Irodalmi Szemle, 1976
1976/8 - FIGYELŐ - Kováts Miklós: Lányi Menyhért
Kívánhatott egy fiatal író akkoriban többet? Ez az indulás egy sikeres — természetesen a szlovákiai magyar irodalom szegényes, erősen korlátozott lehetőségeihez mérten sikeres — írói pálya ígéretét sejtette. A folytatás azonban másképpen alakult. Az emigráns írók többségét könyörtelenül kiüldözték az országból, a színház életterét, lehetőségeit fokozatosan leszűkítették, a hivatalok nyomása és a magyar pártok szemellenzős, önpusztító kultúrpolitikája nyomán a lapok tönkrementek, illetve az értékszint csökkentésére kényszerültek — mindezek a város szellemi életének lefelé vezető lépcsőfokait jelentették, amit aztán a gazdasági válság tetőzött be. Lányi Menyhért elvesztette elég jól fizetett fordítói állását a némafilmeket forgalmazó Limbora cégnél. További, még másfél évtizedes kassai tartózkodása folyamán már sohasem jutott állandó keresethez, teljes mértékben az egyre bizonytalanabbá váló írói honoráriumokra volt ráutalva. Drámái közül még egy, a Nyári zivatar találta meg a színpadra vezető utat. Erre a bemutatóra azonban már nagyon kedvezőtlen körülmények között került sor 1928- ban. Ebben az időszakban a rádió hozott Lányi Menyhért számára új lehetőségeket. A rádió magyar adásával Juhász Árpád jóvoltából került kapcsolatba, ő juttatta alkalmi munkákhoz, ő ösztönözte rádiójátékok írására, így Lányi Menyhért aránylag gyakran szerepelt a rádióban, rádiójátékokon kívül mesejeleneteket is írt szép számmal. Az Acélsziget című rádiójátéka 1936-ban megnyerte a Radiojournal magyar hangjátékpályázatának első díját. De Lányi Menyhért köré egyre fojtogatóbb hálót font a fasizmus: emberséget tipró és próbára tevő munkaszolgálatos táborokba hurcolják, később a nyilas pribékek elől kassai ismerőse bújtatja hosszú hónapokon keresztül. A szabadság tavasza felcsillantotta Lányi Menyhért számára is az emberhez méltó élet és az írói pályán való újraindulás lehetőségét. A Szlovák Nemzeti Tanács Tájékoztatási Megbízotti Hivatala újságíróként alkalmazta, de csakhamar kiderült, hogy magyar újságíróra nincs szükség. Sőt, mindezek után bíróság elé citálták a fasisztákkal való kollaborálás vádjával, őt, az emigránsát, a munkaszolgálatost, a bújkálót! Az 53 éves Lányi Menyhért visszaszökött Magyarországra. Erőfeszítései, hogy ott, az új viszonyok, körülmények között folytassa, kezdje újra írói pályáját, nem vezettek eredményre. „Zegzugos életem kátyúba fulladt” — írta magáról. Amikor a mi irodalmunk a harmadvirágzás korát élte, amikor a fiatalok mellett az ő generációjának néhány, végig kitartó tagja szabadon kibontakoztathatta írói tehetségét, akkorra ő már nagyon meszszire szakadt tőlünk. Ígéretesen induló írói pályája történelmünk tragikus fordulatai következtében maradt torzó. De nemcsak az övé. Írótársainak elszomorítóan nagy számát érte hasonló sors. S milyen örökséget hagyott ránk Lányi Menyhért, mit találunk a „keleti hajós” portékái között? A 20-as, 30-as évek sajtójában megjelent novellái, versei, kritikái, novellás kötete, regénye, antológiában, albumokban megjelent írásai — melyek nagyon eltérő művészi színvonalat képviselnek — ma már a kutatók számára is nehezen hozzáférhetőek. Legértékesebb munkái, drámái és rádiójátékai közül több elkallódott az idők folyamán. Megérdemli a „keleti hajós”, hogy portékái közül gondos kézzel kiválasszuk és megmentsük az értékeket, folytatva azt a munkát, amit az Örökség című, 1968-ban megjelent antológia kezdett el Lányi Menyhért és kortársai írásainak közzétételével. Kováts Miklós