Irodalmi Szemle, 1960
1960/1
Konstantin Biebl a az ember lelke legmélyéről szomjúhozza a szépséget. Nem élhet nélküle, nem fordulhat el tőle. Ugyan mit jelent egy szép fa, város vagy könyv, egy tökéletes gép, s gyönyörű asszony. Csak egy-egy morzsája, töredéke annak, amit az eljövendő s valóban szépséges világ nyújthat. JiwSil r^'VJSbI RiIsjSi HLi nii^ yB4■ ) vH ■; -:4' •: 1