Irodalmi Szemle, 1997

1997/11-12 - Aich Péter: X. Kálmán túléli a civilizációt (novella)

RICH PÉTER X. Kálmán túléli a civilizációt — Maga állva marad — mondta a titokzatos alak, miután kényelmesen el­helyezkedett. — Bocsánat, eléggé elfáradtam — vetette föl óvatosan X. Kálmán. — Ne feledje, hogy maga vizsgálati fogságban van. — Kérem? — Jól értette. Szóval. A neve? — Mármint én? Hát persze, nem ismerjük egymást. X. Kálmán vagyok, tisz­telettel. Kihez van szerencsém, ha szabad kérdeznem? — Nem szabad. Maga fölöttébb gyanús körülmények között került ide, és ezt bizalmasan kell kezelni, mivel ez top secret ügy. Államtitok, ha véletlenül nem értené. Vagyis a szükségtelen információk teljesen fölöslegesek a maga számára. Szóval. Hogyan került ide? — De kérem, ön ezt nem tudja? — Itt én kérdezek. Szóval? — Fogalmam sincs. Egyszer csak itt voltam, le akartam ülni, mire ön azt mondta, hogy nem szabad leülnöm. Mi ez itt tulajdonképpen? Már bocsánat, de hát én igazán nem tudom, hogyan és miért kerültem ide. Hol vagyok tu­lajdonképpen? — Ez egy rögtönítélő bíróság, ha mindenáron tudni akarja. Én kérdezek, maga válaszol, világos? Ha föl tud hozni valamit a védelmére, mondja el. Ha úgy akarja, keresztkérdéseknek is alávetheti önmagát. Szóval így. — Abban igaza van, uram, hogy fölöttébb gyanús körülmények között ke­rültem ide. Mert én, ugye, nem is tudom, hol vagyok. Következésképp nem jöhettem jószántamból. — Ez nem logikus — szólt közbe a rögtönítélő bíró. — Ha maga elindul és eltéved, akkor is csak maga megy, nem más. Saját akaratából megy. — Nos... Ez való igaz, csakhogy minden jel arra utal, hogy engem elrabol­tak. Kérem én vonatra ültem, amelyről aztán kiderült, hogy nem is vonat, rá­adásul nem oda megy, ahova mennie kellett volna. Én vagyok a kárvallott. Úgyhogy valójában nekem kéne a felperesnek lennem, nem pedig a vádlott­nak. Ez, kérem, fatális tévedés. Vissza fogom követelni a jegy árát. RICH PÉTER

Next