Állami Főgimnázium, Ipolyság, 1942
RABATIN ISTVÁN: (1913—1943.) Hősi halált halt ifjú életének 30. évében f. évi január 26 án, az orosz bolsevizmus ellen folyó keresztes hadjáratban, a Sztaro-Nikolszkoje körüli harcokban. Két évet töltött csak körünkben — abból is egyet a harcmezőn — de egészen a mienk volt. Rövid élete: szolgálat és szeretet. Cserkésztelek volt. Szép kivirágzásra jutottak el benne az emberibb ember és magyarabb magyar nemes lovagi vonásai : fajtánk szemérmes zárkózottsága, szerénysége, a küzdelmes trianoni magyar sors kovácsolta kemény elszántság, mindig mélyről törő súlyos szavaiban pedig felelősség, törhetetlen emberi és magyar hit, igazság és hűség. Mint tanár is cserkész volt, a szív pedagógusa. Szívet adott, szívet kért és jellemet formált. Hittel szerette az ifjúságot és hitet, szeretet, jellemet virágoztatott ki tanítványai lelkében. Nemes emberi és tanári lénye felejthetetlen emlékként, hősi kötelességteljesítése pedig felemelő példaként él bennünk : kartársaiban és tanítványaiban. Fábry Géza nyugalomban. Kilenc évig működött iskolánkban. A szepességi Iglón született 1883-ban. Ott végezte a gimnáziumot 1901-ben, tanári oklevelet Budapesten szerzett 1906-ban. Tanári pályáját szülővárosában kezdte, (1905 1907), majd Versec (1908), Lőcse (1908—1919), Léva (1919—1921), ismét Lőcse (1921—1934) és végül 1934-től Ipolyság voltak állomáshelyei. Távozása a tanári testületnek nagy vesztesége. Emberi egyénisége lelkének előkelő zárkózottságával, elvhű, gerinces magatartásával tiszteletet sugárzott ki. Zárkózottsága éppen nem kedélytelenségből, hanem az élet fölényes, bölcs szemléletéből fakadt. Ebbe a szemlélődő bölcseségbe friss, éber és rugékony szellem vitt fiatalos lendületet. Tanári egyéniségét a kemény következetesség, munkáját pedig az alaposság, pontosság és a kristálytiszta logika jellemezte. A régi pedagógia eszközeivel dolgozott, de komoly, biztos eredményeket ért el, tanítványai feltétlenül tudtak. Jól végzett munka után a kortársak és tanítványok tisztelő szeretete kíséri a megérdemelt nyugalomba. Ad multos annos! 3