Irodalmi Magazin, 2014 (2. évfolyam, 1-4. szám)
2014 / 3. szám - Krúdy
(Clair Vilmos: Magyar párbajok, II. kötet, Singer és Wolfner, 1930, 198-199.) Kissé másként írja le az esetet Krúdy Péter, és a vívótermi előkészületeket is részletezi. (I. m., 16-18.) Az biztos, hogy a párbaj 1911. november 18-án zajlott. A híres párbajok történetét csokorba gyűjtő Eszes Máté Clair Vilmos beszámolóját veszi alapul, aszerint ismerteti az ügyet könyvében (lásd Híres bajvívások, hírhedt párbajok, Népszava, 1988, 103-104.) Clair viszont elhallgatja, vagy inkább nem tartja említésre méltónak, amit Krúdy Péter, s nyomában Eszes Máté feljegyez, hogy tulajdonképp az író ismertségén gúnyolódott a huszárkapitány, emiatt robbant ki köztük a feszültség. (Ekkor már sorra jelentek meg az első Szindbád-novellák, s Krúdy népszerűsége nőttön-nőtt.) Így már érthetőbb az indulatok elszabadulása. A korabeli napilapok a szenzációhoz illő részletességgel számoltak be a párbajt kiváltó esetről és magáról az összecsapásról. (Megvagdalt huszárkapitány, Budapest, 1911. november 15. és Krúdy Gyula kardafférja, Független Magyarország, 1911. november 15.) Talán nem véletlen, hogy az akkori Függetlenségi Párt lapjai foglalkoztak ilyen részletesen egy közös hadseregbeli katonatiszt pimaszkodása miatt zajló lovagias üggyel (az sem elképzelhetetlen, hogy ugyanaz az újságírói kéz vetette papírra mindkét tudósítást). Mindkét lap vasárnapi számában részletes beszámolót közöl az összecsapás előző napi lefolyásáról. (író és huszárkapitány párbaja, Budapest, 1911. november 19. és A Krúdy- Sztojanovics affér, Független Magyarország, 1911. november 19.) A négy napilapcikk Clair Vilmos leírásával egyezően mondja el az ügy történetét. Ennek a párbajnak egyik következménye lehetett Krúdy szarkasztikus ajánlása Major Henrik karikatúrájához. 1913-ban a békéscsabai Tevan Kiadónál Panoptikum címen megjelent a neves grafikus és illusztrátor magyar írókról rajzolt gyűjteménye. „A nyugalmazott kapitánynak gratulálok”, írta oda Krúdy saját karikatúrája alá mottóként. (Lehetséges, hogy Sztojanovicsot az eset után nyugdíjazták?) A másik párbaj híre kisebb port vert föl, s Clair is épp csak megemlíti egy mondatban. „Krúdy Gyula író [...] szóváltás miatt verekszik meg Szentkirályi Béla rendőrfogalmazóval, s a párbajban mind a ketten megsebesülnek. (I. m., 205-206.) Ez az eset 1912-ben történt. Az is lehet, hogy a Major-karikatúra Megverekedtek A véres kardaffér, amelynek hősei: Krúdy Gyula, a kivételes tehetségű író és Sztojanovits Viktor 13. számú huszárezredbeli kapitány, ma rendkívül súlyos feltételű párviadallal nyert elintézést. Az ügye előzményeit megírta A Nap. A kapitány egy átmulatott éjszaka után kellemetlen megjegyzésekkel bántotta Krúdyt, aki a kemény sértésekre tettleg vett elégtételt. A katonatiszt saját kardjával vágott végig Sztojanovits fején. Sztojanovits Viktor Fabinyi Béla és Grosszmann Richárd térparancsnokságra beosztott huszárkapitányokkal provokáltatta az írót, aki dr. Papp Zoltán országgyűlési képviselőt és Konitz Gézát nevezte megbízottaiul. Ma egy hete történt a botrány. Az ügy lovagias elintézése azért késett, mert Sztojanovits szüleinek budai lakásán seblázban feküdt. Egyébként is, igen nehezen találtak megfelelő megoldást a megbízottak, mert tettlegességről volt szó, az egyik fél aktív katonatiszt és a feltételeknek szokatlanul kegyetleneknek kellett lenni. Tegnap végre megegyeztek a segédek. A feltételek a következők voltak: Kardpárbaj, sulyok lovassági kardokkal, bandage nélkül, az orvosok által megállapítható harcképtelenségig. Szúrás nincs megengedve. Hely: Fodor Károly Koronaherceg utcai vívóterme. Idő: szombat déli fél egy óra. A párbajt dr. Papp Zoltán vezeti. A felek tizenkét óra után már a vívóteremben voltak. Sztojanovits dr. Paulikovits Elemér ezredorvos kíséretében kétfogatú kocsin érkezett a vármegyeház utcai oldalon. Kevéssel utóbb jött Krúdy, Kánitz Gézával és dr. Klein Sándor orvossal. Fodor mester bevezette az ellenfeleket öltözőikbe. A függönyöket leeresztették, az orvosok kirakták műszereiket és tamponokat áztattak... Pont fél egykor szemben állottak az ellenfelek. Mind a kettő gyönyörű szál férfiú. Sztojanovits kapitány napsütött arcú, karcsú fekete ember, magas arányos termetű, csupa izom. A fején még mindig meglátszik a kardvágás. Krúdy Gyula nyugodt és elegáns. Papp Zoltán közéjük lép: — Uraim önök azzal már eleget tettek férfias kötelességüknek és tanúságát adták bátorságuknak, hogy kiállottak. Felszólítom Önöket, hogy — béküljenek ki. Mind a ketten elnéztek. Egyik sem felelt. Erre a párbaj feltételeit olvasták fel. Vigyázz! vezényszóra en garde-ba álltak. Rajta! — kiáltotta a vezetősegéd, mind a két fél villámgyorsan támadt. Sztojanovits két rettenetes vágást sújt Krúdy felé, aki mind a kettőt nyugodtan brilliánsan védi ki. Az első a hasára, a másik az ágyékára volt irányozva. Felhangzik a Halt! Két perc múlva újra összecsapnak. Sztojanovits támad, Krúdy véd és már ott a riposzt a kapitány homlokán. A segédek közbeugranak, szétválasztják őket. Sztojanovits a homlokán sebesült meg, a kard hegye lecsúszott az orrára és a szeme közé. Paulikovits doktor törli a kibuggyanó vért, aztán karonfogva bevezették Sztojanovitsot az öltözőbe. Krúdy Gyula sértetlen maradt, még lapos vágás sem érte. Sztojanovits tovább akarta folytatni a párbajt, de az orvosok megállapították a végleges harcképtelenséget. A százados szemére kötést kellett alkalmazni és ez a párbaj további fejleményeire feltétlenül hátrányos lett volna rája. A sebesülés egyébként mély és súlyos. Amikor Sztojanovits Viktort bekötözték, Kánitz Géza bevezette Krúdyt, aki a kezét nyújtotta. A százados felállott és melegen megrázta a kitűnő író jobbját, így a felek kibékültek. Kimnach László illusztrációja (Clair Vilmos: Párbaj-codex, 1923) •2014/3 IRODALMI MAGAZIN