 decemberében határozat született az Iparügyi Minisztérium­ban, hogy Kispesten állítják fel az ország egyik legnagyobb férfiruha­­konfekcióüzemet. A Férfiruházati Nemzeti Vállalat nem a magánszektor államosítása útján, hanem — a szov­jet konfekcióipar tapasztalatait fel­használva — mint új iparág és új létesítmény a hároméves terv egyik eredményeként jött létre. A vállalat 1970-ig gyors ütemben fejlődött. Ezidő alatt alakult ki a Vörös Október Férfiruhagyár (VOR) nagyvállalati szervezete, a vállalat létszáma és termelése dinamikusan nőtt. A VOR első gyára a dunaújvá­rosi gyár volt, amelyet 1957-ben létesítettek az ottani női munkaerők foglalkoztatása és általában a ru­házati cikkek iránt mutatkozó keres­let kielégítése céljából. 1961-ben a népgazdasági szinten végrehajtott centralizáció keretében a vállalathoz csatolták az angyalföldi és nyíregy­házi, majd 1968-ban a székesfehér­vári gyárat. 1967-ben Várpalotán új üzem felállítására került sor, így érte el a vállalat a fennállása során foglalkoztatott létszám maximu­mát, a 4800 főt. A vállalat feladata az volt, hogy nagy tömegben gyártott, olcsó ru­hákkal lássa el a lakosságot. Elsősor­ban a mennyiségi igények kielégítése volt a fontos, ennek megfelelően a vállalat termékeinek döntő része típusöltöny volt. De készült ekkor lódén-, ballon- és viharkabát, egyen­ruházati cikkek gyártásával is fog­lalkoztak. A vállalatoknál meg­valósuló szakosodás során a felső­kabát és közületi cikkek gyártását más ruhagyárak vették át, így ala­kult ki a vállalat alapprofilja: férfi­öltöny, szólózakó és nadrág. A hazai ellátásban betöltött jelen­tős szerep vállalása mellett a válla­lat termékei már az ötvenes évek­ben megjelentek határainkon túli piacainkon. 1955—65 között a szo­cialista országokba, elsősorban a Szovjetunióba irányuló export rész­aránya az össztermelésben közel 30%-ra futott fel. A hatvanas évek elejétől a vállalat a tőkés piacon is jelen van, több mint egy évtizeden keresztül 20% körül alakult a tőkés export részaránya. Dobrotka László, a vállalat vezér­­igazgatója az üzemi lapban meg­jelent cikkében kiemeli, hogy a het­venes évek minőségi fordulópontot jelentenek a vállalat életében. A het­venes évek elején kettős kihívásra kellett a vállalat jövője szempontjá­ból meghatározó választ adni. Új jelenség volt — elsősorban Buda­pesten, de a dunántúli körzetekben települt gyárakban is — a termelő létszám csökkenése. A vállalat az extenzív fejlesztésre lehetőséget kí­náló Szabolcs megyébe koncentrálva beruházási forrásait keresett meg­oldásokat a kapacitás megőrzésére. A nyíregyházi gyárban üzemcsar­­nokbővítés valósult meg. Vásáros­­namélyben pedig 1973-ban egy nad­­rággyártó egység kezdett termelni, megalapozva az új üzem létesítését. Ez a vállalat legfiatalabb gyára, amelyet 1980-ban avattak és kor­szerű feltételek között biztosít mun­kalehetőséget 600 dolgozó számára. A másik kihívás a minőségi igé­nyek szinte robbanásszerű megnö­vekedése jelentette. Korszakváltás­nak minősíthető a frontfix techno­lógia bevezetése, a merev formák fel­oldása, a könnyű kidolgozású ter­mékek iránti igény megjelenése. En­nek megfelelni komoly szakmai pró­batétel volt, amihez a textilipari rekonstrukció keretében jelentős hi­telterhek vállalásával teremtették meg a korszerű technikai feltételeket. Az extenzív tartalékok kimerülté­vel a Vörös Október Férfiruhagyár részére is az intenzív fejlesztés nehe­zebb útja vált egyedül járhatóvá. A VOR az első között foglalkozott a 3M módszer megismerésével és saját erővel történő vállalati szintű bevezetéssel. Ennek egyenes foly­tatása egy gyártásszervezési know­how vásárlása volt, amelyet először a nyíregyházi gyárban alkalmaztak, majd folyamatosan a többi gyárban is adaptáltak. A termelő folyamat és a munkahelyek szervezésére, a minőségellenőrzésre és az egyéni darabbér bevezetésére vonatkozó szervezési megoldás vállalati szinten átlagosan 20% termelékenység-nö­vekedést eredményezett. Az értékesítés relációs szerkezeté­ben bekövetkezett változás különö­sen figyelmet érdemel. A nyolcvanas évek elejétől a konvertibilis export dinamikusan nőtt, napjainkra volu­menben 65%-ot, értékben 55%-ot ért el. Ennek a jelentős exportnak meghatározó részét néhány olyan kereskedelmi partner képviseli, akik­kel több mint másfél évtizedes ál­landó kapcsolata van a vállalatnak. A vevők folyamatosan növekvő minőségi igényeinek kielégítésére a vállalat a közelmúltban jelentős fej­lesztéseket hajtott végre. E fejlesz­tések révén kívánja a vállalat meg­tartani piaci pozícióit a jövőben is. Az elsősorban lízing-szerződések ke­retében beérkező gépek és berendezé­sek a szabászat, a befejező folyama­tok, valamint a gyártás-előkészítés korszerűsítését szolgálják. A gyártáselőkészítés terén szá­mítógépes rendszert vezetett be a vállalat. A számítástechnika alkal­mazása egyébként a vállalatnál már 1980-ban megkezdődött és azóta fokozatosan bővül és fejlődik. Ma a személyi számítógépek felhasználása áll a VOR-nál is előtérben egyrész­ről a termelésirányítás és termelés­elszámolás terén, másrészről az ár­képzésben, bérelszámolásban, szám­vitelben. A vállalat életének közelmúlt tör­ténelme is meggyőző bizonyítékokat szolgáltat arr­a, hogy a VOR szer­vezeti rendszerének fejlesztésével is eredményesen alkalmazkodik a kör­nyezeti változásokhoz. A szervezet irányításában és működésében be­következett legfontosabb változások között emeli ki a vállalat vezérigaz­gatója a gyári önálló gazdálkodási rendszer kialakítását. A belső el­számolóárak közbeiktatásával mű­ködő gyári érdekeltség nagy tarta­lékokat tárt fel a termelékenység növelésében és a költséggazdálko­dásban. Hirdessen az Ipar-Gazdaságban! IPAR—GAZDASÁG 47 1989. április

Next