Irodalmi Szemle, 1966
1966/3 - FIGYELŐ - Szilágyi Júlia: Forrás könyvek a romániai magyar irodalomban
Szilágyi Júlia Forrás könyvek a romániai magyar irodalomban Nyolc kötetnyi elbeszélés, tíz verseskönyv, egy kritikai tanulmánygyűjtemény és egy humoreszkfüzér. A bukaresti Irodalmi Könyvkiadó Forrás sorozata tizenkilenc író első kötetével frissítette, gazdagította eddig a romániai magyar irodalmat. A sorozat az 1961-ben megjelent első kötetével egyidős, népszerűségére mi sem jellemzőbb, mint az, hogy majd mindegyik könyve az utolsó példányig órák alatt elfogy a könyvesboltokból. Csakhogy a könyvpiac lélektanához az is hozzátartozik: ismert, vagy az olvasó közönséget még csak ezután meghódító név szerepel-e egy-egy címlapon. A kötetek zömének kritikai visszhangja tanúsítja, hogy ez esetben az olvasó nem pusztán nagylelkűségből előlegezi bizalmát a Forrás-sorozatban jelentkező fiatal szerzőknek: négy évvel a sorozat első kötetének megjelenése után egészen bizonyossá vált, hogy a Forrás emblémája már önmagában is rangot jelent, ígéretes pályakezdést. Ha korai is lenne a Forrás-sorozatban jelentkezők helyét az elmúlt húsz esztendő irodalmában kijelölni, az egymásra következő irodalmi nemzedékek sorában a csoport egésze pontosan körülhatárolható. A külföldi olvasó tájékozódásának megkönnyítése végett emlékeztetnünk kell a felszabadulás utáni irodalom néhány adatára. Az 1144-es fordulat az irodalomban is új korszakot nyitott: Asztalos István, Horváth Imre, Horváth István, Kacsó Sándor, Kós Károly, Kovács György, Nagy István, Szemlér Ferenc és mások mellé a negyvenes évek végén, s az ötvenes évek elején egy fiatalabb írógárda sorakozott fel. Ismertebb képviselői közül hadd említsük meg Bajor Andort, Bodor Pált, Fodor Sándort, Kányádi Sándort, Márki Zoltánt, Páskándi Gézát, Sütő Andrást, Szabó Gyulát, Székely Jánost. Az Utunk, Korunk, Igaz Szó hasábjain az ötvenes évek végén új nevek tűntek fel: a költő Jancsik Pál, Lászlóffy Aladár, Szilágyi Dénes, a prózaíró Bálint Tibor, Szíves Sándor, Veress Zoltán, a kritikus Kántor Lajos neve, akiket ma már a Forrás veteránjai között tartunk számon. Azóta ugyanis ez a sorozat már náluk fiatalabb tehetségeknek is belépőt nyújtott az irodalomba. Az időrendben első Forrás-kötet, a Menetrend című elbeszélésgyűjtemény írója. Veress Zoltán korábban már az elmúlt évtized legérdekesebb regényeinek egyikét tette irodalmunk asztalára, (a ,,Szeptember‘‘-t); a Nagy Lajos nyomdokain haladó kitűnő novellista, Bálint Tibor Csendes utca című, 1963-ban kiadott Forrás-kötete óta, már ifjúsági regénnyel is jelentkezett; a sorozat költői közül Szilágyi Domokos és Lászlóffy Aladár azóta közzétett újabb kötetével igazolta a jelentkezésekor hozzáfűzött várakozást. Tovább is sorolhatnók azok nevét, akiknek készülő vagy éppenséggel kész könyve követi a bemutatkozó elsőt. Ehelyett inkább hadd említsük meg, hogy mindegyikük műfordítóként is szolgálja az irodalom egyetemes ügyét: a Lászlóffy-fivérek, Szilágyi Domokos, Jancsik Pál, Balogh József (az utóbbi önálló Nazim Hikmet-kötettel) a prózaírók közül Bálint Tibor, Veress Zoltán neve gyakran szerepel folyóiratokban, antológiák lapjain, a már több évtizedes írói-műfordítói munkásságra visszatekintő pályatársakénál nem igénytelenebb teljesítményekkel. E szűkre szabott bemutatásnak sem terjedelme, sem jellege nem engedi meg egy-egy kötet behatóbb ismertetését. Célunk egyébként se a megkülönböztetés, hanem inkább a közös jegyek felmutatása, érzésünk szerint egy olyan sorozat indokolt népszerűsítése, melyből a külföldi olvasó némi fogalmat alkothat a romániai magyar nyelvű irodalom bíztató gyarapodásáról. Ilyen szembeszökő azonossága a Forrás szerzőinek — tekintet nélkül személyes alkatra, műfaji hajlamra — a témaválasztás egyfajta történetisége. (Itt jegyezzük meg, hogy a szóban forgó első könyves szerzők között esetenként tízévnyi korkülönbség is van, tehát korántsem beszélhetünk ugyanazon nemzedék együttes fellépéséről!) Félreértés ne essék: a Forrás lírai, epikai, kritikai írásaiban a felszabadulás ténye mint téma egyáltalán nem szerepel. Az említett történetiség nem a tárgyalt események, jelenségek, hanem a mindannyiunk közös, de mélyen a személyes élményvilágba ágyazott tapasztalat, magatartás, világszemlélet áttételes vagy közvetlen képében lelhető fel. Akár öt, akár tizenöt évesen érték meg az ország arculatát átalakító történelmi fordulatot, ez az esemény és következményei mindegyikük tudatát, emberi és írói eszmélését döntő módon befolyásolták. Az, amit általában és általánosan a Forrás-kötetek modernségének neveznek, elsősorban — ha nem is kizárólagosan — ebben leli magyarázatát. Ezek a fiatal alkotók a XX. század derekán, a néphatalom második évtizedének végén tet