Irodalmi Szemle, 2016
2016/6 - HOL VOLT, HOL NEM VOLT - Nádor Zoltán: A másság és az identitás politikai következményei a fantasykben és a történelmi regényekben. Bánki Éva Fordított idő című regénye kapcsán (tanulmány)
s amikor megismeteltük kerdesünket, hogy miert kellett társainknak meghalniuk, csak nehany eszelos kézmozdulattal valaszolt, peldaul mutatóujjaval felvonta felsoraikat, és kimutatta a fogsorat. Nu-Nu foga fekete volt. Ekkor láttuk eloszor tsalali bennszülott fogat." A regenybeli feketék nem azert pusztitják el a feher hajosokat, mert a mi fogalmaink szerint gonoszok, hanem mert maga a fehér szin hoz rájuk halálos veszelyt. A horror-fantasykben, Lovecraft és követőinek muveiben az idegenseg tapasztalatahoz minden esetben retteges es ellensegesseg erzese párosul. Földi vilagunkon osztozni kell ismeretlennek hitt, elpusztitasunkra toro lenyekkel, akikkel semmilyen barati együttmukodes nem lehetseges.2 Az Arnyek Innsmouth follett cimu elbeszeles nemcsak azert külonleges, mert az elbeszelo sajat csaladjaban fedezi fel az idegenséget, hanem mert Innsmouth, a város (ahova az elbeszélő teljesen „normálisan", autóbusszal érkezik) a társadalmi környezet elviselhetetlen, nem-emberi természetével is szembesül. Ez megfelel Rosemary Jackson kategorizálásának, aki szerint igazi fantasztikum csak a valósag ábrázolasa mellett, a valósag elleneben vagy azzal összefonódva létezhet. Pedig a tolkieni fantasy „tündervilagat" - Tolkien kifejezesével „szubkreacióját" - is meghatarozzak a csodas, fantasztikus kevereklények. Ezek a különleges „fajok" nem feltétlenül ellenségekként, hanem nem egyetlen nyelv által uralható emberi lehetőségekként kapcsolódnak egymáshoz. De ez a tolkieni világegyetem is rádöbbent minket arra, hogy milyen bizonytalanok is vagyunk kivételezett emberi helyzetünkben. A csodás lenyek köre epített magikus valosagok, a Tolkien nyomában „epülő" fantasyk egyes elemei persze ismerősek lehetnek a korábbi irodalmi hagyomanyokból is: a magikus realizmus nepiseg-tapasztalataból vagy a tortenelmi regenyekbol. Hiszen a közepkort mi mar annyira más-vilagkent erzekeljük, hogy akar a torteneszek által szentesitett tenyekbol is felepitheto lenne tobb Kozepfölde. Ha az emberek nagy becsben tartott csontdarabokban imádják a halhatatlansagot, akkor miert volna külonleges, ha halottak jarnak közottük? Ha a kozepkorban hittek abban, hogy állatok . Edgar Allan Poe: Arthur Gordon Pym. Bart Istvan forditasa. Budapest, 1994, Europa Kiadó, 280. 2 „Ennek a szemleletnek az episztemologiai vetülete arra a felismerésre épül, hogy az ember igencsak korlátozott megismerési lehetősegekkel bir az univerzum valodi lenyeget illetoen." (Nemes Z. Mario: A Pickman-paradoxon. H. V. Lovecraft es a vizuális reprezentacio. In Prae, 2011.1.2-11.2.) 3 „Átvagtunk nehany keresztezodesen; a balra leágazo utcak a parti halaszviskok szennyebe vezettek, a jobboldaliak a romos villanegyedekbe. A városban meg nem láttam embereket, ám egyre több apró jel árulkodott róla, hogy ez a környék már nem teljesen kihalt: elfuggönyozott ablakok, néhol egy-egy rozzant autó valamelyik kapualjban. A kövezet és a gyalogjarok elhanyagoltak voltak ugyan, de legalább nem mentek tönkre teljesen; és ugyanez állt az epületekre is, amelyek közül - amennyire meg tudtam állapitani - egy sem latszott fiatalabbnak a XIX. szazad elso felenél. Amikor megpillantottam a letunt mult e romlasukban is méltosagteljes tanait, felebredt bennem a mukedveld regisegbuvar, es egyszeriben elfeledtem osztonos irtozasomat a szomyu buztol meg a varos baratsagtalan hangulatatol." (H. P. Lovecraft: Arnyek Innsmouth follett. Kornya Zsolt forditasa. In Howard Phillips Lovecraft öszszes muvei. III. Szeged, Szukits Konyvkiado, 96-172.112.) 4 Jackson, Rosemary: Fantasy - the literature of subversion. London, 1981, Methuen & Co. LtD.