Pintér Jenő szerk.: Irodalomtörténet, 1913. 2. évfolyam
Folyóiratok szemléje - Irodalomtörténeti Közlemények 269–270. p.
270 KIRÁLY GYÖRGY ambíciói is voltak, amint erről nagyszámú fordításai tanúskodnak, de eredeti munkával a nyilvánosság elé lépni, ettől bizonyára visszariadt volna, ha épen nem jön kapóra ez az alkalmas forma, melyet társától Saussuretől tanult. Ez a forma nem lép fel nagy igényekkel, a szerző tulajdonkép csak barátai, ismerősei számára ír, amellett jobban beszélhet benne a szíve szerint, nem kell vigyáznia a tudatos stilizálás, szerkesztés sok apró gondjára, melyek különben kezét megkötnék, így lett Mikes talán épen a nyilvánosságtól való féltében, nagy szerénysége következtében — egészen ellenkezőleg a legelső szubjektív, szinte lírai jellegű író. Minél igénytelenebbül akart föllépni leveleivel annál szebben és erősebben domborodott ki bennök az ő kedves, szeretetreméltó egyénisége. Ebben rejlik tulajdonképen az ő eredetisége s ebben múlja fölül összes elődeit. Hogy a magyar irodalomban mi a jelentősége, azt annyi kiváló fejtegetés és értékelés után fölösleges volna részletezni. Érdemes azonban rámutatni ép ez alkalommal arra, hogy az összehasonlító irodalomtörténet szempontjából is értékes munkát alkotott. Francia forrásai, Saussure, Dumont, De la Croix a maguk irodalmában jóformán semmit se nyomnak a latban, amint műfajuk is csekély jelentőségű. E műfajban egyedül Mikes alkotott nagyot. Melléje csak egy munkát állíthatunk, egy híres angol írónő, Lady Mary Wortley Montagu rokontárgyú leveleskönyvét : Letters during the Embassy to Constantinople IHG—il 18. Lady Montagu férje, a törökországi angol követ kíséretében került Konstantinápolyba, ugyanakkor, mikor Rákócziék is török földre érkeztek. Lady Montagu is ugyanazon forrásokat használta, mint Mikes, ő is Ricautra, Dumontra hivatkozik, de sokkal önállóbban jár el. Mikesben kevés volt a megfigyelő készség, az élénk érdeklődés, inkább kontemplatív, érzelmi tehetség, jellemében is sok a nőies, a szelídség. Lady Montagu ellenben maga a virágé. Soha nő férfiasabban nem írt, talán még Mme de Staël vagy Georges Sand sem. Nem riad vissza semmi nehézségtől, semmi veszélytől, egy modern újságíró élelmességével s egy igazi nő kíváncsiságával fürkész ki minden keleti kuriózumot, mindent a maga szemével akar látni, törökül is megtanul s ha föl is használja forrásai adatait, gyakran polemizál velük, megbízhatatlan adataikat korrigálja,2 kiegészíti oly dolgokkal. Legelső kiadása 1763. — Legjobb összes művei 1861-iki kiadása Moy Thomastól, ki rámutat, hogy törökországi levelei naplói alapján készültek. Pl. a Conti abbéhoz intézett levélben Drinápoly, 1717 ápr. 1. : «Sir Paul Rycaut is mistaken (as he commonly is) in calling the sect muterin atheists etc.» Máshol (Belgrade Village, June 17. 1717 : «I see you have