Irodalmi Szemle, 2001
2001/3 - GYÜRE LAJOS HETVENÉVES - Ferdinandy György: Hidegháború (esszé)
Ferdinandy György Az események pedig peregtek tovább. Néhány nappal az idézett beszélgetés után felhívott egy szövetségi — föderális — nyomozóiroda. — A felesége otthon van? — kérdezték kereken. — Nincsen — feleltem. Bent van a munkahelyén. Azt hittem, hogy tőle akarnak valamit. De nem. — Felmehetek magához? — kérdezték. Rá kellett jönnöm: azt akarták, hogy egyedül legyek. — Úgy értesültünk — mondta látogatóm, egy rokonszenves fiatalember —, felvette az országgal a kapcsolatot. Értsd: az óhazával. Ez itt nem ország: ez itt csak egy sziget. Hogyan magyarázzam meg neki, hogy harminc év alatt egy pillanatra se szakadt meg ez a kapcsolat? Ma is, csakúgy, mint húszéves koromban, magyarul írom a könyveimet. Megállapodtunk egy időpontban. Az ifjú titán fel fogja tenni nekem — mint mondta — az ilyenkor szokásos keresztkérdéseket. — Mint a repülőtéren — mondta nevetve. Hogy kapott-e valakitől csomagot. Hogy nem szólította-e meg valami idegen. Ebben maradtunk. A dologról — amint ezt értésemre adták — nem kell értesítenem a feleségemet. Nem kértek se kávét, se frissítőt. — Mi a helyzet odaát? — kérdezték kedvesen. Mi lenne! Tudnák, ha elolvasták volna a könyveimet. Megpróbáltam elmagyarázni nekik. Végül is, ha lehet így mondani, jót akartak nekem. — Mi tudjuk, hogy ön a mi emberünk — bólintott látogatóm. Ezért is vagyok itt. De van egy gyenge pontja, uram, a felesége. Kuba itt van a közelben. Mi lesz, ha megkörnyékezik őt a kubaiak? Groteszk ötlet volt, de a férfiak, ugye, féltékenyek. — Megkörnyékezik?! — Itt van például ez a lap. A Világosság. Értsd: a Claridad. — Mi van vele? — Semmi, semmi. — Ő is elharapta a mondatot. — Nem fogjuk megírni az útinaplót — legyintettem. Ha ez megnyugtatja magukat. Feleségem még soha nem írt meg semmit. Csak eltette, és egy nagy kockás füzetben tárolta az ötleteket. Hallottam a hangom: ingerülten remegett. Nem fogja megírni! Ki kényszerített rá? Nem kellett volna kiadnom a feleségemet. — No mindegy — mondta partnerem. Csak tudnia kell, tanár úr, hogy kubai ügynökkel van tele a sziget így mondta: tanár úr. A felségtöbbest ugyan ők is használták, de legalább nem becézgették az embereket. Most jön az, hogy mennyire szeretik a feleségemet — Okos asszony! — bólogatott az emberem. Annyira jóhiszemű, hogy már-már teljesen védtelen. Szóval, hogy tartsam nyitva a szemem. A Világosság helyett egy nyomozóirodának írtam a jelentéseket.