Irodalmi Szemle, 1973
1973/3 - Fried István: Janko Kráľ és Petőfi Sándor
Janko Král is azok közé tartozott, akik számon tartották a magyar irodalom útját, olvasták — többek között — Petőfi verseit. Csakhogy Král és Petőfi költészete nem azért mutat föl számtalan rokon vonást, mert Petőfi „hatott“ Králra! Persze, bizonyos versekre vonatkozólag a hatás lehetőségét is föltételezzük. Sokkal inkább az azonos háttér, a közös problémák, a két irodalom hasonló fejlődése okozzák a megfeleléseket. A modern komparatisztika megtanít bennünket arra, hogy a „tipológiai összefüggések“ meghatározóit az analógiát eredményező hasonló társadalmi, irodalmi és pszichológiai vonatkozásokban keressük, melyeknek lecsapódásaképpen az irodalmi irányok, az irodalmi műfajok, illetve a művek komponensei hasonlókká válnak (Dionýz Ďurišin gondolatmenetét követtük). Ha a följebbi meghatározókat szemügyre vesszük, látjuk, hogy Petőfivel és Krállal valami új kezdődik irodalmainkban. Petőfi nem lett jogász, nem kötötték a nemesi liberalizmus kötelékei (ha egyes kérdésekben hasonló elveket vallott is), olvasmányaiban, tájékozódásában frissebb, korszerűbb, élményeiben s ezt tükröző alkotásaiban egyszerre valóságközelibb és szintetizálóbb, mint összes költőelőde volt. Kráľ sem lett teológus (mint Štúrek), életformájában, olvasmányaiban Petőfihez hasonlóan tudatosan akart különbözni elődeitől. Petőfi olyan hangon szólalt meg, amit kora közvéleménye „arculcsapásának” nevezhetünk. Kráľ nem szakított ennyire elődeivel, a szlovák irodalmi nyelv akkori állapota inkább tematikai-formai s kisebb mértékben nyelvi újításokat engedélyezett. Ez a sietős vázlat csak azt szeretné célozni, hogy a hatások mellett a sokkal természetesebb analógiák földerítése vezet a célhoz. Petőfi szuggesztív egyénisége valóban hatott a vele beszélőkre. De idézzük csak föl, mit ír a „szentendrei rebellis”. Jakov Ignjatovic: „Petőfivel Pesten, 1848 elején találkoztam. Utcáról, vendéglőből már ismertem, de személyes érintkezésbe csupán egyszer kerültem vele, akkor is rövid ideig. Egyik este a Komlókertben hozzám lépett egy ismerősöm, s magával vitt, hogy bemutasson Petőfinek. Ez az ismerősöm és barátom költő volt: Lisznyai Kálmán (...) A bemutatáskor Lisznyai megemlítette a Petőfi nevet, de azt is hozzátette, hogy a költő igazi neve Petrovics. Petőfi kezet fogott velem, de nem látszott rajta, mintha nagyon ínyére lett volna a szerb név említése; amúgy közönyösen fogadta, s fekete szemével komolyan rám nézett, de további beszélgetésbe nem ereszkedett velem.” Ha Janko Kráľ valaha is megismerte Petőfit, a találkozás ugyanígy „sikerülhetett”. De még a feltételezést is csak nagyon óvatosan szabad hangoztatnunk, hiszen nem tudjuk pontosan: Janko Kráľ mikor és mennyi ideig tartózkodott Pesten, kiket ismert személyesen, volt-e Petőfivel olyan közös ismerőse, aki összehozta esetleg őket! Janko Kráľ életének pontos krónikája — adatok híján — még nincs megírva. Hogy március végén, Ján Rotarides tanítóval Hont megyében lázadást szerveztek, a parasztokat arra buzdították, hogy érvényesítsék jogaikat, nem bizonyítja Král márciusi pesti tartózkodását. Az őket elfogó Majthényi László alispán első jelentése nem is említi a költőt. Amit jelent, az nem túl sok. A nagyrészt a magyar radikálisoktól is követelt jelszavak és cselekedetek mellett még a szlovák nyelv használata is szerepel Králék követelései között. Egy későbbi jelentésben ír Majthényi László „a pánszláv emissáriusnak mondatott Kráľ János”-ról. Egyébként Rotarides vallomása is csupán ennyit közöl: „Kráľ Jánostól hallottam, hogy itt Pesten és Budán még többek történtek, például, hogy szabadságharcot vívtak Bécsben, Pesten a sajtót felszabadították, Sztantsits Mihályt mint álladalmi foglyot kieresztették s azon 12 pontokat, miket e cím alatt »Mit kíván a magyar nemzet« Pest város Pozsonyba felküldött, személyesen olvastam is..Vegyük tekintetbe, hogy Rotarides a fogságban mondta el mindezt, nyilván menteni akarta barátját, de akkor is: miért nem említi egy szóval sem, hogy Král valamiképpen részt vett, illetve jelen volt a pesti akciókban? A magyar forradalom által létrehozott igazságügyi szervek nem reagáltak volna kedvezőbben arra a tényre, hogy Krált talán szorosabb kapcsolat fűzte a márciusi ifjakhoz? Amit Král Rotaridesszel közölt, az lehet újsághír is, amit — bizonyos az, hogy csak Pesten juthatott a kezébe? — vidéken, Hont megyéhez közelebb is tudomásul vehetett! S egyáltalán, a sok rokon vonás mellett (említsük meg még, hogy a lengyelek iránt érzett rokonszenv mindkét költőre jellemző) számtalan ellentét is található a szlovák álláspontot képviselő Kráľ s a „nemzetiségi” kérdésben olykor türelmetlen Petőfi között. Vajon az 1848-as esztendőkben írott jónéhány Petőfi-versre, a Lenkei századára, az Élet vagy halálra (melynek interpretálásakor ne feledjük el, hogy