Irodalmi Szemle, 1989
1989/4 - HOLNAP - A FÍK-ről szóló és a FÍK-et megemlítő írások jegyzéke — 1988 (összeállította: Hodossy Gyula)
ve, hogy „Talamon Alfonz, Hizsnyai Zoltán vagy Krausz Tivadar első kötete nem valami gittegylet nyomására vagy hangyaszorgalmú munkájának köszönhetően íródtak, és nem attól olyan jók, amilyenek“, meg arról is, hogy a tehetséges embert csak „zavarja a sok nyüzsgés”. Értelmezésemben Kövesdinél a FIK egyenlő a nyüzsgéssel. Hát legyen, de vajon Hizsnyait, Krauszt és a többi százharminc fiatalt ki kényszerítette annak idején az Iródiához, majd később a FIK-hez? Vajon ők (és a többiek) nem vették volna észre, hogy e nyüzsgés zavarja őket? Szerencsétlenek, ha időben észreveszik, ma már ki tudja hol tarthatnának... A Kövesdi által emlegetett Arthur Miller is ki tudja, milyen nagy író lehetett volna (még), ha élete legszebb éveit nem „nyüzsgéssel“ tölti el a PEN Club elnökeként. Kövesdi ,,felszisszenéseiben“ aránytalanul sok az elutasítás , nem a leglényegesebb”, „nem szimpatikus“, „azt sem tartom túl komoly vállalkozásnak”, „azt sem tudom igazán elhinni“, „ nem kell igazán kutatni”, „ne feszegessük“, „senki sem segíthet rajta”, „ne menjünk elébe“, „nem segíti”. Az , alkotó ember" természete viszont nem meglévő dolgok létjogosultságának cáfolásában, az elutasításban mutatkozik meg, hanem éppen ellenkezőleg: az újért való küzdelemben, magában az alkotásban, és nem csupán az „alkotó“ szépírói magányában, de közéletiségében is. Befejezésül — nem Kövesdi bosszantására — még egy mondat a „nyüzsgésről“. Ha Ignotus „nyüzsgött” a Nyugatért, ha József Attila „nyüzsgött’ a Szép Szóért, ha Kassák Lajos „nyüzsgött” a Tettért, és ha Illyés Gyula „nyüzsgött” a Magyar Csillagért, akkor — örökségük szellemében — mi hadd „nyüzsögjünk“ a Posztért — meg mindazért, amit fontosnak ítélünk. A FÍK-ről szóló és a FÍK-et megemlítő írások jegyzéke (1988) összeállította: Hodossy Gyula 1. Klimits, Ľudovít: A magyar nemzetiség a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban. Obzor, Bratislava 1988, 25—26. o. 2. Tóth László: Egyke Szlovákiában. Pozsonyi beszélgetés az Irodalmi Szemléről. Élet és Irodalom, 1988. okt. 21., 43. sz. 7. o. 3. Elek Tibor: Biztató próbaút. Életünk, 1988. 2. sz. 190. o. 4. A szerkesztő (Balla Kálmán) jegyzete. Irodalmi Szemle — Holnap, 1988. 7. sz. 770. o. 5. Lacza Tihamér: Mindennapi irodalmunk. Hét, 1988. máj. 6., 19. sz. 11. o. 6. Tóth László: Megközelítés. Beszélgetés Barak Lászlóval és Hizsnyai Zoltánnal. Napjaink, 1988. 11. sz. 21—23. o. 7. Tóth Károly: Az első kísérleti művészeti-irodalmi fesztivál. Nő, 1988. júl. 26., 31. sz. 18. o. 8. Balla Kálmán: Körkérdésünk a korszerűségről. Nő, 1988. dec. 19., 51—52. sz. 27—28. o. 9. Redakció: Hosťom Dotykov je Holnap... (A Dotyky vendége a Holnap ... ) Romboid, 1988. 7. sz. 98—99. o. 10. Balla Kálmán: O najmladšej generácii maďarských básnikov na Slovensku. (A legifjabb szlovákiai magyar költőnemzedékről.) Romboid, 1988. 7. sz. 98—102. o. 11. Záhoráková, Mária: Rendezvous s fantáziou. Nad prvým ročníkom Festivalu experimentálneho umenia a literatúry štúdia ERTÉ- Smená, 1988. 7. 9., 160. sz. 6. o. 12. Vass Gyula: Fiatal írók gondjai — avagy: mostohagyerekké vált a FIK? Szabad Földműves 1988. okt. 28., 43. sz. 6. o. 13. Felhívás: Szabad Földműves, 1988. nov. 4., 44. sz. 7. o. 14. —bankó— (=Bankó András): „Névtelen” Iródia-kiadványok. Tavaszi Szél (Budapest), 1988. 26. o. 15. dísz (=Dusza István): Csehszlovákiai magyar írók tanácskoztak. Új Szó, 1988. febr. 26., 47. sz. 8. o. 16. Bodnár Gyula: Túl a Próbaúton. Három verseskönyv margójára. Új Szó, 1988. ápr. 1., 77. sz. 6. o. 17. Dusza István: Bemutatkozás — kérdőjelekkel. Tallózás a Romboid új számában. Új Szó, 1988. aug. 12., 189. sz. 6. o.