Állami Főgimnázium, Ipolyság, 1916
I. FERENCZ JÓZSEF SZÜLETETT 1830. AUG. 18. MEGHALT 1916. NOV. 21. Nemcsak az uralkodó iránt köteles alattvalói hódolattal s hiatalos gyásszal, hanem egy világtörténeti korszakot alkotó nagy ember iránt érzett mélységes tisztelettel s megilletődöttséggel állunk elhunyt királyunk koporsójánál. Mert ha az az ember, kit ámbár súlyos sorscsapások az élet vad viharában látogatnak , mégis emelt fővel, edzett vállakkal tudja tűrni a végzet sajtoló kezét s meg nem rendülve kitart, mig éltének vége nem szakad; ha ez ember — mondom — méltó minden tiszteletre , akkor a fejedelmet, kit népei életének felkorbácsolt hullámain uralkodásra rendelt a sors, ha méltón töltötte be hivatását, a nagyság pálmaága illeti. Egy hosszú, viharos történeti kor zárókövénél állunk, mely oly sok keserű s annyi édes emléket ébreszt. Fellépett egy ifjú uralkodó, mikor egekig zugó szenvedélyek álltak harcba, mikor két hatalmas világnézet indított egymás ellen gyilkos küzdelmet s a véres tusában egy nemzet idealizmusa bukott ki. S a királyra nehéz próbáltatások vártak. Vert nádak, széttépett babérkoszorú, elfojtott lelki kíntól meggyötört nemzetarc, rémes családi tragédiák kísértő szellemei nevelték edzett férfivá, tanították világismeretre. Hosszú 50 esztendő áldásdús békéje, derült nyugalma áradt aztán az élemedett, majd agg király körül; népek hő imája, fejedelmek tisztelete, az emberiség hódolata jutalmazta a szerető atyát. Csak a sors maradt kegyetlen s nem szűnt véresen korbácsolni őt. Hol a hozzáfogható lelki nagyság, mely annyi hányattatás alatt össze nem roskad? Hol az acélos lélek, mely a maga eszményét le bírta láncolni, ha a közjava úgy kívánta ? Hol az erő, mely másfél emberöltőn nehéz és tövises kormánypálcát viselni birt ? Ez kényszerít bennünket térdre. Az a bécsi koporsó nem egy embert, nem egy királyt zár le s ad át a múlandóságnak , hanem berekeszti 1000 éves történetünk egyik korszakát. A nagy fergeteg még nem ért véget, ♦alán még sötétebb felhők is rajzanak látóhatárunk alatt, de az uj életre ébredés ideje közeleg. Vigyük oda első világitóul a királyi ravatalról elhozott gyászfáklyát s az önmagán uralkodás legnemesebb alakjának emlékével ragadjuk meg az épitészerszáot az uj reggelen !