Irodalmi Szemle, 1986

1986/3 - FIGYELŐ - Garaj Lajos: Cigány regény

Jiglető CIGÁNY REGÉNY Garai Lajos Lakatos Menyhért szuggesztív és költői regénye, a Füstös képek, amely a német és a holland kiadás után rövidesen a szlovák könyvpiacon is megjelenik, különös, kevéssé ismert és egy kissé egzotikus környezetbe vezeti be az olvasót. Lakatos Menyhért nem mindennapi művészi érzékkel, született intelligenciával és a tapintat és a mérték iránti erősen fejlett, ösztönös esztétikai érzékkel fed fel benne egy jellegzetesen egyedi, auten­tikus, mással össze nem téveszthető világot. Az a cigány világ, amelyikről a Füstös képekben szó van — a maga eleddig kevéssé feltárt lelki és létszükségleteivel —, a sors, a származás által meghatározott, és áthi­dalhatatlan. A cigány közösség színes, dinamikus, gazdagon rétegzett és teljes értékű, de nem változtathatatlan világát a maga zártsága, aggodalmasan őrzött szokásai, míto­szai, hiedelmei, és nem utolsósorban mélyen gyökerező előítéletei, faji különbözősége és elkülönültsége miatt csak annak a szerzőnek sikerülhetett autentikusan megmutat­nia, művészileg ábrázolnia, aki azt nagyon bizalmasan, alaposan és áthatóan ismeri. Lakatos Menyhért, a Füstös képek írója jól ismeri ezt a világot. Szociális, mentális, pszichológiai, valamint szociálpszichológiai szempontból is sikerült eljutnia az emberi és társadalmi lényeg ama legmélyebb rétegeihez, amelyek egész jellegét, belső életének természetét, emancipációs törekvéseit, és a cigány származású lakosság mint társadalmi réteg egészének helyzetét meghatározzák a legalizált, szervezett társadalom szerkeze­tében. A Füstös képek tehát igazi „cigány” regény. Cigány származású szerző írta, „övéiről övéinek”, egy cigány község életéről, „a cigány Párizsról” — ahogyan a regényben a cigány kolóniát nevezi —, amelynek életét lebilincselően, nagy kedvvel, közvetlen nyíltsággal és művészi hitelességgel rajzolja meg. A cigány kérdés, a cigány élet és környezet művészi ábrázolásának nincs gazdag hagyománya az irodalomban. A magyar és a világirodalomban a cigány szereplők csak mellékesen és szórványosan jelentek meg, akkor is többnyire metaforikus értelemben, negatív vagy humoros megvilágításban. A cigány világnak a múlt században, de még századunk első felében is jórészt vándorló, szabad, kötöttségektől mentes élete a maga mágikus titkokkal körülfont külső egzotikus megnyilvánulásaival nem egy romantikus elképzeléshez, illúzióhoz és nosztalgikus vágyhoz kötődött. A cigány kérdés iránti iro­

Next