Iparpolitikai Tájékoztató, 1983 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 1. szám

Belátható tehát, hogy a mai bérszabályozás aligha felelhet meg a nemzetközi munkamegosztás és ver­seny igényeit kielégítő elemző módszereknek. Hol van ezek után az a számítás, amely egy adott beruházás tervezésénél az üzemeltetés idejében ren­delkezésre álló szakképzett vagy éppen előre kikép­zett munkásnak a munkaerőpiacon kialakuló keres­let-kínálat szerinti bérköltségét aprólékosan kiszámít­sa, például azt, hogy a belépő új beruházás pótlóla­gos keresletet hoz létre éppen a használható munkás­kezekből. Most már ne is tételezzük fel, hogy egy ilyen beru­házásnál a vezető (manager) személyeket is előre választjuk meg és alkudunk meg velük a vállalkozást elősegítő „bérköltségükben". A könyvet olvasva, arra mindenképpen fel kell hívni a figyelmet, hogy a beruházások üzemeltetési költségeit is előre tervezik (tehát nem adódik majd úgy, ahogyan akkor és ott a körülmények éppen ki­alakítják). A fajlagos anyag- és energiafelhasználást feltehetően a beruházási technológia biztosítja, az el­számolható amortizációt az adott pénzügyi jogszabá­lyok alapján ki kell használni, ezek után marad az általános költségekre és a bérköltségre jutó rész, ami végül a tiszta nyereséget megszabja. A versenyhely­­zetbe való beilleszkedés miatt tehát nem közömbös, hogy a „bérköltséget" milyen létszámmal és milyen szakképzett irányítókkal töltik ki. Az anyagköltség előre tervezése a beruházási kon­cepciók lényeges eleme. Tulajdonképpen ez az egyik tényezője a beruházás, műszaki fejlesztési indíté­kának. Szándékosan kell az anyagköltséget említeni, mert itt a minőség, a technológiai alkalmasság, a hasz­nálati érték és az ezekhez illeszkedő ár, illetve árfelté­telek együttes eredője szabja meg a beruházás gazda­ságosságát. A kölcsönhatásokat nálunk alig veszik fi­gyelembe. A könyv szerint itt számításba kell venni a beruházással keltett pótlólagos kereslet hatását, a monopol- és kartellkörülményeket, a vertikális profit­­érdekeltséget (azaz a nagyfogyasztói és a továbbadási engedményeket), a folyamatos ellátás megszerzését, a szállítási költségeket, a raktározási és hitelköltségeket, a belépéssel megváltozó kínálati piacot és így tovább. Az anyagköltség előre tervezésénél a világpiac gyorsuló változásai kétségkívül nagyobb bizonytalan­ságot jelentenek ma mint régebben. Mégis a viszony­lagos világpiaci ármozgások és ártendenciák — éppen mert bizonyos kölcsönhatással rendszeresen számol­nak — gyakran pontosabban számíthatók előre, mint nálunk az időszakosan, lépcsőzetesen, de gyakran a tényleges értékarány-változásoktól és az indokolt be­gyűrűzésektől függetlenül változó beszerzési és érté­kesítési árak. Külön tanulmányok foglalkoznak a készletgazdál­kodással. Nemcsak a készletek utánpótlásával és fi­nanszírozásával kapcsolatos költségeket kell előre kal­kulálni, hanem a készletek mozgatásával, közvetlen vagy raktározáson keresztüli felhasználásával, az üzemig és üzemen belüli szállításával kapcsolatos be­ruházások és üzemköltségek optimuma a számítások iránya. Ha például nem értékén alakul az élőmunka­ráfordítás, lehet, hogy az anyagmozgatás beruházási optimuma helytelen képet mutat (azaz élőmunkát kell inkább felhasználni és az elsődleges beruházást megtakarítani vagy fordítva). Jogos az az észrevétel, hogy nálunk a túlzott kész­letezés eleve olyan biztonsági raktározási igényekkel jár, amely a beruházási létesítmények tekintetében is többletet támaszt (például anyagraktár létesítése kész­áruraktár helyett). Ilyen finanszírozásokra azonban a mai beruházási tervezés és megvalósítás érzéketlen. Ebből azonban az is következik, hogy a keresleti többlet miatt a felhasználóknak objektíve magasabb készletezésre és anyagmozgatásra, valamint raktár­­kapacitásra kell berendezkedniük, mint amelyet opti­málisan tervezni lehet. Az anyaggazdálkodás kérdéséhez még hozzátar­tozik, hogy az értékelemzés megkívánja a technológiai fázisonkénti pontos kalkulációt, így a pontos anyag­felhasználás és anyagkezelési költség követhetőségét. Ezt az igényt ma már a számítógépre vitt anyag­könyvelés és az ezzel járó értékkönyvelés is kíséri. Az automatizált technológiák általában optimalizált fajlagos anyagfelhasználást is jelentenek. Ennek kö­vetkezménye az állandó minőség és a pontos szállítási ütemezés. Az automatizált folyamatok jó anyag­­ellátása egyben az optimális költségfelhasználásnak is a záloga. De maga az automatizált folyamat a beruhá­zás eredeti célkitűzése, tehát a gyártási folyamat opti­muma már benne volt a beruházási javaslatban (illetve éppen azért készült a beruházás, hogy ezt az optimali­zált folyamatot a piac követelményeinek megfelelően megvalósítsa). A beruházás és az üzemeltetés egy cél, amelyet talán csak önmagunknak kell különös hang­súllyal magyaráznunk, azaz a leendő új — másokat megelőző —, alacsonyabb önköltségű, magas nyere­séget biztosító technológia miatt határozzák el a beru­házást és vizsgálják az így várható kölcsönhatásokat és nem előbb a beruházást azzal, hogy majd csak kiala­kul valamilyen hazai autark önköltség. Számunkra egyik igen nehezen érthető elemzési kérdés az amortizáció figyelembevétele a költség-ha­szon elemzésben. Sajátos mechanizmusunkban külön alapnak képzeljük a reprodukciós tartalékot, amelyet jól-rosszul fel kell használni, valami évenként vissza­térő kényszerrel és törvényszerűséggel. Beruházásokat tervezünk felülről, a vállalatok is általában nem az alulról jövő igények alapján készítik terveiket és nem a reprodukció jövedelemteremtő, a beruházott va- IPARPOLITIKAI TÁJÉKOZTATÓ 1983/1­2

Next