Irodalmi Magazin, 2023 (11. évfolyam, 1-3. szám)
2023 / 1. szám - Petőfi
Az 1840-es évek irodalmisága Petőfi életművének és személyiségének a kihagyásával éppúgy nem érthető meg, mint a későbbi évtizedek irodalmi hagyományértelmezései sem. az a szakember-bázis, amely elsőrendűen és kiemelten Petőfivel akart foglalkozni, egészen odáig, hogy ez már szinte néhány ember magánügyévé vált. Kerényi hihetetlen munkabírása ezt a tényt jó darabig elfedte, hiszen a legnehezebb feladatokat ő mind magára vállalta, s jórészt el is végezte: megírta az első igazi Petőfi-biográfiát és a kritikai kiadást is egyedül csinálta. Igaz, ez utóbbit már nem volt ideje teljesen befejezni. Az ő halála óta eltelt idő azonban talán elegendő volt arra, hogy ezt a helyzetet felmérje a szakma, s megpróbálja végiggondolni az újabb feladatokat. 2022 őszén a Magyar Tudományos Akadémián rendezték meg azt a konferenciát, amely a Petőfi-kutatás helyzetét volt hivatva felmérni, s ennek a tanácskozásnak az a reményre okot adó üzenete is volt, hogy lehetett találni megfelelő előadókat, s az elhangzott előadások nagyon világosan kijelölték a megoldandó kérdések körét. Azaz talán valóban új erőre kaphat a Petőfivel való foglalatoskodás, hiszen az nem változott, hogy az 1840-es évek irodalmisága Petőfi életművének és személyiségének a kihagyásával éppúgy nem érthető meg, mint a későbbi évtizedek irodalmi hagyományértelmezései sem. S ha ennek valamiféle leírására törekszünk, akkor nem elegendő az eddig felhalmozón, nem csekély méretű tudományos eredmény egyszerű rekapitulálása, hanem a saját kérdéseinket is újra kell fogalmaznunk. Melyek voltak a Petőfi-kutatás legfontosabb mérföldkövei? Endrődi Sándor gyűjtésének a kiadása a 20. század elején alapozó jelentőségű volt. Emellé egy fontos, máig nélkülözhetetlen monográfia említése kívánkozik még feltétlenül: Ferenczi Zoltán háromkötetes Petőfi életrajza a 19. század végéről, amely Babits Mihály Petőfi koszorúi „Avagy virág vagy te, hazám ifjúsága" Hol a szem, szemével farkasszemet nézni? Ki meri meglátni, ki meri idézni az igazi arcát? Ünnepe vak ünnep, s e mai napoknak Szűk folyosóin a szavak úgy lobognak, mint az olcsó gyertyák. Szabadság csillaga volt hajdan a magyar, de ma már maga sem tudja, hogy mit akar: talány zaja, csöndje és úgy támolyog az idők sikátorán, mint átvezetett rab a fogház udvarán börtönből börtönbe. Ki ünnepli Őt ma, mikor a vágy, a gond messze az övétől, mint sastól a vakond avagy gyáván bújik, s a bilincses ajak rab szavakat hadar? Csak a vak Megszokás, a süket Hivatal hozza koszorúit. Ők vannak, koszorúk, keményebbek, mint a deszkák, súlyosabbak, mint hantjai kint a hideg temetőnek!... Kelj, magyar ifjúság, tépd le a virágot, melyet eszméinek ellensége rádob emlékére - kőnek! Kelj, magyar ifjúság, légy te virág magad! Nem drótos füzérbe görbítve - légy szabad virág szabad földön, hogy árván maradva megrablott birtokán mondhassa a magyar: „Kicsi az én szobám, kicsi, de nem börtön!" Avagy virág vagy te?... légy virág, légy vigasz! Legyen lelked szabad, legyen hangod igaz az Ő ünnepségén: Koporsó tömlöcét akit elkerülte, most hazug koszorúk láncait ne tűrje eleven emlékén ,szemével farkasszemet nézni” Petőfi Sándor 9