Irodalmi Szemle, 1978
1978/3 - NAPLÓ - Duba Gyula: Petőfi és a forradalom
Kim JFIL'O) Petőfi és a forradalom Százharminc évvel ezelőtt olyan események kezdődtek a Dunatájon, amelyekre később az egész civilizált világ odafigyelt. Budapesten érlelődött, majd kitört a nemzeti forradalom, hogy a magyar nép saját kezébe vehesse országa irányítását és megszabaduljon az évszázados osztrák fennhatóság alól. 1848 a felkelések és forradalmak évei, megmozdul a nép Bécsben, Prágában, forronganak az olaszok, és dörögnek a fegyverek a párizsi barikádokon. A gazdasági fejlődéssel együtt járó társadalmi emelkedés hatására a népek szembefordulnak a monarchaisztikus önkényuralmakkal és a humánum eszméinek az igézetében le akarják rázni magukról az igát. Nagyrészt sikertelenül. Párizsban Cavaignac tábornok ágyúval löveti szét a februári zendülés barikádjait, olasz földön Radetzky tábornok katonái „teremtenek” nyugalmat, Bécsben is „helyreáll a rend”, Windischgraetz Prágában vérfürdővel töri meg a cseh népet. Tartósabban egyedül a magyar forradalom szerez érvényt Európában a szabadság eszményeinek. Ezért ez a korszak népünk érzelmi és szellemi erőforrásainak gazdag tárházává vált. Elég önmagunkba néznünk, hogy belássuk, mennyire igaz ez az állítás. 1848. március 15-ét és az utána következő 17 hónapot olyan képek formájában őrzi emlékezetünk, mely képek kisugárzása a rádiuméhoz hasonlítható: soha meg nem szűnő örök energiákat és melegséget árasztanak. A régmúlt események szereplőinek fogalommá vált magatartása, helytállása és önfeláldozása emberi és népi erkölcsünk meghatározói. A Pilvax kávéház ifjai számunkra a forradalmi igazságérzet és hazaszeretet lángjában égő, örök fiatalságot jelképezik. Déd- és ükapáinkat, rég a földben porladó őseinket pirossipkásan látjuk rohanni a golyózáporban győzelemről győzelemre. Kossuth országházi beszédének soraiba — Uraim, a haza veszélyben van... — még ma is beleremegünk, csak úgy mint a Nemzeti dal közösséget gyújtó pátoszába és érzelmi vulkánkitöréseibe vagy az Egy gondolat bánt engemet már-már misztikus sorsszerűséget rögzítő jövőbelátásába. Nem véletlenül van ez így és nem is oktalanul. Az emberi társadalmak természetéből következik, hogy a közös igazságokra vagy sérelmekre fokozottan érzékenyek, mert az őket összetartó erőiket és törvényeket nagy közös történelmi élményeik szervezik. Az emberi lélek is több csatornán nyeri táplálékait, érzelmi és értelmi élményei és tapasztalatai útján ismeri meg az össznépi igazságokat. A 48- as forradalom azért lehetett és lehet ma is meghatározó népközösségi történelmi élmény, mert mai mértékkel mérve is helyes célkitűzései voltak és valós igazságokért véreztek el benne az emberek. Marx írja az 1848-as év társadalmi mozgalmaival kapcsolatosan A magyar harc című írásában, melyet a Neue Reinische Zeitung 1849. január 9-i száma közölt: „Ausztriában (a részben Ausztriához tartozó) Lengyelországot és Itáliát kivéve, az 1848-as évben, mint már ezer év óta, a németek és a magyarok vették át a történelmi kezdeményezést. Ők képviselik a forradalmat.” Az idézet megértéséhez tudnunk kell, hogy Marx és Engels 1848-ban adta közzé német nyelven a Kommunista Kiáltványt, melynek programjára, mint a dolgozó tömegek történelmi szerepét hangsúlyozó felhívásra a magyar forradalom tettekkel válaszolt. S hogy ez igaz lehetett, abban döntő Petőfi Sándor születésének 155. és az 1848- as forradalom kitörésének 130. évfordulójára.