Állami Főgimnázium, Ipolyság, 1942

­­RABATIN ISTVÁN: (1913—1943.) Hősi halált halt ifjú életének 30. évében f. évi január 26 án, az orosz bolsevizmus ellen folyó keresztes hadjáratban, a Sztaro-Nikolszkoje körüli harcokban. Két évet töltött csak körünkben — abból is egyet a harcmezőn — de egészen a mienk volt. Rövid élete: szolgálat és szeretet. Cser­késztelek volt. Szép kivirágzásra jutottak el benne az emberibb ember és magyarabb magyar nemes lovagi vonásai : fajtánk szemérmes zár­kózottsága, szerénysége, a küzdelmes trianoni magyar sors kovácsolta kemény elszántság, mindig mélyről törő súlyos szavaiban pedig felelős­ség, törhetetlen emberi és magyar hit, igazság és hűség. Mint tanár is cserkész volt, a szív pedagógusa. Szívet adott, szívet kért és jellemet formált. Hittel szerette az ifjúságot és hitet, szeretet, jellemet virágoz­­tatott ki tanítványai lelkében. Nemes emberi és tanári lénye felejthetetlen emlékként, hősi kötelességteljesítése pedig felemelő példaként él bennünk : kartársaiban és tanítványaiban. Fábry Géza nyugalomban. Kilenc évig működött iskolánkban. A szepességi Iglón született 1883-ban. Ott végezte a gimnáziumot 1901-ben, tanári oklevelet Buda­pesten szerzett 1906-ban. Tanári pályáját szülővárosában kezdte, (1905 1907), majd Versec (1908), Lőcse (1908—1919), Léva (1919—1921), ismét Lőcse (1921—1934) és végül 1934-től Ipolyság voltak állomáshelyei. Távozása a tanári testületnek nagy vesztesége. Emberi egyénisége lelkének előkelő zárkózottságával, elvhű, gerinces magatartásával tisz­teletet sugárzott ki. Zárkózottsága éppen nem kedélytelenségből, hanem az élet fölényes, bölcs szemléletéből fakadt. Ebbe a szemlélődő böl­­cseségbe friss, éber és rugékony szellem vitt fiatalos lendületet. Tanári egyéniségét a kemény következetesség, munkáját pedig az alaposság, pontosság és a kristálytiszta logika jellemezte. A régi peda­gógia eszközeivel dolgozott, de komoly, biztos eredményeket ért el, tanítványai feltétlenül tudtak. Jól végzett munka után a kortársak és tanítványok tisztelő szeretete kíséri a megérdemelt nyugalomba. Ad multos annos! 3

Next