Irodalmi Szemle, 1976
1976/2 - HAZAI TÜKÖR - Nyitra és vidéke - Ág Tibor: Kodály nyomában a Zobor alján
Antalné Recska Teréz (született 1899-ben) 1969-ben elénekelte nekem a Mély kútba tekintek kezdetű gyermekjátékdalt. Összehasonlítva ezt Kodály 1915-ben feljegyzett változatával, megállapítható, hogy dallamában és szövegében is a kettő teljesen azonos. Nincs kizárva, hogy 1915-ben azok között a lányok között, akik Kodálynak énekelték, ott volt Recika Teréz is. Kodály előbb említett tanulmányában is találunk olyan dalt, melyben Recika Teréz neve is előfordul.A Szőllő hegyin egy körtefa, Tövin áll, tövin áll, Egyik ágán Recska Teréz, Csak úgy sírdogál. Itt meg kell jegyeznem, hogy a zoboralji falvak népe nagyon sok olyan archaikus dallamot őrzött meg, mely nem népi eredetű, de nagyon értékes, egyrészt azért, mert némi fényt vet a dallamok asszimilálódására, másrészt pedig dokumentálja az évszázadokkal ezelőtti falusi zenei anyagot (dalkészletet), amiről írásos feljegyzéseink nincsenek. Erről a dalról kitűnt, hogy változata egy 1576-ból származó cseh énekeskönyvben közölt dallamnak.6 ■ Ugyancsak ilyen régi eredetű dallam a Zoborvidéken közismert Arany, ezüstért, cifra ruháért kezdetű, mely egy XVI. századbeli volt a dallam változata. De találunk Kodály gyűjtésében további olyan dallamokat, melyeken a világi műzene hatása érezhető. Figyeljük meg a következő szöveget: Magas kősziklának ódalábó’ nyílik A szerelem orvosság Aki a szerelmet soha nem próbálta, Csak álomnak álítja. Kodály Zoltán tanulmányában erről a következőképpen ír: A 9 soros Balassa versszak 6 sorossá csonkult, a dallamból azonban nem hiányzik semmi, első fele ismétlésével teljes. Akár Balassáé, akár nem, szövege XVI. századi, dallama is az lehet? Mennyire igaza volt Kodálynak, amikor azt mondta, hogy a kunyhó lakói megőrizték az ősi hagyományt, a magukét is és azt is, amit felülről kaptak! Recska Teréz nemcsak azokra a dalokra emlékszik, melyeket Kodály Zoltán a század elején feljegyzett Ghymesen, de a mesterre is élénken emlékezik. Egyik gyűjtőutam alkalmával elmondta, hogy kislánykorában egyszer Kodály fonográfját vitte Ghymesről Lédecre. Ezért Kodály Zoltántól 1 koronát kapott. Él Ghymesen még egy asszony, aki szintén élénken emlékszik Kodály Zoltánra, név szerint Balkóné Varga Cecília (született 1895-ben), aki annak idején, 1917-ben, Bereczky igazgató tanítóéknál szolgált. Cila néni 1975-ben így emlékezett vissza Kodály Zoltánnal való találkozására: "(A beszélgetést magnetofonszalagra rögzítettem.) — Fiatal korában hol szolgált? — Fiatal koromban Gímesén a Berecki igazgató tanító úrnál voltam mint cselédlány. 1916, 17, 18, 19-ben mentem fíle. És akkor 17-ben járt a Kodály tanár úr. Az szedte akkor a nótakat. Az öregasszonyok oda jártak az iskolába és ott énekeltek ■ néki. : — Ezek szerint beszélt Kodály tanár úrral? . — Én beszéltem, igen, még veszekedtünk is, mert későn járt haza. Ügyi akkor, nem öt biciklije se, csak gyalog vitte a táskát Zsére, Kolony, még ezekre a magyar falakra mind és én mint cselédlány, nékem kellyet őt várnyi vacsorával. Ott vótt egy kis szoba és abbá lakott. Ameddig itt-tartózkodott Gímesén. Meddig szedte a nepiákát. Hát ha későn jött haza, mondom: tanár úr én nem fogom magát várni, én 5 U.o. 47. lap 6 U.o. jegyzetek 98. A cseh forrásmunka címe: Pisni Evangelistskich 7 Lásd Arbeau Thoinot: Orchesographia 1588 8 Kodály Zoltán: A magyar népzene 49. lap