Irodalmi Magazin, 2023 (11. évfolyam, 1-3. szám)
2023 / 1. szám - Petőfi
Zsille Gábor Petőfi -inspiráció Középső csoportos óvodásként találkoztam először Petőfivel, amikor anyám előolvasását ismételgetve be kellett bifláznom a Megy a juhász szamáron... című tizenhat soros verset. Erre csakis azért emlékszem, mert szavalatomról hangfelvétel készült egy „Gáborka 1976” feliratú magnókazettára, és kamaszfejjel többször meghallgattam. (A kazetta sajnos ma már nincs meg.) Éppenséggel ez nem egy kisgyerek lelkének való vers: „Egyszercsak azt hallja, hogy/Haldoklik babája. // Fölpattan a szamárra, / Hazafelé vágtat; / De már későn érkezett, / Csak holttestet láthat." És kíváncsi vagyok, négyévesen vajon mit értettem abból a sorból, hogy „Gyepes Kanton furulyáit”... Az iskolában érettségiig a szokványos, tehát idealizált és tankönyvízű Petőfi-élmények értek, megfejelve azzal, hogy negyedik általánosban egy szavalóversenyen a Szeget szeggel című versét adtam elő, kezdetleges színészi játékkal görnyedve: „Jaj, a hátam, jaj, a hátam / Odavan! / Szomszéd bácsi kipofozta/Csúfosan." Hanem aztán huszonhat évesen, elsőkötetes költőként, már fülig szerelmesen Krakkóba és a lengyel kultúrába, felfedeztem a Petőfi-összesben Az erdélyi hadsereg című verset. A költő 1849. március 26-27-én írta Bánffyhunyadon. Hétszer négy sor, kötött szótagszám, félrímes (!) forma, keretes szerkezet, az első strófa a legvégén megismétlődik. Bem apó magasztalásával indít, majd jön a negyedik szakasz, amely a magyar-lengyel barátság himnusza: „Két nemzet van egyesülve bennünk, / S mily két nemzet! a lengyel s magyar! / Van-e sors, amely hatalmasabb, mint/E két nemzet, ha egy célt akar?" Itt most kisebb tanulmányt kellene írnom Petőfi és Bem emberi-lelki kapcsolatáról, Osztrolenka véres csillagáról, az 1831-es lengyel nemesi felkelésről, Dembinszky Henrikről - de erre nincs hely. A lényeg: e vers. Az erdélyi hadsereg hatására elkezdtem Petőfi-ügyben módszeresen felfedezni mindazt, ami a tankönyvekből kimaradt. Nem nagyképűségnek szánom: már huszonnégy éve úgy vagyok, hogy nem Petőfivel találkozgatok, hanem Sándorral.