Irodalmi Magazin, 2023 (11. évfolyam, 1-3. szám)
2023 / 1. szám - Petőfi
14x10 cm (forrás: Kieselbach Galéria) hanem hatalmat is ad, és egy következő civilizációs stádiumban át fogja venni egy új társadalmi csoport az uralmat. 1847-ben járunk, amikor már Petőfi egyre élesebben és egyre többször mondja ki, hogy a rabszolganépek fel fognak lázadni uraik ellen. 1846 nyarán még csak a látlelet van A nép című versének axiomatikus zárlatában („Haza csak ott van, hol jog is van,/S a népnek nincs joga.”), de az év végén már papírra veti az Egy gondolat bánt engemet... ismert utópiáját („Ha majd minden rabszolga-nép / Jármát megunva síkra lép/ Pirosló arccal és piros zászlókkal/ És a zászlókon eme szent jelszóval: /»Világszabadság!«”), majd 1847 januárjában ott van A XI. század költői („Előre hát mind, aki költő, / A néppel tűzön-vízen át!"). 1847 februárjában jön az Aranynak írt levél (verses mellékletében: „S ez az igaz költő, ki a nép ajkára/ Hullatja keblének mennyei mannáját. / A szegény nép olyan felhős láthatára, / S felhők közt kék eget csak néhanapján lát."), márciusban A nép nevében („Még kér a nép, most adjatok neki!/Vagy nem tudjátok, mily szörnyű a nép, / Ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad? / Nem hallottátok Dózsa György hírét?”). Tehát éppen itt van egy kulminációs pont, amikor Petőfi egyértelműen bejelenti politikai igényeit. Nem mellesleg ekkor lesz tagja az Ellenzéki Körnek: 1847. március 16-án A nép nevében mintegy beavatási rítusként hangzik el. Arany válasza Petőfi levelére (1847. február 11.) önmagát versben népi sarjadéknak határozza meg („S mi vagyok én kérded. Egy népi sarjadék, / Ki törzsömnek élek, érette, általa; / Sorsa az én sorsom s ha dalra olvadék, / Otthon leli magát a jakimon dala.”), s vershez tartozó levelében is reagál Petőfire: „Önnek elveit a nép és költészete felől forró kebellel osztom, hisz nekem önzésből is azt kell tennem! Nemzeti költészetet csak azontúl remélek, ha előbb népi költészet virágzott. Mit szólna Ön hozzá, ha valaki tisztán népi szellemben és nyelven írt (komoly) eposzra vetné fejét? Kiméra lenne ez?” (Ud, 427.) „Osztja az elveket", de valami mellett mégiscsak szó nélkül megy el. Voltaképpen érintetlenül hagyja Petőfi meglehetősen erős politikai irányultságát („Égbe a népet, pokolba az arisztokráciát!”). A továbbiakban erről, műfaji-tematikus kérdésekről, irodalmi hangnemről leveleznek. Petőfi 1847. február 23-án kelt levelében nem szeretné, hogy Arany királyokról írjon eposzt (így egy kicsit visszacsempészi a népet eláruló elit problémáját), Arany válaszában (február 28.) jelzi, hogy ő akár Dózsáról is írna (mellékszál, nem eldönthető, de vajon Petőfinek innen jött az ötlet A nép nevében megírásához?), ám amit itt előad, merőben különbözik Petőfi látásmódjától: „Ha én valaha népies eposz írására vetném fejemet, a fejedelmek korából venném tárgyamat. Festeném a népet szabadnak, nemesnek, fegyverforgatónak..., a fejedelmet atyának, pátriárkának, elsőnek az egyenlők közt. Festenék szabad hazát, közös hazát, megtanítanám a népet, miképp szeresse a hont, melyért előde ▲ Ismeretlen festő: Petőfi Sándor, színezett, rézkarc, papír, 28 m 2023/1