Ipargazdaság, 1992 (44. évfolyam, 2-12. szám)
1992-02-01 / 2-3. szám
A magyar innováció európai felzárkózása DR . HORVÁTH PÉTER* A szerző hasznos gyakorlati ismereteket nyújtva a magyar vállalkozók európai bekapcsolódási lehetőségeiről beszél. Vajon az emberek hány százaléka tudja az Európa szó eredetét? Nem kell szégyenkezni, ritkán tanítják a Zeusz által megkedvelt, és ravasz csellel — bikává változva — elrabolt és Kréta szigetére rejtett kis-ázsiai királylány történetét. Ma sokkal nagyobb problémának látszik az, hogy miközben politikusaink építik az Európai Közösséghez vezető utat, az új Európa mibenlétéről a lakosság és az érdekelt szakemberek zöme vajmi keveset tud, eltekintve a sajtó felszínes tudósításaitól. Pedig nyilvánvaló (valóban nyilvánvaló?), hogy csatlakozásunk csak majdnem teljes adaptáció, hasonulás révén és után lehetséges. E hasonulás első lépése megtanulni mindazt, ami elveiben, szervezetében és tartalmában az EK-ban végbemegy ezekben az években. Mit kell megtanulnunk? Elveiben azt, hogy az EK komolyan veszi az 1992-ben megvalósuló egységes piacot és évek óta óriási erőfeszítéseket tesz ennek előkészítésére. A szervezés alapjai: — jogi szabályozás, — az országok közötti együttműködés hálózatai, — a közös programok, — a szinte felfoghatatlan mennyiségű információ, a hírlevelektől az adatbankokig. Ismernünk kell a szervezetet, meg kell tanulnunk biztonságosan mozogni azokban a szervezetekben és programokban, amelyek az EK tevékenységét mozgatják. Ismernünk kell a tartalmi vonatkozásokat. Ezekből csak néhányat sorolok: — a kooperációk nagyobb száma és magasabb szintje, — a kiterjedt szabványosítás, — a minőség új értelmezése, — a kesztyű felvétele a nemzetközi innovációban, a határnélküliség, illetve a régiók Európája gondolata. Vajon hány magyar kutató-fejlesztő vagy vállalkozó üzletember ismeri azt, ami a jövőjét alapvetően befolyásolni fogja? Például azt, hogy az EK Bizottsága mellettalatt 23 vezérigazgatóság működik, a külkapcsolatoktól a vállalatpolitikáig szervezve a Közösség programjait. Tudják-e, hogy a XII. a tudomány, kutatás és fejlesztés, a XIII. a távközlés, információs ipar és innováció, a XXIII. többek közt a kis- és középvállalatok támogatása ügyeivel foglalkozik. És tudja-e kutatónk, hogy a XII. vezérigazgatóság igazgatóságai hányféle kutatási programot menedzselnek, hogy van Európai Közös Kutató Központ legalább nyolc tudományos intézettel, vagy azt, hogy az európai fejlődés és versenyképesség szempontjából kiemelkedően fontosnak tartott, távközlési, információs ipari és innovációs területtel foglalkozó XIII. vezérigazgatósághoz tartozó igazgatóságok — hat van belőlük — a legfontosabb csúcstechnológiai fejlesztési programokat gondozzák? Vajon hányan tudjuk, hogy 1990—94 között e vezérigazgatóság egyik legfontosabb kutatás-fejlesztési programja az európai „ideghálózat” létrehozása, összekapcsolva a nemzeti hálózatokat, és ezen keresztül a közös európai online szolgáltatás megvalósítása. És az innovációs lánc végpontjánál tevékenykedő magyar kis- és középvállalkozó vajon tudja-e, hogy szinte minden kérdésére majd választ kaphat az európai információs központokban, hogy létezik egy ВD-Net nevű információs hálózat, amely a vállalkozónak lehetőséget nyújt azon cégek azonosítására, amelyek potenciális partnerei lehetnek egy másik tagállamban vagy régióban. A központi számítógép már eddig több, mint 30 000 vállalati profilt dolgozott fel. Hányan tudják azt, hogy európai jogszabály rögzíti: részletesen meghatározott feltételek mellett a kutatási és fejlesztési tevékenység mentes az általános versenykorlátozási tilalmak alól; hogy 1989 közepétől létrehozták az európai gazdasági érdekcsoportot, az EEIG-nek nevezett, önálló jogi személyként működő társulást, kis- és közepes vállalatok között, amelyben ezek egyesíthetik bizonyos tevékenységeiket (beszerzés, termelés, eladás, kutatás), speciális projekteket hajthatnak végre és mégis megtartják gazdasági és törvény szerinti függetlenségüket a kooperáció idején is? Hozzátehetjük, mindezek mögött óriási pénzügyi és információs támogatás áll. Nem hallgathatom el annak a személyes felismerésnek élményét, hogy az Európai Közösség elitje tudatában van annak, hogy az EK szempontjából létfontosságú a tudás, az ismeretek (mondjuk így: az információ) széles körű elterjesztése minden területen és programjait következetesen véghez is viszi, így épül 12 ország és ki tudja hány nemzet közössége. Ami az OMIKK-ot illeti: 1. Felismertük az európai információk (ismeretek) közvetítésének hallatlan fontosságát. A kitűzött hazai dátumokhoz képest — legyenek azok esetleg illuzórikusak — az idő rendkívül kevés. Ha be akarunk kerülni az EK- ba, akkor a felkészüléshez kevés, ha nem. IPAR GAZDASÁG , 1992. február—március * Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár, főigazgató