Irodalmi Magazin, 2023 (11. évfolyam, 1-3. szám)
2023 / 3. szám - Kert
Hogyan befolyásolja a kertek megjelenési formáját a természeti tájak adottsága, valamint az, ahogyan a kertet létrehozó közösség viszonyul a körülötte lévő világhoz? A kertkultúra a Mediterráneumban alakul ki, s ez a folyamat az ember településekbe tömörülésével veszi a kezdetét, majd a Római Birodalom széthullásával zárul. A mediterrán örökség számos jegye a mai napig megmaradt úgy a keresztény vallásváltozatok kialakította térségben, mint az iszlám világban: a természeti adottságok érvényesülése ott a legszembetűnőbb, ahol e két világvallás dominál. A muszlimok ideáltípusos kertje például vízmedencével tagolt, négyszögletű, amelyben az ágyások a földbe süllyesztettek, a növények egyesével ültetettek, s több felhasználási módra adnak lehetőséget, természetesen nem szólva arról, hogy speciális, a melegebb és szárazabb környezetnek megfelelő a növényállomány. A muszlim kert a kereszténytől eltérő mentalitással bír, mégis ugyanazok a kozmológiai elvek ismerhetők fel benne, amelyek Énekek éneke kertképében: ezért jutott alapvető szerep a víznek az épített környezet és a növények mellett. A keresztény ideálkert - amely a hortus conclususban összpontosul - a Biblia Énekek énekének mása: szimbolikus, bezárt tér, növényutalásokban bővelkedő helyszín, ennek megfelelően kör alakú, középen forrással, erényeket kifejező élőlényekkel. A korszakok világképei tartják fogva e kertek változatait (például a monostori kertek növényfajainak eltérő környezetekben is azonosnak kellett lenniük), a felvilágosodás kertkultuszában sincs ez másként, még ha a kert - nézzük csak az angolkerteket - természetibbnek és kötetlenebb struktúrájúnak is tűnik. Egyébiránt az újkorban a mediterrán-európai kertek világát kezdik átszínezni az ázsiai kertről érkező ismeretek. Az aktuális (éppenséggel romantikus, biedermeier és realista) kertképzet és az azt fenntartó kultúrközösség viszonyának alakulását paradigmatikusan mutatja Adalbert Stifter 1857-es Nyárutója, de ilyen Zola 1875-ös regénye, a Mouret abbé vétke is. A kertet befoglaló természeti környezet olykor felfedezhető a reneszánsz festményeken, de a természet kertté alakítottsága évszázadok alatt mutatkozik majd meg. Ma pedig magánkertnek nevezném azt a kortust is, amely érintetlen természeti környezetben, magától jött létre, de a használati célja szerint a fenntartónak kertfunkciókat kínál fel - legyen az Csíkszentmihályi Mihály hatalmas prériligete vagy egy kalyibában élő hontalan tengerparti, uszadékfadarabokkal tarkított sásosa. A rózsa elsősorban, mint növény keltette fel az érdeklődését, és ilyen irányból tárta fel, mi mindent reprezentál - vagy fordítva: a rózsa szimbólumhálója motiválta természettudományos irányú kíváncsiságát? A rózsa egyetemi oktatói pályám kezdetével, tehát elég későn, a rendszerváltáskor lépett az életembe, és még csak nem is növényként, hanem források alakjában, amelyekben a növények visszképeit kémleltem. Már az is metodológiai problémát jelentett, hogy a latin néveredetű rózsa növénycsoportnév és nem fajnév, s az, hogy jóformán nincs egyetlen nyelv sem, amely a rózsanövényre saját szót használna, s ne a latinból származtatottat, s ne a színre utalót. A megoldás az lett, hogy sikerült a rózsát Az eszme, mely szerint a kert a világ és persze az élet centruma, a növényi alapú táplálkozásra épült társadalmak mítoszainak része. ▲ Almási Balázs: Kréta, 2008 (az alkotó engedélyével) Nemesíttenyi kő ezt a világi vadságot” Kert 41