Irodalmi Szemle, 1978
1978/1 - Tar Károly: Bőg Viola társaság (szatíra)
Tar Károly BŐG VIOLA TÁRSASÁG Reggel nagyon kell a kávé, Katika, és a fél konyak. Ők repesztik szét az emberben az álmosságot, nélkülük még jó darabig beláthatatlanul mélyek, sötétek és sivárak lennének a dolgok. Lajos meg én koránkelők vagyunk. Nyolc után néhány perccel már ott ülünk a helyünkön a kávézóban. A kávézónak Akvárium a neve, mert földig üveg minden fala. Különben egy L alakú terem, a könyökében bár van és természetesen presszó. Mi rendszerint a bár melletti asztalhoz telepszünk, nem dumálunk, csak figyeljük, miként szuszog a presszógép, s várjuk, hogy kávéillatot leheljen reánk. Katika vidám-mosolygósan hozza a kávét és mellé a szódát. A kávé erős, Katika friss, sokszor az az érzésem, hogy nemcsak hófehér köténye, hanem a teste is ropogós. Mi kell még a kezdéshez? Ja, hát a konyak. Ezért persze mindig külön kell szólni. Ha kérjük, akkor Katika már tudja, hogy valamelyikünk cikkdíjat kapott, reggel ez ritkán fordul elő, dél felé hozza a kerékpáros postás. Na, nem sokat, dehát kit érdekel az összeg, amikor örömet kap vele az ember. Mert mit lehet azt tudni? Talán az éppen akkor megjelent írás fogja megváltani a világot, s ez nem kicsi dolog, erre inni kell. Katika ezt is tudja. Lajos sóhajt egy mélyet, és a szomorúság kikönyököl az arcára. Ki tudja, miért sóhajtozik ez a jó fiú? Én tudom. Lajos a konyakért, Katikáért és a tegnapi rovatvezetői megbeszélésért sóhajtozik. Ő már ilyen sokoldalú. — Lekapott — úgy mondja, hogy ez már nekem is fáj. Pedig én is voltam fiatal. — Hagyd — vigasztalom és megkínálom cigarettával. Lajos patetikusan fújja a füstöt és a fájdalmat, még kesereg egy kicsit. Nem bántom, ilyen korán reggel nem kéklizem. Amíg Iksz meg nem érkezik. Akkor kezdem. — Hallottad? Átszervezték Lajost. — Iksz érti a keresztkérdést és különben is mestersége a mellébeszélés. — Éppen ideje — mondja nem várt határozottsággal, amit kora reggeli tisztánlátásának tulajdonítok, és gyorsan megissza a szódavizünket. — Igen — bólint szomorúan Lajos, pedig általában nem szokta sajnálni a szódavizet. — Kérlek szépen, ezentúl az apróhirdetéseket és a reklámot ■csinálom. — Na és, mi ebben az átszervezés? — naivkodik Iksz, aki épp úgy tudja, mint jómagam, hogy Lajos immár két esztendeje ezt csinálja a lapnál. — A legújabb szempontok szerint kell dolgoznom. Hát ez van — vallja be férfiasan Lajos, olyan fájdalmas képpel, hogy Katikénak meg kell sajnálnia őt. — Hozzak egy konyakot? — mondja, de biztos vagyok benne, hogy mi mindannyian galambturbékolást hallunk.