Irodalmi Szemle, 2010
2010/5 - TANULMÁNY - Szalay Adrianna: A magyar szecessziós novellisztika regényelőzményei (tanulmány)
A magyar szecessziós novellisztika regényelőzményei sovány, hosszú lecsüggő karjai, szájába lógó orra, mintha stilizáltak lettek volna, de szemeiből bágyadt, kialvó, finomult érzékiség s mély érzés beszélt. ” Bródy Sándor a Faust orvosa című regénye (1887) ugyancsak a kísérlet kérdéséről szól: „Micsoda elváltozásokat, milyen betegségeket, milyen különös jelenségeket idézhet elő az asszonyban a szerelem.” „El tudtam-e szerelmemben feledni azt, hogy teremtek, írok?”- teszi fel a kérdést Gilády. „Én nekem nem mindenem, hanem énem a művészet. Mindaz, amit érzek s gondolok, egyúttal művészetemnek anyaga is. Hidd el, hogy kétszeresen gondolkozom, mert egyúttal érzem is azt, amit gondolok, s így kettős még szenvedésem is... A tapasztalás fáj... Az én művészetem nem vigasztaló. ” A Művész szerelem második részének alapjául szolgáló tanulmány Révay Simon elbeszélésén alapul, aki hagyta elmenni szerelmét úgy, hogy meg sem érintette. A második rész a szánalomból fakadó szerelem analízise. Bori Imre összegzésében a Művész szerelem - noha nem klasszikus alkotása a magyar regényirodalomnak - művészregény, ennek keretén belül pedig „stílus”-regényként érdemel figyelmet. Az 1880-as évekkel kezdődő tektonikus változások és elmozdulások dokumentuma, benne a művészsors modern kérdéskörével, a lélekelemzés, a naturalizmus hirdette kísérlet tragikus szükségszerűségének a felismerésével, az impresszionistákat jellemző látásmód igényével. Tájképei újdonságként hatnak, az impresszionizmus és a szecesszió felé mutató jelleggel. P. Dombi Erzsébet a „szecessziós ízlés erőteljes érvényesülésére” következtetett Justh sárga színeit jelölve jellemzőnek a századforduló magyar prózájának színhasználat-elemzésekor. Továbbá színkezelésében az „asszociációs készséget” kiemelve szimbolista elemekre is felhívja a figyelmet Justh prózájában. Bori Imre kiemeli, hogy a regény egyben az uralkodó művészi ízléssel folytatandó polémia szükségességét is kifejezi az új irányok nevében, hiszen három hőse ízlésében három művészi irány rajzát találjuk meg. Ernő a „müncheni iskola” történelmi festészetére esküszik, Arzén Bastien-Lepage tisztelője, s a szimbolizmus is felmerül nála (Moreau), míg Paula impresszionista. A Hazai naplóban Justh többször is említi Révai „Simit” a modern művészettel kapcsolatosan: „Azért élek sokat, hogy észre ne vegyem, hogy nem élek — ez az én orvosságom - morfiumom. Simi apillanatához fordul - ha már nem bírja tovább. ” „De kit nevezhetünk művésznek? Ki a művész? Ez a nagy kérdés. Szerintem az, akit csak a saját érzésvilágán keresztül érdekel az élet ... ahogy Simi játszik, tisztán és kizárólagosan egyéni felfogásra mutat. ” Ambris Zoltán A Hét 1890/1., 2., 3. számában folytatásos kritikáját közli (13—14) Dóczi Lajos regényéről, a Carmeláról. írói virtusát dicséri, mellyel a szerelemről elmélkedik. Megjegyzi, hogy a Carmelában a tartalom és a forma, a tárgy és az előadási mód közt oly pikáns ellentét van, amely a magyar irodalomban csaknem példátlan. Ambris szerint minden igazi írót - aki a maga gondolatai publikálásával nem akar elérni más célt, mint kielégíteni valamely misztikus belső