Irodalmi Szemle, 1975
1975/6 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN (2.) - Pašiaková, Jarmila: Czóbel Minka — Donna Juanna
ságot, szerelmet nem itt találták föl”, — írja A puszta könyve című, nagy sikert aratott művében, amelyet franciára Le livre de la Pousta címmel fordítottak le. A Paris elemeiben többet is elárul: „A ragyogó keret, az elbűvölő Páris kihalt, üres, mert hiányzik belőle a mindent pótló, meleget és boldogságot sugárzó szerelem, amelyhez persze illúziók, az illúziókhoz pedig naivitás kell. Ahol vége a naivitásnak, ott vége a boldogságnak is. Ez a párisi pesszimizmus kulcsa ...” (Bp., 1889, 30. old.) Ezért Párisi naplójában (1888) rokonszenvét fejezi ki az oroszok, elsősorban Turgenyev iránt. Az orosz írók nemesi származásuk ellenére is közelebb állnak a néphez, úgy élnek, gondolkodnak és éreznek még, mint a nép: „... a népet is jelentik, az orosz parasztot, aki áttöri a szalonok intim csöndjét, s a kifinomult érzéket ismeretlen erővel és háborgással nyugtalanítja ...” (Idézi tőle Diószegi András.) Úgy érezzük, Czóbel Minka is főleg arra törekedett, hogy sokkolja az elkényelmesedett és laza erkölcsű magyar nemest. Gondoljuk meg, hogy eza millennium kora, amikor a magyar nemességnek — a dualizmus jóvoltából — sikerült ugyan leginkább Budapestet a nyugati nagyvárosok szintjére emelnie, de a falusi népesség kiművelése és boldogulása érdekében nem tett semmit, sőt a forradalom néhány vívmányát is hatálytalanította. Ezért értékelhetjük nagyra — regényei mellett — Justhnak azt a képességét, hogy legalább néhány illúzióját valóm váltotta. „Faluszínháza”, amelyben az ő vezetésével uradalmának parasztjai játszottak, a századvég megkésett reformtörekvéseinek elszigetelt, de figyelemre érdemes kordokumentuma marad. Persze Justh is, Czóbel is szinte megszálottja volt a messianizmusnak, nazarénizmusnak. Justh, Nazarénusok című regényében (cselre G. N. Mayerhofer fordította ]96-ban) „lelki nővéréhez” hasonló krédót hirdet az ember védelmében: „aki szeret,az nem vész el, aki szeret, az örökké él... Nincs halál, csak élet van, az élet volt, van, megmarad.” Tudjuk, hogy ez a mozgalom, ha nevezhetjük annak, nem kizárólagos magyar jelenség volt; nazarénusok Európa más tájain is előfordultak, de tipikusan mindig ott és mindig akkor, amikor a feszültség a társadalom szentesített normái és a normákat elutasító egyén között elviselhetetlenné nőtt. A jelenségnek tehát, amelyet — ha céljainak megfelelt — az egyház is igyekezett kihasználni, főleg társadalmi-szociális okai voltak, s csak másodlagos tényezőknek számít a szubjektum, az egzaltált, a lelkileg és érzelmileg alkalmas egyed, aki azonban, az eredményt és a lényeget tekintve, a mozgalomban csupán szükségszerű társadalmi küldetését teljesítette. Vízióik az elviselhetetlen helyzetre reagáltak, jóstehetségük a fölhalmozódott ellentétes erők szorításából eredt. Úgy vélem, hogy ebbe a vonalba sorolható be egy érdekes cseh író, Jakub Arbes Ukrižovaná (A keresztre feszített nő) című regénye is, amelyben egy 1856-os történetet mond el vizionáló barátjáról, a prágai gimnáziumból. A történet Szt. Sztarosztol, a bajuszos női szent legendás alakjához kapcsolódik, akinek szobra a prágai Loretóban áll. Bennünket főként a „látomás” férfi lelkiállapota érdekel. Ő maga később, katonaként, egyet-mást el is árult önmagáról, s ezzel fönti analízisünket erősíti meg: „Musím! Jediné to slovo objasňuje úplné společenské pomšty, ve kterých žijeme. Zásady, presvedčení, vale jednotlivce musí se jim podŕídut. Jest čosi strašného v této neodvratné nutnosti, ale jednotlivec je bezmocný atom... Proud všeobecný jej strhne a žene dál jako tŕtinu, až jej nekde zástaví bez pomoci... Jsmeť jeden druhému otrokem a Kristova zásada o vzájemné lásce povšecné je doposud frází. Zdá se mi, že ani s moderním názorem v svet nevystačíme. Nejsmeť tím, čím nás ideálni názor Kristov chtél učiniti, po smrti neočekává nás ani odplata za utrpení, aniž trest za skutky die vlastního našeho názoru hŕíšné — nejsmej pány své vule, nýbrž otroci okolností.. Ezért kell arra gondolnunk, hogy Czóbel Minka merészsége, hogy — igaz, egy távolabbi történelmi téma ürügyén és nem kizárólag a férfi és a nő kapcsolatában — a szabad útkeresés problémáját vesse föl, a tarthatatlan rendi társadalom elleni tiltakozás újabb nem kívánatos tünete volt. Ezt a témát ebben a koncepcióban még senkisem dolgozta föl — sem előtte, sem őutána. Érdekes és jellemző, hogy éppez, az ún. dualista „konszolidáció”, a katolikus klérus erős uralma idején, amikor a kapitalizmus gazdasági alapjaira átépülő magyar nemesség helyzete rendíthetetlennek látszott, Czóbel Minka másképpen lát... Donna Juannája több az őrült Johanna királyné egzaltált leányának történeténél.