Irodalmi Magazin, 2023 (11. évfolyam, 1-3. szám)
2023 / 1. szám - Petőfi
kedvelt tematikáit, motívumait - sőt, nemcsak megidézik, de egyszersmind szembesítik is egymással, ezáltal relativizálják, helyenként parodizálják azokat. Nem véletlen, hogy a ciklus megjelenése után nem sokkal, 1846 júliusában írta meg Petőfi a később Dalaim címen ismertté vált versét, melyben ugyanezt a stratégiát mintegy koncentráltan alkalmazva egybegyűjti, egymás mellé helyezi, és hasonló játékossággal természeti, időjárási jelenségekkel jeleníti meg lírai életművének (és egyben a Felhők verseinek) rétegeit; miközben minden réteget egy-egy szubjektív lélekállapothoz, érzelmi attitűdhöz rendel hozzá: így lesznek a filozofikus költemények „holdsugári ábrándos lelkemnek”, a zsánerversek „pillangós könnyelmű lelkemnek”, a szerelmes dalok „vadrózsás szerelmes lelkemnek”, a bordalok „szivárványi mámoros lelkemnek”, a bárdköltészet darabjai „fellegei bánatos lelkemnek”, a forradalmi versek pedig „villámlási haragos lelkemnek”. A címhez kapcsolódó másik asszociációs körre ugyancsak maga Petőfi hívta fel a figyelmet egy, a ciklus kiadásakor, 1846 áprilisában íródott versében. A gyűjteményes kötetekben Mint felhők a nyári égen... címen szereplő mű nem tartozik a ciklushoz, de keletkezési időpontja mellett mind a felhő-motívum, mind pedig a címtelenség erősen ahhoz kapcsolja. A versbeli felhő-motívum központi asszociációja nem a ború, hanem a változékonyság, amelyet a szöveg összekapcsol az emberi érzelmek, hangulatok és létállapotok váltakozásával, változékonyságával. Az időjárási metaforák köre a költeményben kiterjed a szél, a vihar és a napjárás motívumaira, az emberi érzelmek és létállapotok változékonyságát összekapcsolva az időnek való kitettséggel. A minden logikát nélkülöző érzelmi változékonyság az idő elkerülhetetlen múlásának szubjektív megtapasztalásává alakul a versben: a lírai szubjektum nem valamiféle fejlődés, formálódás koherens narratívája mentén,hanem a végletek váltakozásának való kiszolgáltatottság, egyszersmind a változékonyságban megélt önazonosság impresszióján át jeleníti meg saját sorstörténetét. Ennek megerősítéseképp a Himfy-strófára erősen emlékeztető verselés, valamint a felhő-, pára-, füst-motívumsor megidézi a vanitas-irodalom ményeit: minden darab egy óra alatt készült, az időpont pontos feljegyzésével. Festmény-sorozatában tehát a felhő-impressziók egymásutánja képi szinten ugyancsak a változékonyságot, a végletességet, a változásban megtapasztalt azonosságot kapcsolja össze a szubjektív, vizuálisan megtestesített időtapasztalattal. Ez a kontextus pedig igen termékenynek bizonyul a Felhőkiklus olvasása során is. Az olvasók számára az egyik legnagyobb fejtörést ugyanis az okozta és okozza, hogy a ciklus egyes darabjai látszólag „ütik" egymást: olyan, logikailag paradox, inkonzisztens szubjektum-képet és világértelmezést sugallnak, ahol mindennek, ami érvényes érték vagy jelenség, érvényesnek tételeztetik az ellenkezője is. Az egyik versben (Szép kedvesem...) arról olvasunk, hogy a szerelem áldásként működik, a gyermekek és unokák révén mintegy meghosszabbítja az emberi életet, és hogy a szerelem maga hétköznapiságában is súlyos, örök dolog (Mintha a nagy, nehéz...) - míg más versek szerint a szerelem nagyon is tünékeny, szinte átkos módon csalóka (A férj haza jő betegen...), nemhogy nem tart a síron túl is, hanem épp sírba visz (Az özvegy...). Az emberi búról egy helyütt azt tudjuk meg, hogy néhány pohár borral a kocsmaasztal mellett hatékonyan kezelhető (Mellyik a legvígabb temető?). A minden logikát nélkülöző érzelmi változékonyság az idő elkerülhetetlen múlásának szubjektív megtapasztalásává alakul a versben: a lírai szubjektum nem valamiféle fejlődés, formálódás koherens narratívája mentén, hanem a végletek váltakozásának való kiszolgáltatottság, egyszersmind a változékonyságban megélt önazonosság impresszióján át jeleníti meg saját sorstörténetét, Kölcseyre is nagy hatást gyakorló, végletesen relativizáló világát is. Remek vizuális párhuzam (és lehetséges ihletforrás) mindeh hez a korabeli angol tájképfestő, John Constable (1776-1837) imp resszionista festőiskolákra nagy hatást gyakorló 1822-es Cloud Study festmény-sorozata. Constable salisbury-i birtokán plein air technikával alkotta meg olajfest SO m 2023/1