Irodalmi Szemle, 1966
1966/6 - HAGYOMÁNY - Varga Rózsa: Barta Lajos
részese a csehszlovákiai magyarság kulturális életének. Az Új Szó megalakításával a haladó magyar irodalom egységének megteremtésén fáradozott, e lap közléspolitikája alapján az első magyar népfrontos irodalmi vállalkozásnak is tekinthető. Szerepének, jelentőségének értékelése külön tanulmányt igényelne. Közel állt a Sarló fiatalságához, műveiben (Kezdetben vola az Ige; Az elsüllyedt világ; Parasztok; Sötét ujj stb.) feldolgozott élményvilága alapján érthető, hogy nem nézte közömbösen falukutató munkásságukat. A Sarlóval kapcsolatban, a csehszlovákiai magyarság társadalmi problémái parasztcentrikusságának magyarázatánál gyakran szokás hivatkozni Szabó Dezsőre, Móricz Zsigmondra. Tisztázatlan még, hogy a sarlósok társadalmi érdeklődésének ilyen irányú orientálódásában, az objektíve létező, tényleges problémákon, s Szabó Dezső s Móricz Zsigmond hatásán túl, milyen szerepe volt Barta Lajosnak. Elbeszéléseinek, regényeinek, drámáinak középpontjában tipikusan olyan társadalmi kérdések állnak — a proletarizálódó, az élet perifériájára szoruló, föld nélküli parasztság elesettsége, szociális helyzete, a forradalom eszméinek terjedése és hatása falun —, mint amilyennek a Sarló fiatalságát és a bontakozó, csehszlovákiai radikális magyar irodalom kiemelkedőbb alakjait, Morvay Gyulát és Sellyei Józsefet is foglalkoztatták. Elgondolkoztató tény az is, hogy Barta Lajos két legjelentősebb és legforradalmibb művét, a Kassán született Parasztokat és a 20-as évek végén Pozsonyban megjelent Sötét ujj című regényét (későbbi kiadásainak címe: A gyár) baranyai parasztokról, de a csehszlovákiai magyarság körében írta. A csehszlovákiai magyar irodalom kialakulásának idején vezető szerepe volt a baloldali kulturális élet megszervezésében, írók, publicisták nevelésében. Többen emlegetik még ma is, milyen türelmesen okította az igen hamar ködökbe és szóvirágokba keveredő fiatalokat az újságírás titkaira. Hogy meleg emberségével, a kommunista eszmeiség iránti tántoríthatatlan elkötelezettségével mit jelentett a különböző politikai irányzatok közt útjukat kereső sarlósok számára, arról szép sorokkal emlékezik meg Balogh Edgár, a Sarló történetét felelevenítő, most megjelent könyvében: „A józanodás folyamatát egy fehér hajú bécsi vendég, az egyre sűrűbben Pozsonyba érkező, s kéziratokat sürgető, örök szerkesztő, Barta Lajos siettette meg. Annyi ribillió volt már körülöttünk jobbról, balról, hogy nem csoda, ha a magyar forradalmak emigrációja felfedezett bennünket. Csak szavakat és előítéleteket kellett félretenni, hogy megértse valaki, mi megy bennünk végbe, s bizalmával ajándékozzon meg ... A kassáki konstruktivizmus, amely olyan könnyed ívben libbent át nálunk a masaryki kispolgár etikai szocializmusába, s egyáltalán mindaz, ami minket Szabó Dezső és Fábry Zoltán között — a faji mítosz és a népi valóság buktatóin és kaptatóin — izgatott, benne talált mérnökére: elrendezte bennük a dolgokat és gondolatokat érték, valódiság, szükség szerint. Hogyne lennék neki hálás mind a mai napig, amikor képes volt éjjelente utolsó bécsi villamosjáratáról is lemaradni, de vitát abba nem hagyott, amíg a helyes, az igaz ki nem derült. 1929 nyara főleg ezzel telt el: előkészítette lapját, az Új Szót." Aktív kommunista volt, cselekvő részese a CSKP kulturális akcióinak. Előadói körutakat tartott vidéki városokban „A kultúra védelmében" — ahogy Romain Rolland és Barbusse nyomán a baloldali írók nemzetközi antifasiszta mozgalmát akkor programja után nevezték. Folyóiratokat, kiadókat szervezett, többnyire sikertelenül. Irányította a csehszlovákiai magyar Munkásszínpad működését. Átdolgozta Brecht drámáját, amelyet az Gorkij Anya című regényéből írt, és betanította a munkásoknak. ,Mikor ebbe a munkába belekezdtem — írta a dráma betanításával kapcsolatban —, tudtam, hogy nehézségeim lesznek. De elképzeléseim nem érték el a valóságot. Munka közben betekintést nyertem a szlovenszkói magyar dolgozó fiatalság társadalmi, műveltségi és lelki helyzetébe is. Bizonyos: nemcsak egy-egy színdarab betanításával, de a munkás fiatalság egész életét és lelki felületét átfogó, fundamentális kultúrmunka programjával kellene fellépnünk.“ (Magyar Nap, 1937. jan.14. 4. p.) Az antifasiszta kulturális mozgalomba bekapcsolódva meg is tett minden tőle telhetőt e program kialakítása és gyakorlati megvalósítása érdekében. A Magyar Fiatalok Szövetsége szervezésében sokat járt vidéki előadásokra, s a pozsonyi munkások mellett ismét eleven közelségbe került a falu népével is. A csehszlovákiai magyar irodalomban azok közé tartozott, akik felfigyeltek a magyarországi falukutató mozgalom eredményeire is. Az egyke-vita, az ormánsági falvak világának feltárása, első társadalmi élményeinek felidézését jelentették. „Még 1900-ban írtam erről a néphalálról... Kemse! A Duna és a Dráva szögében, nékem szűkebb hazám ez! Arról a tájról, azokról az emberekről írtam az Ige terjedését. Ezen a vidéken játszódott le a Sötét ujj is ..." (Kemse és a magyar földbirtok. Magyar Nap, 1936. X. 13.) Külön téma lehetne Barta Lajos irodalmi és társadalmi nézeteinek és a falukutató mozgalo