Irodalmi Magazin, 2018 (6. évfolyam, 2-4. szám)
2018 / 3. szám - Boszorkányság
KARÁDI ZSOLT „MÉRT JÁRSZ E FÖLDÖN ÁRVÁN, SZÁMKIVETVE?” CZÓBEL MINKA BOSZORKÁNYDALAI 1. A korabeli recepció (Justh Zsigmond, Ignotus, Pekár Gyula, Endrődi Sándor, Kiss Margit írása) nem jelentett áttörést a szakirodalomban. A Czóbel Minka iránti tudományos érdeklődés 1970 után élénkült meg. 2. Lásd Danyi Magdolna, S. Varga Pál, Takács Judit, Bednanics Gábor, Földes Györgyi, Menyhért Anna munkáit és a „Jövőm emléke, múltamnak árnya”, in memoriam Czóbel Minka című kötet tanulmányait. Czóbel Minka (1855-1947) a magyar líra egyik figyelemre alig méltatott költője. Az irodalomtörténet sokáig azt tudta róla, hogy Anarcson élt, művelt volt és csúnya, sosem ment férjhez, nem ismerte a beteljesült szerelmet, magányát Büttner Helénnel, Bobbal, a berlini születésű festőművésszel osztotta meg, verseiben eljutott a szimbolizmushoz, hatott Adyra, ám később végképp kimaradt a század eleji művészi folyamatok alakításából. Utolsó könyve 1914-ben jelent meg. Ám az a - munkásságába buddhista tanokat is integráló - szerző, aki publikált hét verseskötetet, s írt „regényes költeményt” (Donna Juanna), kisregényt (Haffa), novelláskötetet (Pókhálók), regényt (lét arany hajszál), s életének talán legfőbb vágya az volt, hogy költőként elismertesse magát, voltaképpen sosem foglalhatta el a líratörténetben az őt megillető helyet. Az utóbbi több mint két évtizedben ellenben születtek olyan új szempontú tanulmányok, amelyek Czóbel Minka művészetének - minden átmenetisége és egyenetlenségei ellenére tapasztalható - korszaknyitó erényeire figyelmeztetnek. A mai irodalomérzés túllépett azon a makacs közvélekedésen, amely Pór Péter, majd Weöres Sándor és Bata Imre nyomán (egészen Márton Lászlóig) csaknem az egész életművet az alkotó AGYAR 112 o© 2018/3