Irodalmi Szemle, 1966

1966/1

Oldrieh Rakovec: Kilátás a Moldva túlsó partjára Prágát fényképezni nemcsak turista­­szenvedély, hanem művészet is lehet. E mellett szól Oldrieh Rakovec ,,Ilyen­nek látom Prágát" című legújabb fotociklusa, amelyet az idén tavasszal egy ismert párizsi galéria fog elsőnek bemutat­ni. E készülő ki­állítás anyagából válogattuk össze az Irodalmi Szemle mai számának képanyagát. ■amelyben Oldrieh Rakovec a régi város új életét nemcsak a riporter éles szemével, hanem korunk fotó­­m­űvészetének gazdagon asszociatív eszközeivel rögzíti. Olyanok ezek a fotók, mint a modern vers, amely rímek helyett az érzelem imagi­­nációira s a gondolat paraboláira építi a mon­danivalóját. Magáról Oldrieh Rakovecről, a fényképek szerzőjéről mindössze annyit, hogy amatőrként kezdte pályáját, s felvételeivel először 1948-ban az Országos Mezőgazdasági Kiállítás fotópá­­lyázatán tűnt fel, amelyen elnyerte az első díjat. Rövidesen a csehszlovák hadsereg lapjai­nak fotóriportere lett, majd Prága legnagyobb képes hetilapja, a ,,Svét v obrazech“ szerződ­tette. E lap kötelékében dolgozik ma is. Figyelmét kezdetben a népi táncok szépsége vonzotta. Tizenötször látta és fényképezte a strájnicei népművészeti ünnepélyeket, s tizenöt esztendő munkájának eredményeként született meg ,, Európa táncol Strážnicében“ című fotókönyve. Ezután a gyerekek világa felé fordult, ,,Boldog napok" című könyvéhez, amely a gyermekélet mindennapos csodáit tár­ja fel, Jarmila Glazarová írta az­­előszót, a fényképeket pedig Iva Stuka és Ilona Borská versei kommentálják. Nem lesz talán érdektelen meg­jegyezni, -­hog­y Rakovec Prágát — fotóművészetének legújabb témáját — csak nemrégen fedezte fel, jóval azután, hogy számos külföldi fényképciklu­sá­­val idegen városok s távoli országok­­életét dokumentálta. Párizs és Berlin, Görögország, Afganisztán és Algéria után fordult csak szü­lővárosa felé, a Moldva-parthoz, amelyről gye­rekek kémlelik a vizet, a kisoldal zegzugos utcáihoz, amelyek elnyelik az autók zaját, egy villamosmegállóhoz, amelynél fiatalok búcsúz­nak,­­s egy, a múlt századból ittfelejtett gáz­lámpához, amely romantikus fényt vet az élet örömeire. A múlt és a jelen, a régi rés az új találkozása egy nagyváros életében, s e talál­kozás harmóniája az a varázs, amely Rakovec prágai fotociklusát áthatja, s azt magas igé­nyekkel mért művészi alkotássá emeli. (T.)

Next