Irodalmi Magazin, 2014 (2. évfolyam, 1-4. szám)

2014 / 3. szám - Krúdy

(Clair Vilmos: Magyar párbajok, II. kö­tet, Singer és Wolfner, 1930, 198-199.) Kissé másként írja le az esetet Krúdy Péter, és a vívótermi előkészületeket is részletezi. (I. m., 16-18.) Az biztos, hogy a párbaj 1911. november 18-án zajlott. A híres párbajok történetét csokorba gyűjtő Eszes Máté Clair Vil­mos beszámolóját veszi alapul, aszerint ismerteti az ügyet könyvében (lásd Hí­res bajvívások, hírhedt párbajok, Nép­szava, 1988, 103-104.) Clair viszont elhallgatja, vagy inkább nem tartja említésre méltónak, amit Krúdy Pé­ter, s nyomában Eszes Máté feljegyez, hogy tulajdonképp az író ismertségén gúnyolódott a huszárkapitány, emiatt robbant ki köztük a feszültség. (Ekkor már sorra jelentek meg az első Szind­bád-novellák, s Krúdy népszerűsége nőttön-nőtt.) Így már érthetőbb az in­dulatok elszabadulása. A korabeli napilapok a szenzációhoz illő részletességgel számoltak be a pár­bajt kiváltó esetről és magáról az össze­csapásról. (Megvagdalt huszárkapitány, Budapest, 1911. november 15. és Krúdy Gyula kardafférja, Független Magyaror­szág, 1911. november 15.) Talán nem véletlen, hogy az akkori Függetlenségi Párt lapjai foglalkoztak ilyen részletesen egy közös hadseregbeli katonatiszt pi­maszkodása miatt zajló lovagias üggyel (az sem elképzelhetetlen, hogy ugyanaz az újságírói kéz vetette papírra mind­két tudósítást). Mindkét lap vasárnapi számában részletes beszámolót közöl az összecsapás előző napi lefolyásáról. (író és huszárkapitány párbaja, Buda­pest, 1911. november 19. és A Krúdy- Sztojanovics affér, Független Magyaror­szág, 1911. november 19.) A négy napi­lapcikk Clair Vilmos leírásával egyezően mondja el az ügy történetét. Ennek a párbajnak egyik következ­ménye lehetett Krúdy szarkasztikus ajánlása Major Henrik karikatúrájához. 1913-ban a békéscsabai Tevan Kiadónál Panoptikum címen megjelent a neves grafikus és illusztrátor magyar írókról rajzolt gyűjteménye. „A nyugalmazott kapitánynak gratulálok”, írta oda Krúdy saját karikatúrája alá mottóként. (Lehet­séges, hogy Sztojanovicsot az eset után nyugdíjazták?) A másik párbaj híre kisebb port vert föl, s Clair is épp csak megemlíti egy mondatban. „Krúdy Gyula író [...] szó­váltás miatt verekszik meg Szentkirályi Béla rendőrfogalmazóval, s a párbajban mind a ketten megsebesülnek. (I. m., 205-206.) Ez az eset 1912-ben történt. Az is lehet, hogy a Major-karikatúra Megverekedtek A véres kardaffér, amelynek hősei: Krú­dy Gyula, a kivételes tehetségű író és Sztojanovits Viktor 13. számú huszár­ezredbeli kapitány, ma rendkívül súlyos feltételű párviadallal nyert elintézést. Az ügye előzményeit megírta A Nap. A kapitány egy átmulatott éjszaka után kellemetlen megjegyzésekkel bántotta Krúdyt, aki a kemény sértésekre tettleg vett elégtételt. A katonatiszt saját kard­jával vágott végig Sztojanovits fején. Sztojanovits Viktor Fabinyi Béla és Grosszmann Richárd térparancsnokság­ra beosztott huszárkapitányokkal pro­­vokáltatta az írót, aki dr. Papp Zoltán országgyűlési képviselőt és Konitz Gézát nevezte megbízottaiul. Ma egy hete történt a botrány. Az ügy lovagias elintézése azért késett, mert Sztojanovits szüleinek budai lakásán seblázban feküdt. Egyébként is, igen nehezen találtak megfelelő megoldást a megbízottak, mert tettlegességről volt szó, az egyik fél aktív katonatiszt és a feltételeknek szokatlanul kegyet­leneknek kellett lenni. Tegnap végre megegyeztek a segédek. A feltételek a következők voltak: Kardpárbaj, sulyok lovassági kar­dokkal, bandage nélkül, az orvosok által megállapítható harcképtelenségig. Szúrás nincs megengedve. Hely: Fodor Károly Koronaherceg utcai vívóterme. Idő: szombat déli fél egy óra. A párbajt dr. Papp Zoltán vezeti. A felek tizenkét óra után már a ví­vóteremben voltak. Sztojanovits dr. Paulikovits Elemér ezredorvos kíséreté­ben kétfogatú kocsin érkezett a várme­gyeház utcai oldalon. Kevéssel utóbb jött Krúdy, Kánitz Gézával és dr. Klein Sándor orvossal. Fodor mester bevezette az ellenfeleket öltözőikbe. A függönyö­ket leeresztették, az orvosok kirakták műszereiket és tamponokat áztattak... Pont fél egykor szemben állottak az ellenfelek. Mind a kettő gyönyörű szál férfiú. Sztojanovits kapitány napsütött arcú, karcsú fekete ember, magas ará­nyos termetű, csupa izom. A fején még mindig meglátszik a kardvágás. Krúdy Gyula nyugodt és elegáns. Papp Zoltán közéjük lép: — Uraim önök azzal már eleget tettek férfias kötelességüknek és ta­núságát adták bátorságuknak, hogy kiállottak. Felszólítom Önöket, hogy — béküljenek ki. Mind a ketten elnéztek. Egyik sem felelt. Erre a párbaj feltételeit olvasták fel. Vigyázz! vezényszóra en garde-ba álltak. Rajta! — kiáltotta a vezetősegéd, mind a két fél villámgyorsan támadt. Sztojanovits két rettenetes vágást sújt Krúdy felé, aki mind a kettőt nyu­godtan brilliánsan védi ki. Az első a hasára, a másik az ágyékára volt irá­nyozva. Felhangzik a Halt! Két perc múlva újra összecsapnak. Sztojanovits támad, Krúdy véd és már ott a riposzt a kapitány homlokán. A segédek közbeugranak, szétválasztják őket. Sztojanovits a homlokán sebesült meg, a kard hegye lecsúszott az orrára és a­­ szeme közé. Paulikovits doktor törli a kibuggyanó vért, aztán karonfogva bevezették Sztojanovitsot az öltözőbe. Krúdy Gyula sértetlen maradt, még lapos vágás sem érte. Sztojanovits tovább akarta folytat­ni a párbajt, de az orvosok megálla­pították a végleges harcképtelensé­get. A százados szemére kötést kellett alkalmazni és ez a párbaj további fejleményeire feltétlenül hátrányos lett volna rája. A sebesülés egyébként mély és súlyos. Amikor Sztojanovits Viktort bekötözték, Kánitz Géza bevezette Krúdyt, aki a kezét nyúj­totta. A százados felállott és melegen megrázta a kitűnő író jobbját, így a felek kibékültek. Kimnach László illusztrációja (Clair Vilmos: Párbaj-codex, 1923) •2014/3 IRODALMI MAGAZIN

Next