Irodalmi Magazin, 2023 (11. évfolyam, 1-3. szám)
2023 / 1. szám - Petőfi
Petőfi Sándor Egri hangok Földön hó, felhő az égen Hát hiszen csak hadd legyen! Rajta nincsen mit csodálni, Télen ez már így megyen. Én ugyan nem is tudnám, hogy Tél vagyon, Ha ki nem pillantanék az Ablakon. Itt benn ülök a melegben, Környékez sok jó barát, Töltögetve poharamba Egri bércek jó borát. Jó barátok, jó borocska Kell-e más? Kebleinkben a kedv egy-egy Óriás. Kedvemnek ha magja volna, Elvetném a hó felett, S ha kikelne, rózsaerdő Koszorúzná a telet. S hogyha földobnám az égre Szívemet, Melegítné a világot Nap helyett!Ide látszik a hegy is, hol Dobó a hír könyvibe Nagy neve örök betűit Török vérrel irta be. Hej, az volt ám még az ember, Biz az ám! Míg ollyan lesz, sok víz elfoly A Dunán. Elviráit már a magyarnak Tettvirágos tavasza! Hosszú gyáva tespedésben Pang, sínlődik e haza. Megjövend-e még az elszállt Kikelet? Lesz virány e régtől puszta Hon felett? Eh de hagyjuk, hagyjuk ezt most! Úgyis ritkán vigadok. E napot ne háborítsák Legalább a bánatok. S a sopánkodásnak úgysincs Sikere, S mit tehet mást a lant gyönge Embere? El tehát a hon bajával, Most ez egyszer el vele! A kitört bút minden ember Új pohárral öntse le. Új pohár bort hát, barátim, Új pohárt! S ismét újat, az előbbi Ha lejárt, így!... de ím, mit veszek észre? Egy század minden pohár. A jelen hátam mögött van, Lelkem a jövőben jár. A jövőben vígan élek, Boldogon! Mert nem árva már az egykor Árva hon. Eger, 1844. február második fele ereszkedsz idegrendszerünkbe, mint a pók” Petőfi Sándor 85