Bevilaqua Borsody Béla - Mazsáry Béla: Pest-budai kávéházak. Kávé és kávésmesterség 1535-1935 1. (Budapest, 1935)
A Pesti Polgári Kávéfőzők Társulata tanácskozmányi Jegyzőkönyvei: 1853-1872
182 ----r----------- -'V-;. - ".,*W**% ■ [UNK] [UNK] V-- ,j-. körül, hanem az : Aki kapja marja! ősi elve, vagyis a régi paraszti Motto : Kaparj kurta, neked is lesz ! Aminek csak szabatosabb neve a „Szabad Verseny“. A harc itt nem az „Erkölcs“ és „Erkölcstelenség“ között, hanem a régi Rendiség utolsó romjai és a Szabad Verseny között folyik. A régi Belváros harca ez az oda betörni akaró Kültelekkel. A Kötött Jogok harca ez az Ipari Szabadsággal, a régi Pesté a vajúdó új Budapesttel, így harcoltak a görög Városállamok is a Falakon kívül lakó Perioikoi-xal, így harcolt az olasz Cittadino, a Városlakó a paraszti Contadino-al a Rinascimento hajnalán. A harcban a két világ elkeveredik és egy új Polgárság születik meg e nászból. Az elöregedett pesti belvárosi Kávéházak előkelő városias Polgáriságából és a Kültelek lármás Kávéházaiból húsz év múlva így születik meg a „budapesti Kávéház“. A régi városi Cultura és az új, mohó, neveletlen Vállalkozó Szellem egymásba folyik. Semmi újat és meglepőt nem mondunk vele, ha azt mondjuk, hogy az ókori Italia hanyatló, elfinomodott Patríciusai műveltségéből és a Hegyekről leszivárgó szőrösképű Hegylakók erejéből is így lett az itáliai Rinascimento. A Szent István által behozott semmiházi, nincsetlen lovagi Szerencsekeresők így keveredtek bele az ázsiai Magyarságba. Gvadányi a bajor Serfőzőmester és a magyar Jurátus Úrfi családjai elkeveredését írja meg a Falusi Nótárius-ban, Jókai az Új Földesúr-ban az idegenből jött császári Katona és a magyar Úr családjának elkeveredését írja meg. Az 1860-as években megkezdődő városi elkeveredésnek: a régi pesti Polgárság és az új Polgárok — ausztriai németek, csehek, morvák, falusi magyarok, tótok, székelyek és a Felvidékről leözönlő zsidók — elkeveredésének se Sociografusa, se Gvadányija, se Jókaija nincsen. Neczpáli Justh Zsigmond erre vonatkozó, Balzac és Zola nyomán Párisban eltervezett Regényciklusa megíratlan maradt. Bródy Sándor, Kóbor Tamás, Herczeg Ferenc (Andor és András), Hatvany Lajos báró és Hunyady Sándor pesti Családregényei csak nyomokban mutatják ezt az elkeveredést. A Téma kínos-kényes volt: se magyar, se német, se zsidó származású magyar íróink nem foglalkoztak ezzel a jelenséggel. A zsidó származású Orosdy, Szitányi, Harkányi, Gyömrey és egyéb családok átalakulása falusi-nemesi jelenség volt, de sem az „elgentrysedő“ nagybirtokos Zsidóság falusi-rurális folyamatának, sem a pesti városi Zsidóságát