Irodalmi Magazin, 2018 (6. évfolyam, 2-4. szám)

2018 / 3. szám - Boszorkányság

KARÁDI ZSOLT „MÉRT JÁRSZ E FÖLDÖN ÁRVÁN, SZÁMKIVETVE?” CZÓBEL MINKA BOSZORKÁNYDALAI 1. A korabeli recepció (Justh Zsigmond, Ignotus, Pekár Gyula, Endrődi Sándor, Kiss Margit írása) nem jelentett­ áttörést­ a szakirodalomban. A Czóbel Minka iránti tudományos érdeklődés 1970 után élénkült meg. 2. Lásd Danyi Magdolna, S. Varga Pál, Takács Judit, Bednanics Gábor, Földes Györ­gyi, Menyhért Anna munkáit és a „Jövőm emléke, múltamnak árnya”, in memoriam Czóbel Minka című kötet tanulmányait. C­zóbel Minka (1855-1947) a magyar líra egyik figyelemre alig méltatott költője. Az irodalomtörténet sokáig azt tudta róla, hogy Anarcson élt, művelt volt és csúnya, sosem ment férjhez, nem ismerte a beteljesült szerelmet, magányát Büttner Helénnel, Bobbal, a berlini születésű festőművésszel osztotta meg, verseiben eljutott a szimbolizmushoz, hatott Adyra, ám később végképp kimaradt a század eleji művészi folyamatok alakításából. Utolsó könyve 1914-ben jelent meg. Ám az a - munkás­ságába buddhista tanokat is integráló - szerző, aki publikált hét verseskötetet, s írt „regényes költeményt” (Donna Juanna), kisregényt (Haffa), novelláskötetet (Pókhálók), regényt (l­ét arany hajszál), s életének talán legfőbb vágya az volt, hogy költőként elismertesse magát, voltaképpen sosem foglalhatta el a líratörténetben az őt meg­illető helyet.­ Az utóbbi több mint két évtized­ben ellenben születtek olyan új szempontú ta­nulmányok, amelyek Czóbel Minka művészeté­nek - minden átmenetisége és egyenetlenségei ellenére tapasztalható - korszaknyitó erényeire figyelmeztetnek.­ A mai irodalomérzés túllépett azon a makacs közvélekedésen, amely Pór Péter, majd Weöres Sándor és Bata Imre nyomán (egészen Márton Lászlóig) csaknem az egész életművet az alkotó AGYAR 112 o© 2018/3

Next