Irodalmi Szemle, 2002

2002/6 - A POSONIUM IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI DÍJ - Duba Gyula: Barangolás az újabb magyar irodalomban

A Posonium Irodalmi és Művészeti Díj 2001. évének díjazottjai értelmezői nyelvének gazdagodását és fordulatait, egy profi olvasó lehetősége­it. Remélem, ez a díj talán egy kis biztatást jelent arra nézve, hogy tanulmányainak értő olvasói is vannak közösségünkben, hiszen talán annyit elárulhatok, hogy a legnagyobb egyetértés éppen a Rácsmustra jutalmazása kapcsán alakult ki a kuratóriumban. Németh Zoltán Barangolás az újabb magyar irodalomban Cselényi László: Sokágú síp című kötetéről Cselényi László sorra jelenteti meg kisebb-nagyobb, kötetbe gyűjtött prózai írásait. Tanulmányméretű és vallomásos munkákat, emlékezéseket és mini­esszéket, interjúkat, íróportrékat és néhány oldalas pillanatképeket, alkalmi jegyzeteket. Prózája költői pályájának kísérője, munkái esztétikáját magyarázó kitérők, véleményalkotások, lényeges szellemi melléktermékek. Jó értelemben persze, hiszen ezek is lírai természetűek és költői magatartást tanúsítanak. Négy évtized során általában költészete keltett figyelmet, prózája, gondolati útjelzők és műhelyforgácsok, szétkallódni, elveszni látszottak az időben. Összegyűjtve és tematikus egységekbe fogva mintegy új életre keltek. A nélkülözhetetlen 100 könyv sikerkönyv lett A sámánénektől a posztmodern show-ig nemkülönben A tavaly megjelent Sokágú sípot pedig — az ugyancsak tavalyi A riporttól a mítoszig figyelembevételével — Posonium-különdíjjal jutalmazzuk. Ez a mű a huszadik századi egyetemes magyar irodalomból való íróportrékat tartalmaz. Barangolás az újabb magyar irodalomban! A sort Adyval kezdi, és felvillantva 112 szerző arcképét, Esterházy Péterrel fejezi be. Bár pillanatképek­ről beszélünk, érezzük bennük az avatottság, a hozzáértés, a kompetencia jelenlétét. A felvillantás fogalma sem jelent könnyítést, esetünkben tipikus Cselényi-műfajról beszélhetünk! Néhány jellegzetes, kifejező kontúr segítségé­vel, éles fényben, s bár vázlatszerűen, ám érzékletesen rajzolja meg az alkotók portréját, munkájuk természetét, ahogy a rajzmester képes néhány erős vonással, vázlatként megjeleníteni egy-egy arc lényegét, amely mögül a lélek minősége és benső lényege is elődereng. Sajátos módszeréről érdemes néhány szót ejteni! Irodalomtörténeti tények­ből, a művészeti közélet történéseiből, kritikai értékelésekből és egyéni véleményből vázol idézetekkel árnyalt portrékat. Néha egy film vagy hangjáték okán, máskor évforduló, köszöntő vagy búcsúztató apropóján veszi tollára az irodalmár művét. Gyakran egyetlen motívumot értelmez, magyaráz­za, tágítja és jellemzi, arcképpé formálja, máskor egy könyv megjelenése vagy sajtóhír okán szól az íróról. Mindig kedvelt, megbecsült íróiról! Könyvében a gondolatok gyakran messziről rímelhetnek. Kosztolányinál merül fel például egy kérdés, s a választ rá később, Mándynál találjuk. Mindez úgy lehetséges, hogy Cselényi szellemi birodalma egységes világ. Olyan hatalmas és összefüg­gő anyaggal dolgozik, melyet egyrészt körbe-körbe jár, másrészt benne is van és belülről néz kifelé! Módszerével s persze tájékozott szellemiségével

Next