Ipargazdaság, 1992 (44. évfolyam, 2-12. szám)

1992-02-01 / 2-3. szám

A magyar innováció európai felzárkózása D­R . HORVÁTH PÉTER* A szerző hasznos gyakorlati ismereteket nyújt­va a magyar vállalkozók európai bekapcsoló­dási lehetőségeiről beszél. Vajon az emberek hány százaléka tudja az Európa szó eredetét? Nem kell szégyenkezni, ritkán tanítják a Zeusz által megkedvelt, és ra­vasz csellel — bikává változva — elrabolt és Kréta szigetére rejtett kis-ázsiai királylány tör­ténetét. Ma sokkal nagyobb problémának látszik az, hogy miközben politikusaink építik az Európai Közösséghez vezető utat, az új Európa miben­létéről a lakosság és az érdekelt szakemberek zöme vajmi keveset tud, eltekintve a sajtó fel­színes tudósításaitól. Pedig nyilvánvaló (valóban nyilvánvaló?), hogy csatlakozásunk csak majdnem teljes adaptáció, hasonulás révén és után lehetséges. E hasonulás első lépése megtanulni mindazt, ami elveiben, szervezetében és tartalmában az EK-ban végbe­megy ezekben az években. Mit kell megtanulnunk? Elveiben azt, hogy az EK komolyan veszi az 1992-ben megvalósuló egységes piacot és évek óta óriási erőfeszítéseket tesz ennek előkészítésére. A szervezés alapjai: — jogi szabályozás, — az országok közötti együttműködés háló­zatai, — a közös programok, — a szinte felfoghatatlan mennyiségű infor­máció, a hírlevelektől az adatbankokig. Ismernünk kell a szervezetet, meg kell tanul­nunk biztonságosan mozogni azokban a szerve­zetekben és programokban, amelyek az EK tevé­kenységét mozgatják. Ismernünk kell a tartalmi vonatkozásokat. Ezekből csak néhányat sorolok: — a kooperációk nagyobb száma és magasabb szintje, — a kiterjedt szabványosítás, — a minőség új értelmezése, — a kesztyű felvétele a nemzetközi innováció­ban,­­ a határnélküliség, illetve a régiók Európája gondolata. Vajon hány magyar kutató-fejlesztő vagy vál­lalkozó üzletember ismeri azt, ami a jövőjét alap­vetően befolyásolni fogja? Például azt, hogy az EK Bizottsága mellett­­alatt 23 vezérigazgatóság működik, a külkapcso­­latoktól a vállalatpolitikáig szervezve a Közösség programjait. Tudják-e, hogy a XII. a tudomány, kutatás és fejlesztés, a XIII. a távközlés, infor­mációs ipar és innováció, a XXIII. többek közt a kis- és középvállalatok támogatása ügyeivel foglalkozik. És tudja-e kutatónk, hogy a XII. vezérigazgatóság igazgatóságai hányféle kutatási programot menedzselnek, hogy van Európai Kö­zös Kutató Központ legalább nyolc tudományos intézettel, vagy azt, hogy az európai fejlődés és versenyképesség szempontjából kiemelkedően fon­tosnak tartott, távközlési, információs ipari és innovációs területtel foglalkozó XIII. vezérigaz­gatósághoz tartozó igazgatóságok — hat van be­lőlük — a legfontosabb csúcstechnológiai fejlesz­tési programokat gondozzák? Vajon hányan tud­juk, hogy 1990—94 között e vezérigazgatóság egyik legfontosabb kutatás-fejlesztési programja az európai „ideghálózat” létrehozása, összekap­csolva a nemzeti hálózatokat, és ezen keresztül a közös európai online szolgáltatás megvalósítása. És az innovációs lánc végpontjánál tevékeny­kedő magyar kis- és középvállalkozó vajon tud­ja-e, hogy szinte minden kérdésére majd választ kaphat az európai információs központokban, hogy létezik egy ВD-Net nevű információs há­lózat, amely a vállalkozónak lehetőséget nyújt azon cégek azonosítására, amelyek potenciális partnerei lehetnek egy másik tagállamban vagy régióban. A központi számítógép már eddig több, mint 30 000 vállalati profilt dolgozott fel. Hányan tudják azt, hogy európai jogszabály rögzíti: részletesen meghatározott feltételek mel­lett a kutatási és fejlesztési tevékenység mentes az általános versenykorlátozási tilalmak alól; hogy 1989 közepétől létrehozták az európai gaz­dasági érdekcsoportot, az EEIG-nek nevezett, önálló jogi személyként működő társulást, kis- és közepes vállalatok között, amelyben ezek egyesíthetik bizonyos tevékenységeiket (beszer­zés, termelés, eladás, kutatás), speciális projek­teket hajthatnak végre és mégis megtartják gaz­dasági és törvény szerinti függetlenségüket a kooperáció idején is? Hozzátehetjük, mindezek mögött óriási pénz­ügyi és információs támogatás áll. Nem hallgathatom el annak a személyes fel­ismerésnek élményét, hogy az Európai Közösség elitje tudatában van annak, hogy az EK szem­pontjából létfontosságú a tudás, az ismeretek (mondjuk így: az információ) széles körű elter­jesztése minden területen és programjait követ­kezetesen véghez is viszi, így épül 12 ország és ki tudja hány nemzet közössége. Ami az OMIKK-ot illeti: 1. Felismertük az európai információk (ismere­tek) közvetítésének hallatlan fontosságát. A kitűzött hazai dátumokhoz képest — legye­nek azok esetleg illuzórikusak — az idő rend­kívül kevés. Ha be akarunk kerülni az EK- ba, akkor a felkészüléshez kevés, ha nem. IPAR­ GAZDASÁG , 1992. február—március * Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár, főigazgató

Next