Irodalmi Szemle, 1965

1965/8 - DISPUTA - Szentgyörgyi Albert: A tudományos alkotó munkáról

Szent-Györgyi Albert, orvos és vegyész, a bölcsészettudományok doktora, 1893-ban született. Az első világháború után a pozsonyi egyetem tanársegéde lett, később a prágai, hamburgi, leideni, groningeni, cambridgei, rochesteri egyetemeken adott elő. 1930-tól a szegedi egyetem Orvosi Vegytani Intézetét igazgatta, közben előadott Belgiumban és Amerikában is (Liége és a Harvard Egyetem). 1937-ben megkapta az orvosi Nobel-díjat. Biokémiai kutatásokat folytat, az élőlények sejtjeiben folyó égéseket tanulmányozza. Nevéhez fűző­dik többek között a szövetlégzés elmélete, a C-vitamin előállítása tiszta alakban, s egy sor felismerés az izombiokémia területén. 1949-ben az Egyesült Államokba távozott, azóta ott él és dolgozik a Woods Hole-i (Massachusetts állam) Tengerészeti Biológiai Laboratórium mellett működő Izomkutató Inté­zetben. A fenti beszéd 1961. június 7-én hangzott el Montrealban (Kanada), a Harmadik Ideggyógyászati Világkongresszuson, vitafelszólalásként. A vitában Szent-Györgyi professzor, Lord Adrian Nobel-díjas fiziológus és Linus Pauling Nobel-díjas vegyész vett részt. Ezekben a hónapokban kezd kialakulni hazánkban, szélesebb kísérleti fokon, a differenciált iskolai oktatás, amely kiemeli a jó és kiváló képességű gyer­mekeket az átlagos és átlagon aluli képességű tanulók tömegéből, s megfelelő fejlődési feltételeket biztosít számukra. A modern tudomány rohamos fejlő­dése mind nagyobb igényeket támaszt a kutatóval szemben, s így kétségtele­nül szüksége van a társadalomnak arra, hogy különös figyelmet fordítson a kiemelkedő tehetségek nevelésére. Szent-Györgyi professzor cikke is ezt a gondolatot támogatja a maga módján. Dinamikus és színes egyénisége, tudása, egyetemes műveltsége, s mindenek­előtt gazdag életének tanulságai bizonyára érdekelni fogják az olvasót. Természettudós, de beszédében összekapcsolja a tudományos és művészi alkotómunkát, s fejtegetései ilyen módon az emberi alkotótevékenység min­den területén érvényesek. K. L. Szent-Györgyi Albert: a tudományos alkotómunkáról A történelmet kétféle szellem uralja. Az emberi szenvedések történetét erőszakos és becsvágyó emberek névsora jelzi, ők csinálják a háborúkat, ők építik a birodalmakat, hogy később összeomoljanak, pusztulást és nyo­mort hagyva maguk után. Az emberi haladás története egy aránylag csekély számú alkotó egyéniség nevéhez fűződik, akik a művészet, a tudomány és az emberi tevékenység egyéb területein alkottak jelentősei. Ahogy a múlt­ban tőlük függött a haladás, hasonlóképpen lesz a jövőben is, s egy-egy nemzet sorsa nagymértékben ettől a kérdéstől függ: meddig termel ki magából alkotó szellemeket? Ezért fogadtam el hazámban, Magyarországon a Nemzeti Nevelésügyi Tanács elnöki tisztjét a második világháborút követő rövid időszakban. Két gondolat vezérelt, amikor munkához lát­tam. Az volt a meggyőződésem, hogy minden időben számos lángelme születik, de el is kallódik. Véleményemet arra a tényre épí­tettem, hogy nem véletlenszerűen jelennek meg a történelem folyamán, hanem többnyire hármas, négyes, ötös csoportokban jelentkez­nek. Ezek szerint lángeszű emberek mindig születnek, de környezetükben szükségük van bizonyos tényezőkre, hogy ki is fejlődhessenek. Másik gondolatom az volt, hogy a lángész nem rejtély. A lángész csupán az emberi elme egy bizonyos fajtája, elemezhetjük, megért­hetjük, felfedezhetjük, ha az ember megtanulta megfejteni rejtett jegyeit. Mint a Nevelésügyi Tanács elnöke szerettem volna kidolgozni egy rendszert, amely szerint felkutathattuk volna a kiemelkedő tehetségeket, és biztosít­hattuk volna számukra a fejlődésükhöz szűk-

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék