Irodalmi Magazin, 2023 (11. évfolyam, 1-3. szám)
2023 / 1. szám - Petőfi
A Petőfi-életmű középiskolai megközelítésének során látszik a legélesebben, hogy mi mindent jelent a (tanári) tudást kifejező mondatok, fogalmak telítettsége, azok megkopottságának mértéke. ▼ Lakner László: Petőfi: Kísérlet egy Petőfi-portréhoz, 2014 (forrás: PIM, HUNGART © 2023) dalig vagy a gyakran próféciaként olvasott Egy gondolat bánt engemet... -től a Szeptember végén című versig, amelyek legalább töredékesen megmaradtak emlékezetében, és szinte biztosan valamilyen életrajzi vagy utóéleti tényhez kapcsolódnak. Azonban a szakmai nyilvánosság szinte soha nem érinti azt a kérdést, hogy könnyű vagy nehéz-e Petőfi Sándor életművét tanítani. Nem könnyű. Közel kell menni a szövegekhez. Először a tanárnak. Aztán, ahogyan a János vitéz esetében már utaltam rá, a megismerés, megértés vagy megértetés edukációs folyamatában az újraolvasások teremtik meg az ismerősként számon tartott mű pozícióját. A költészetben is újító, a költőnek is forradalmár Petőfi hatása, utóélete az irodalomtanítás során rendszeresen szóba kerül. Közelebb viszi a tanárt az életműhöz, és hitelesebb, eredményesebb olvasási és értelmezési motivációt eredményez, ha a költőnek a hagyományhoz való viszonyát nem egyszerűsítjük a népköltészethez való viszonyára. Napjainkban tarthatunk attól, hogy a magyar lakosság nagy része pusztán a kötelezően olvastatott szövegeket ismeri, hiszen a középiskolások néhány százaléka tizenhat éves korában abbahagyja a tanulást, Petőfivel pedig éppen ezt követően ismerkedhetne tovább. Érdekes, hogy azok a diákok, akik a középiskolában tanulnak újra Petőfiről, már mind tudják, hogy Petőfi a legnagyobb magyar költő. Mint ahogy azok is, akik tizenhat évesen abbahagyták a tanulást. És a szüleik is, a nagyszüleik is tudják: Petőfi a legnagyobb magyar költő. De lehet-e szeretni egy legnagyobb magyar költőt? Szeretni és olvasni... Ki olvas ma Petőfi -verseket? A tanári, iskolai munka eredményeképpen ez a kulturális tér fokozatosan tágul (és az ismert paradoxon értelmében a horizont egyre több megismerni valót kínál), és mint a művészeti nevelés során máskor is, más művészeti ágak megismerése során is, tevékeny tanulói és tanári részvételt kíván. Egyfelől tehát még mindig irodalmat tanítunk a középiskolákban, másfelől az irodalom, az írás egyre inkább nem elsődleges művészet a közönség számára, hanem a filmek, sorozatok, televíziós és videojátékok, színházi előadások, internetes műfajok alapjául szolgáló mesterség. A Petőfi-életmű középiskolai megközelítésének során látszik a legélesebben, hogy mi mindent jelent a (tanári) tudást kifejező mondatok, fogalmak telítettsége, azok megkopottságának mértéke. Ha - a manapság gyakran tapasztalt és közismert okokból - az iskolákban nem az olvasás, az olvastatás, az irodalomolvasás és az irodalomként való olvastatás a lehetséges irány, akkor a hangzó szövegnek kell vagy lehet vagy szokás teret adni. A megzenésített Petőfi-versek sokrétegű hatásai nem mindig az olvasást motiválják, hanem hangulatot, életérzést közvetítenek, és minél többen hallgatják egyszerre, annál hatásosabban. Ez nagy lehetősége és nagy veszélye a pedagógiának, akkor is, ha a tanár bír ezzel a hatásképességgel, és akkor is, ha az általa alkalmazott médiumok hatnak. Ez a közoktatás felelősségének egyik legfontosabb mutatója napjainkban. 66 m 2023/1