Irodalmi Szemle, 2006
2006/7 - Duba Gyula: Emlék és novella II. (esszé)
TALLÓZÓ nemét megállapítja, egyben egész életre szóló prognózist is ad a „gender” kinyilvánításával, a társadalmi nemi szerepekbe és elvárásokba való beléptetéssel. Alexina története arra hívja fel a figyelmet, hogy az orvosi diagnózis is csupán formákra megy vissza (az elsődleges nemi jelleg tekintetében.) Az emberi test nemi identitásváltása az orvostudományi sémák megbízhatatlanságára utalhat - nem csoda, ha a jelenséget a társadalom rendellenesnek tekinti. Amikor az önéletrajzíró felnőttként kétneművé, hermafroditává válik, a biológiai meghatározás és az ebből konstruálódó társadalmi besorolás szinte már lehetetlen - s ez a páciens sorsát tekintve csak tragédiával végződhet. A test, nemiség és a szexualitás öndefiniáló, identitást képző alakzatok. „Az a tény, hogy emberré a kultúra által leszünk, (...) nem hatalmaz fel minket arra, hogy a testet magát figyelmen kívül hagyjuk.” (Laqueur, 33.) Az orvosi, anatómiai vizsgálódás és a kulturális kódok tehát kölcsönösen hatnak egymásra és elválaszthatatlanok. „Az anatómusok másképp is tekinthettek volna a testekre - például a vaginát a pénisztől eltérőnek láthatták volna - de nem így tettek, és ennek alapvetően kulturális okai voltak. Hasonlóképpen figyelmen kívül hagytak empirikus adatokat (...), mert ezek nem illettek bele sem egy tudományos, sem egy metafizikai paradigmába.” (Laqueur, 36.) Szintén a látás, értelmezés és testkép problematikájára hívja fel a figyelmet H. Nagy Lovecraftet elemző tanulmánya („Gaiman Lovecraft újraírásai”). Ebben a magyar kritikus Lovecraft novelláit — többek között - Borges „There are more things” című szövegével olvassa együtt. A dél-amerikai író elbeszélésében a narrátor egy olyan baljós házat keres fel, melynek berendezése nem antropomorf. A figyelő tekintet tárgyak (bútorok, lépcső) segítségével igyekszik a ház lakójának testiségét elképzelni. Az idegenség megtapasztalása Borges novellájának esetében nem közvetlenül történik meg: a nyitott befejezés miatt lemaradunk arról, miféle (földöntúli?) lényt pillant meg végül a főszereplő. Egy ismeretlen eredetű test humanoid sémákba való beillesztésének képtelensége csak közvetett módon, a tárgyak segítségével kerül elénk. „A bútorok leírására nem vállalkozom, mert nem vagyok biztos benne, hogy láttam őket, bár vakító fehér fény töltötte el a termet. Mindjárt megmagyarázom. Ahhoz, hogy egy dolgot lássunk, meg kell értenünk. A karosszék utal az emberi testre, formájára, végtagjaira; az olló a vágás műveletére. (...) A képtelen formák közül, melyek elém tárultak azon az éjszakán, egyik sem felelt meg az emberi testnek vagy valamilyen emberi ésszel felfogható használatnak. Elfogott a rémület, iszonyodva néztem őket.” (Borges, 218-219.) Mint arra H. Nagy felhívja a figyelmünket, Lovecraft közvetlenebbül nyúl az idegenség témájához: az ő műveiben a szereplők megtapasztalják a nem humanoid test látványát és az ismeretlen világ(ok) atmoszféráját. Ennek eredményeképp őrület, betegség, drogfüggőség, de legalábbis időszakos öntudatlanság lesz az osztályrészük. „A túlélő” c. novella főhőse ezt a következőképpen tapasztalja meg: „Ez volt az az állat, amit elpusztítottam. Félig ember, félig gyík, kísérteties karikatúrája a valahai emberi testnek. (...) Szótlan rémülettel bámultam a gerincoszlop tövéből elő