Irodalmi Szemle, 1971

1971/8 - HAGYOMÁNY - Kerényi Ferenc: Tűnődés Bérczy Károlyról

Esrényi Ferenc tűnődés Bérczy Károlyról (Születésének 150. évfordulójára) ötven esztendeje annak, hogy Gyergyai Albert esszében fejtegette Bérczy Károly életének ellentmondásait, sok ráérzéssel, jó kitekintéssel. Akkor a költő-novellista­­műfordító születési centenáriumára készülődött irodalmi közvéleményünk. Ma, a 150. évfordulón új tényanyag, a nemrég felbukkant hagyaték késztet arra, hogy újból szembenézzünk a kérdéssel. Zajos felfedezésekre, látványos perújrafelvételre ne számítsunk. Bérczy ma is mintája lehet a magyar irodalom mindenkori másodrendű tehetségének, aki néha — bizonyos körülmények között — jelentőset is alkothat, egyszer-egyszer előreléphet epizód­j­ából a literatúra történetének első szereposztásába. Sorsuk, utóéletük is ilyen: a feledés lassú, megfordíthatatlan folyamatába rövid, centenáriumos odafordulások ékelődnek, alkalmiak, egyre ritkulak. Sokan megkérdezhetik: érdemes-e tehát napjaink gyorsan fáradó figyelmének felkeltésére éppen ő, amikor vele egyidősen Petőfi, Madách él és dolgozik? Válaszoljunk határozott igennel. A nemzeti irodalom derékhadát ők adták és adják, reformkorunk summájához ők is hozzátették a maguk szellemi gara­sait, a közönségteremtők, az olvasmányírók, a Bérczy Károlyok. Ugyanazoknak a vál­tozásoknak részesei és sürgetői, mint a klasszikussá nemesedett legjobbak, ők is birkóznak az új meg új életfeladványokkal, csak válaszuk halkabb, bizonytalanabb, ahogyan tehetségük szintje — és nem jószándékuk vagy műveltségük — rögződött alacsonyabb szinten. A részproblémák avatott ábrázolói, a „variációk egy témára“ kismesterei ők; magyarán: nélkülük nem teljes az irodalom múltjáról formálódó képünk. Polgár és nemes — a születés-származás és az életforma kettősségének vezérmotívuma komorodik előtte élete egész folyamán. Ősei, a Standok, német nemesként vándoroltak be Magyarországra — és a névmagyarosítással elvesztik előjogaikat. (A költő ugyan visszanyeri, de csak utolsó évében, a kiegyezést követő rendjel-csillaghullás során.) Bérczy János, nemes és tekintetes Nógrád vármegye főorvosa szintén a két életforma ellentétét hordozza magában, környezetében, és örökíti fiára is. A bajban, a kolera­járvány idején, a h­űlőoltás szorgalmazásakor polgártárs , de kúriája Balassagyarmat főutcáján jellegzetes udvarház, az Ipolyig lefutó kerttel, és a családban nem számít ildomos tettnek a színésszé lett rokonnak, Megyeri Károlynak az emlegetése. így eshetett, hogy fiát éppoly gonddal nevelteti, mint a két előnévvel is büszkélkedő sztrigovai földbirtokos­ asszony, özvegy Madách Imréné, és különbül, mint a kutyabőrre hetyke táblabírák zöme. Pes-Buda azután elmossa, írói tárggyá szelídíti a határokat. Az egyetem, az ügyvédi oklevél, a helytartótanácsi tollnokság fölszabadít, és még inkább törli Bérczy Ká­roly gátlásait az a szellemi környezet, amellyel a fiatal írók költői respublikája fogadja a bárhonnan érkezettett, aki a tehetség versben, beszélyben megfogal­mazódó ajánlólevelét hozza magával. Föl kell fedeznie: van más életmód is, mint az eddig látott, Angliában élők és a szárazföld európai nagyvárosaiban.­ A közhasznú munka, a szabad véleménynyilvánítás, az érzelem őszintesége éppúgy része, mint példának okáért a test rendszeres edzése. Az európai polgár mindennapjaira Balassa­­gyarmatról csak a nemesi közgyűlések pipafüstjén át nyílik némi dere­­gés. Pest-Buda szélesebbre tárja a kaput, bár maga Bérczy sohasem jut — egészségét javítandó — osztrák fürdőhelyeknél messzebb. A helyszíni tapasztalatszerzés és a magyar viszonyok hagyomány

Next