Irodalmi Ujság, 1961 (12. évfolyam, 1-24. szám)

1961-04-01 / 7. szám

8 DARVAS SZILÁRD A magyar irodalom veszteség­­listája ismét növekedett. Darvas Szilárd halt meg, meglepő és vá­ratlan fordulattal befejezve az éle­tét, mint egy jól sikerült humo­reszkjét. Népszerűsége, életszemlé­letében rejlett, ahogy a fontoskodó és frázissal terhelt világesemények­ben meglátta a jelentéktelenség ko­mikumát és ugyanakkor a minden­napi élet groteszkségében az élet tragikumát. Mindennek birtokában volt, mert költőnek indult és író maradt, akkor is, amikor a gyors és hangos siker általában veszé­lyezteti ezt a rangot. A fasiszta embertelenség ellen írott verseinek volt első nagyobb visszhangja és a háború után is megőrizte erejét és hangját, amivel fel tudta kelteni a gonoszság, nagyképűség és buta­ság elleni tiltakozást. Humoros írá­sait, karcolatait, konferanszait szé­les körben idézték és bizonyára még sokáig idézni fogják. Szerette az életet, annak minden változatát, benne élt forgatagában. Volt ben­ne annyi ellenállás, hogy­­ ön­gúnnyal hárított el magáról min­den olyan támadást, ami veszélyez­tette elfogulatlanságát, emberi lá­tásmódját. Nem kímélt másokat és önmagát sem kímélte, író volt. A halál kegyes volt hozzá. Hirtelen szólította el, ötvenkét éves korá­ban. Kár, hogy saját nekrológját nem írhatja meg. Ezt derűsebben, bölcsebben és kevesebb megható­­dottsággal tette volna. (ENEN) MOLNÁR - PREMIER NEW YORKBAN. A New York-i Thea­ter Marquee-ban bemutatták Mol­nár Ferenc: „There is a Play To­night” című posthumus darabját. ★ FERDINAND Y MIHÁLY­ NAK, a neves történésznek új, spanyol nyelvű könyve jelent meg a berlini Kolloquim Verlagban. A könyv címe: En torno al pensar mitico. (A mitikus gondolkodás felé.) Tisztelt Emberiség! Alulírott, tartalékos magyar állampolgár, az Emberiség nem éppen rendes tagja, ezúton fordulok Önhöz. Amint azt Ön, igen tisztelt Emberiség, jól tudja, évszázadok óta szokás, hogy április elsejét, a Bo­londok Napjának tekintik. Ez az jelenti, hogy ezen a napon felnőtt családapák, szakállas tudósok, morc textilkereskedők és zord bádogosok, révült mosollyal ébrednek és agy­te­kervényeiken mások bolonddá té­­telének ötletei cikáznak. Az állatkertek telefonja egész nap cseng és bizonyos „Jónás urat" kérik, aki — mint köztudomású — mint víziló áll alkalmazás­ban. Éttermeknél rendelnek meg hétfogásos ebédet, pincérrel és pezsgővel és annak a barátjának címét mondja be az ember, aki ugyanabban a pillanatban adja meg a mi címünket a mentőknek, tűzoltóknak és a rendőrségnek, mondván, hogy szatír garázdál­kodik házukban, aki gyújtogat is. Annak idején, évszázadokkal ezelőtt, egészen bi­zonyosan, nagyon okos, mondhatnám bölcs emberek találták ki azt, hogy az év egy napját Bolondok Napjának kell nyilvánítani. Arra gondolhattak, hogy kell egy nyitható szelep, amelyen az Ön, igen tisz­telt Emberiség, kiengedi magából azokat a felgyülem­lett energiákat, amelyeket az év többi napján elfojt. Rendesen, beosztva, józanul és megfontoltan élt egész esztendőben, szükség volt tehát arra, hogy le­gyen egy nap, amikor bolondokat cselekszik. Ez volt évszázadok során. Az idő azonban nem áll meg, amint azt nagy tanítóink, a Doxák és Omegák is bizonyítják. Hol vagyunk ma már azoktól a régi április else­jéktől? Nincs az esztendőnek olyan napja, amelyen Ön, tisztelt Emberiség, ne cselekedne valami bo­londot. Éppen ezért, azzal a javaslattal fordulnék Ön­höz: változtassa meg április elsejének jellegét. Legyen ezentúl április elseje a Józanság Napja. Az év 364 napján cselekedjünk továbbra is rosszat, gonoszat, gyűlöljük felebarátainkat, vágjuk el egymás torkát, szorongassuk egymás nyakát — több tippet nem adok —, szóval folytassuk jól bevált, megszokott módszereinket. De április elseje legyen az a szerep, amelyen szabadjára engedjük a bennünk azért itt-ott mégis felgyülemlett jóságot, felebaráti szeretetet, ked­vességet és emberi érzést. Ha ezután, kedves Emberiség, ezeken az elkövet­kezendő április elsejében valóban jók leszünk egy­máshoz. .. nos, akkor ez lesz aztán csak az igazi áprilisi tréfa. Vagyok az Emberiségnek változatlanul híve.... Vajda Albert Irodalmi Ujság Síalatidon nap­ján — Kiáltvány az Emberiséghez — SIR THOMAS BEECH­AM, a nagynevű angol dirigens és kom­ponista, 82 esztendős korában el­hunyt. A század eleji angol zeneélet felvirágzása nem kis mértékben Beecham érdeme: 1902-től, mint egy vándoropera igazgatója, majd pedig mint a Royal Opera vezető­ségi tagja, majd igazgatója, később pedig mint a londoni Filharmoni­kus Zenekar megalapítója, nagy befolyást gyakorolt a világ zenei életére, ő fedezte fel Saljapint és ő hívta meg annak idején nyugatra Dragilevet és társulatát. BECÁSSY JUDIT írónő 73 esztendős korában, Budapesten el­hunyt. A legutóbbi esztendőkben Becássy Judit kizárólag ifjúsági re­gényeket írt.★ DETROIT VÁROSA díszpolgá­rává választotta Tollas Tibort, a „Nemzetőr” felelős szerkesztőjét. •­ FINN GRAFIKAI KIÁLLÍ­TÁST rendeztek az Ernst­ Múze­­umban. Viszonzásul néhány hét múlva Helsinkiben rendezik meg a magyar grafikus tárlatot. RÓNAI PÁL író és műfordító működését és érdemeit hosszú és alapos cikkekben méltatja a brazil sajtó. Rónai Pál húsz esztendővel ezelőtt érkezett Brazíliába, a brazil kormány meghívására. A húsz év alatt több mint hatvan könyve je­lent meg portugál nyelven, egyebek közt a magyar novellairodalom Antológia do Canto Hungaro című remekbe készült antológiája, Balzac műveinek portugál összkiadása és a világ legnagyobb elbeszélőinek tízkötetes antológiája, Mar de His­­tóriás címen.___________________ AZ ANGLIAI TURNÉJA óta eltelt hónap alatt a Philharmonia Hungarica nagy és változatos prog­ramot bonyolított le. Mariban három hangversenyük volt, Miltia­­des Caridis vezényletével. A szó­listák Ramor Ervin — Brahms he­gedűverseny —, Thirring Zoltán — Boccherini csellóverseny — és Sán­dor András —­ Bartók brácsaver­seny­e voltak. Oberhauseni kon­certjükön szintén Ramor Ervin ját­szotta a Mendelssohn hegedűver­senyt, míg a Siegfried Köhler ve­zényelte kölni koncertjük szólistája Michel Chauveton francia hegedű­­művész volt. Kölnben három, Mariban két ifjúsági hangverseny teszi teljessé a Philharmonia Hun­garica legutóbbi tevékenységét. A közeljövőben a zenekar svájci hangversenykörúton vesz részt, amelynek során ellátogatnak St. Gallenba, Zürichbe, Baselba és Genfbe. Maria Stader, a világhírű énekesnő lesz számos hangverse­nyük szólistája és a turné műsorán a többi között Bartók Két Portré, valamint Kodály Hári János szvitje is szerepel. Távolabbi tervek sze­rint a Philharmonia Hungarica má­jusban háromhetes spanyolországi és portugáliai turnén vesz részt, melynek keretében még Gibraltár­ban is lesz hangversenyük. ★ A kritika kritikája (Folytatás az 1. oldalról) A halott magyar írók közül közvetlenül, vagy közvetett formá­ban , a következőkre tesznek kü­lönböző, s értéküket csökkenteni kívánó megjegyzéseket: Kosztolá­nyi Dezső, Szép Ernő, Szomory Dezső, Molnár Ferenc, Fenyő László, Papp Károly, Sárközi György, Dsida Jenő, Szerb Antal, Halász Gábor, Babits Mihály. A külföldi írók közül: Franz Kafka, Hermann Broch, Albert Ca­mus, Joyce, Jimenez, Eliot, Mi­chaux, Trakle, Anouilh, Heming­way, Arthur Miller, Frisch, Dür­renmatt, Moravia. Az élő magyar irodalomból: Lu­kács György, Rónay György, Pi­linszky János, Illés Endre, Hernádi Gyula, Bóka László, Tóth Sándor, Szabó Magda, Nagy László, Ju­hász Ferenc, Kolozsvári-G­rand­pierre Emil, Csur­ka István. „A kétfrontos (?) harc” A téziseknek természetesen gond­juk van arra is, hogy ne csak „jobbfelé” harcoljanak ; elvégre köztudomású, hogy a párt a „két frontos harc” híve és egyszerre küzd a jobb- és a baloldaliság veszedelme ellen. A húszoldalas dokumentum­ban valóban található mintegy két oldal, amely a dogmatikus és szek­tás nézetek ellen száll síkra. Mi­lyen vérszegényen, milyen kénysze­redetten, mennyire csak muszájból és a látszat kedvéért! Míg az Élet és Irodalom 19-szer kap a fejére úgynevezett liberális, vagy jobb­oldali botlásaiért, a baloldali hi­báiért mindössze kétszer dorgálják meg, s míg a fenti felsorolás vi­lágosan megmutatja, hány lap és intézmény, hány külföldi és ma­gyar, élő és halott író kerül pellen­gérre akkor, amikor a párt a „jobb­oldali veszély” ellen hadakozik, a szektások közül egyetlenegyet sem neveznek meg név szerint, az egyetlen újság, amely szektariá­nizmusáért kikap, a teljesen jelen­téktelen „Esti Hírlap”. A „kétfrontos harc” ma ponto­san úgy folyik, mint Révai József idején: minden vád, harag, düh, gyűlölet az úgynevezett „jobbolda­liak” ellen halmozódik fel, s a „baloldal” felé csak alibiből tesz­nek néhány ujjfenyítést. Hogy is lehetne különben másképpen, hi­szen a megtestesült szektásság és a dogmatizmus, ma éppúgy, mint Révai fénykorában, nem egy-két moszkovita íródeák, nem is az Esti Hírlap,­­ hanem maga a párt, je­len esetben a Kulturális Elméleti Munkaközösség. A Ludas Matyi híres, 56-os karikatúrája jut eszünk­be a teljesen balradőlt emberről, akihez viszonyítva mindenki „jobb­ra” áll: ez a karikatúra éppúgy ér­vényes a mostani irodalmi pártté­zisekre, mint amennyire annak ide­jén Rákosi és Gerő politikájára volt. Amivel egyetértünk Mindezzel természetesen nem azt akarjuk mondani, hogy mi a tézisekből semmivel nem értünk egyet. Erről szó sincsen. A legtel­jesebb mértékben helyeseljük pél­dául a dokumentum következő megállapításait: „Ahogy irodalmi sajtónknak és könyvkiadásunknak egyes-egyedü­l a mű alapján kell döntenie egy-egy irodalmi alkotás megjelentetéséről, ugyanúgy a kri­tikai munkában is az értékelés alapja egyedül a mű legyen és so­hasem szerzőjének személyes befo­lyása, írói rangja, vagy irodalmi kapcsolata.,, A klikk-érdekek, személyi összefonódások és az elv­telen tekintélytisztelet káros jelen­ségei ellen mindenekelőtt a kom­munista íróknak és kritikusoknak kell példamutatóan és határozottan fellépniük.” Szóról szóra magunkévá tesszük ezeket a téziseket! Reméljük, hogy megvalósításuk annyit fog jelente­ni: a jövőben Dobozi Imre keve­sebb elragadtatott kritikát ír Dar­vas József műveiről, — Darvas József, a filmgyár igazgatója ke­vesebb Darvas József — és Dobozi Imre — filmet fog készíteni, Nemzeti Színházban kevesebb Mes­terházi-művet fognak bemutatni viszont műsorra tűzik például Il­­­lyés Gyula eddig visszautasított színművét, — azaz a pártos írók valóban példát mutatnak a sze­rénységből. Tehetik, — minden okuk megvan rá... Egyetértünk a pártdokumentum­nak azzal a fejezetével is, amelyben „népi-urbánus” ellentét felújítása ellen emel szót. A Kulturális Elmé­leti Munkaközösségnek igaza van: a „népi-urbánus” ellentétet ma már hibás és ártalmas dolog belopni irodalmi életünkbe. Csak az indo­kolás sántít: ez az ellentét ma nem azért túlhaladott, mert van egy mindenekfölötti és egyedül üdvözí­tő ideológia, a marxizmus-leniniz­­mus, van egy irodalmi bölcsek köve, a szocialista realizmus, — és ez minden korábbi ellentétet megoldott, minden korábbi vitában igazságot tett. Nem, a „népi-urbá­nus” ellentét éppen az ellenkezője miatt veszítette el aktualitását, mert Magyarországra tizenöt év óta rá­telepedett egy külföldről importált, hamis ideológia, mert az irodalmi életre rákényszerítettek egy olyan irányzatot, amelyet még saját pap­jai sem értenek s nem tudnak meg­magyarázni. Éppen ezért mindaz, ami a népiesekben és az urbánu­sokban eleven, erős, szép és egész­séges volt, összefogott a magyar nép és a magyar irodalom féltésé­ben, szolgálatában. Ennek az ösz­­szefogásnak legtündöklőbb példája a Rákosi—Gerő-klikk elleni harc, és a forradalom napjai voltak. Ek­kor és ezóta vesztette el véglegesen minden aktualitását a „népi-urbá­nus” ellentét! Ami e két csoport­ból valaha opportunista és selejtes volt, az ma a pártot, — ami érté­kes és maradandó, az ma a népet szolgálja. A­rra, hogy ez az utóbbi az erő­sebb, nem kell jobb bizonyí­ték, mint a párt legújabb tézisei ha mindenki, — népiesek és urbá­nusok, revizionisták és konzervatí­vok, modernek és liberálisok, sőt még a Népszabadság, s az Élet és Irodalom is — bírálatra, meglec­kéztetésre, elmarasztalásra és fenyí­tésre szorul, akkor felvetődik kérdés: tulajdonképpen ki áll erő­teljesen és szilárdan, keményen és hibátlanul ma a magyar irodalom­ban és egyáltalán Magyarországon a párt oldalán? Erre a kérdésre tudós tézisek, sajnos, elfelejtettek válaszolni. Lehet, hogy azért, mert nincsen is rá válasz? ízben Televízió Népszava Népművelés Filozófiai Intézet Jelenkor írószövetség kritikai szakosztálya Újságírószövetség kritikai szakosztályai Irodalmi Újság A NÉPSZAVA új, áprilisi számának tartalmából: Céthly Anna vezércikke: „Rabok együnk, vagy szabadok”; Dr. Ke­mény György: „Új amerikai poli­­tka”; S. Tamás János: „Az ENSZ zsákutcája — az emberiség szé­gyene?” ; Szélig Imre: „Sorsfor­duló után”; Mikes György: „Szél­­egyzet a koegzisztenciáról és egy ajnálatos félreértésről”; Ervin Gyula: „Budapesti levél”; Párisi evél „A szegény gazdagokról”; ■’anoptikum Major Tamásról; Genfi tudósítás az atomtárgyalá­­okról; Közgazdasági magyarázat német márka felértékeléséről; gnotus Sári tárcája. Hírek a világ minden részéből. Keresztrejtvény, sportrovat. Az Irodalmi Újság ára: Anglia: 1 shilling, Argentína: 0 peso, Ausztrália: 2 shilling penny, Ausztria: 2 sh­illing, Bel­gium: 7 francs, Brazília: 24 cru­­sero, Dánia: 1 korona, Finnország : 45 márka, Franciaország: NF. 0.90, Hollandia: 60 cent, Izrael: 300 truta, Kanada: 20 cent, Magyar­­ország: 1 forint, Mexico: 3.15 aeso, Németország: 60 pfennig, Norvégia: 1 korona, Olaszország: 70 líra, Svédország: 80 ére, Svájc: 60 centimes, Uruguay: 50 cent, USA: 25 cent, Venezuela: 1.25 Bs. Félévi előfizetési díj egyes szám árának tízszerese, egyévi húszszo­rosa. Légipostán példányonként 20 US dollárcentnek megfelelő összeg szá­mítandó az előfizetéshez. A londoni magyarok kontinentális szabója F A L U II I Árban a legolcsóbb, minőségben a legjobb. Mérték utáni szabó­ság. Régi ruháját újjá varázsolja. 22. Burnham Court, Moscow Road, London, W. 2. (Bayswater és Queensway Station.) Tel.: BAYswater 7015. MEGJELENT! Aczél Tamás — Méray Tibor: TISZTÍTÓ VIHAR Részletek a könyv angol nyel­ven, már korábban megjelent kiadásának — The Revolt of the Mind — sajtó-visszhangjá­­ból: „A könyvben szinte oldalról oldalra találkozunk az írószö­vetségi harcok, pártújságok belső ellentéteinek olyan auten­tikus leírásával, melyről a Nyu­gaton alig, vagy semmit sem tu­dunk.” New York Herald Tribune „...ez a könyv egyike,a kom­munista politikáról adott leg­jobb és legizgalmasabb ,belső’ számvetéseknek.” The Spectator „A könyv nem valamiféle száraz adathalmaz, hanem szel­lemes és eleven leírása viharos politikai bizottsági üléseknek, hivataloknak, kádervilláknak és a kommunista fővezérek pazarló bankettjeinek.” The Manchester Guardian Ára ízléses, mélynyomásos egészvászonkötésben, £1.1.0. v. $3.­ v. egyenértéke. (400 old.) © Megrendelheti helyi könyvke­reskedőjénél, vagy a vételár egy­idejű elküldése mellett a kiadó­nál: Big Ben Publishing Co. 65, Mortimer Street, London, W.I. 1961 április 1 BARANYAI JENŐ cimbalom­­művész 75 éves korában elhunyt a spanyolországi Algériában. ★ NÉGYSZEMKÖZT A SZE­MEMMEL: ez a címe Vajda Al­bert rendkívül érdekes új könyvé­nek (H. D. Publications, London. Ára: 12 shilling). A szerzőt az Irodalmi Újság (és nemcsak az Irodalmi Újság) olvasói, mint hu­moristát ismerik; új kötetében ép­penséggel nem szívderítő témához nyúl — egy autóbaleset történetét és következményeit írja le. Irodalmi Újság Megjelenik minden hónap elsején és tizenötödikén. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Published by the Hungarian Literary Gazette Ltd. 14, St. George Street, London, W. 1. Telefon: MAY 32-24. Printed by Jolly the Printer Ltd. (T.U.), 238 Fore St„ London, N.18.

Next