Bevilaqua Borsody Béla - Mazsáry Béla: Pest-budai kávéházak. Kávé és kávésmesterség 1535-1935 2. (Budapest, 1935)
Az újkori pestbudai és budapesti Kávéházregény
736 Caesar-on és Hrabanus Maurus-on vitáztak. A függöny rúdján fönnt patkánypár cicázta szerelmi játékát.“ A dolgozó, tanuló Ifjú Sonja, hogy magányosságában gyakran délután is betért a Grand Café-ba. Ilyenkor idegenek, párisiak ültek a Magyarok Asztala mellett. Az asztal idegen volt, jellegét vesztett, az egész kávéház egy más világba süppedt a nappali világításban. Szomory elborult szívvel, de a munka ingerével ült le az asztalhoz. Előbb az asztaloknál körüljárva, egy csomó lapot szedett össze. Erről szóló sorai a fiatal író lelki révületének érdekes megrögzítései. „Írni készültem, átszellemülten ... az írómappa fölé borulva, ami ingyenes a párisi kávéházakban. Már el is ragadt gondolataim sodra, már róttam a sort, elbűvölve szent mondanivalóim marhaságaitól, mert semmi nincs annyira boldogító egy fiatal szív számára, mint tulajdon butaságai.“ És mindez egy ebédnélküli délután fakadt fel a törhetetlen akaratú ifjúból. A borotvált ajkú, sűrű pofaszakállú Gard on „Une demie lasse?“ kérdéssel fordult hozzá. A „demie“-t, a Félporciót ebéd után issza a párisi. A Café au laite-s Gardon közeledett a csillogó nagy pohárhoz két hatalmas nyeles ezüstkannájával. Voulez-vous de la créme? — kérdezte hatalmas diplomata szakálla mögül és két csuklója tüneményes mozdulatával egy mesteri moulinet-vel irányított két sugarat a pohárba. „Isteni ital, tejeskávé, egész nagy pohárral, ebéd! Volt abban valami tudományos, ahogy ittam, valami balzaci gondolat, csöprpenkint inni, hogy egy évszázadig tartson. Az éhes ember optikai csalódása ez, sokáig enni a keveset.“ Ezen a délutánon lépett hozzá a torzomborz Pataky Dániel, a Pester Lloyd levelezője és közölte vele a hírt, hogy Grünwald Béla, az Akadémia tagja, országgyűlési képviselő, a nagy közjogász átlőtt fejjel fekszik a Morgue-ban. Pesti lakásáról eltűnt, Asniéres mellett a Szajna partján a vízben találták meg az öngyilkos testét.21 A fiatalember saját életét látta meg a titokzatos sorstragédiában, rohant, hogy a Magyar Hirlapot tudósíthassa. Egy füstös kis kocsmában írta meg tudósítását egyy Kávé mellett, ingujjas, kék Barette-s munkások és hullamosok között, akik Absynthe-t ittak. A Kávé az estebédje volt a költőnek. A temetésről a Grand Café magyarjai közé tért be. Itt ismerkedett meg : 1891 márc. 27.