Irodalmi Magazin, 2023 (11. évfolyam, 1-3. szám)

2023 / 1. szám - Petőfi

Zsille Gábor Petőfi -inspiráció K­özépső csoportos óvodásként találkoztam először Petőfivel, amikor anyám előolva­sását ismételgetve be kellett bifláznom a Megy a juhász szamáron... című tizenhat soros ver­set. Erre csakis azért emlékszem, mert szavalatom­ról hangfelvétel készült egy „Gáborka 1976” feliratú magnókazettára, és kamaszfejjel többször meg­hallgattam. (A kazetta sajnos ma már nincs meg.) Éppenséggel ez nem egy kisgyerek lelkének való vers: „Egyszercsak azt hallja, hogy/Haldoklik babája. // Föl­pattan a szamárra, / Hazafelé vágtat; / De már későn érkezett, / Csak holttestet láthat." É­s kíváncsi vagyok, négyévesen vajon mit értettem abból a sorból, hogy „Gyepes Kanton furulyáit”... Az iskolában érettségiig a szokványos, tehát idealizált és tankönyvízű Petőfi-élmények értek, megfejelve azzal, hogy negyedik általánosban egy szavalóversenyen a Szeget szeggel című versét adtam elő, kezdetleges színészi játékkal görnyedve: „Jaj, a hátam, j­aj, a hátam / Odavan! / Szomszéd bácsi kipofozta/Csú­fosan." Hanem aztán huszonhat évesen, elsőkötetes köl­tőként, már fülig szerelmesen Krakkóba és a len­gyel kultúrába, felfedeztem a Petőfi-összesben Az erdélyi hadsereg című verset. A költő 1849. már­cius 26-27-én írta Bánffyhunyadon. Hétszer négy sor, kötött szótagszám, félrímes (!) forma, keretes szerkezet, az első strófa a legvégén megismétlődik. Bem apó magasztalásával indít, majd jön a negyedik szakasz, amely a magyar-lengyel barátság himnu­sza: „Két nemzet van egyesülve bennünk, / S mily két nemzet! a lengyel s magyar! / Van-e sors, amely hatalmasabb, mint/E két nemzet, ha egy célt akar?" Itt most kisebb tanulmányt kellene írnom Petőfi és Bem emberi-lelki kapcsolatáról, Osztrolenka véres csillagáról, az 1831-es lengyel nemesi felke­lésről, Dembinszky Henrikről - de erre nincs hely. A lényeg: e vers. Az erdélyi hadsereg hatására elkezd­tem Petőfi-ügyben módszeresen felfedezni mind­azt, ami a tankönyvekből kimaradt. Nem nagyképűségnek szá­nom: már huszonnégy éve úgy vagyok, hogy nem Petőfivel találkoz­­gatok, hanem Sándorral.

Next