Pintér Jenő szerk.: Irodalomtörténet, 1914. 3. évfolyam
Műelemzés - Borbély István: Berecz Sándor: Apollonius históriája 37–38. p.
IRODALOM. 37 módját is tudják ejteni , hogy hazájuk történetét, politikai, gazdasági, kulturális, művészeti viszonyait a francia közönség érdeklődőbb rétegei elé tárják. Hiszen nem ringatjuk magunkat abban az illúzióban, hogy ezeket a cikkeket, könyveket s a magyar irodalmi művek fordításait valami sokan olvassák Franciaországban. De ez a minden oldalon egyforma buzgósággal folyó munka valamikor a tömegével is észre fogja vétetni magát — s akkor már az értékét is megbecsülhetik odakünn. És azoknak a franciáknak, akik egy vagy más szempontból foglalkozni akarnak Magyarországgal, valóságos áldás lesz Kont könyve. A könyv második része :i A franciaországi levéltárak és közkönyvtárak Magyarországra vonatkozó kéziratos dokumentumainak rövid jegyzéke.» Ez főként történetíróinknak lesz nagy hasznára, különösen, ha teljesedik Kontnak az az előszavában kifejezett óhajtása, hogy a magyar Akadémia küldjön ki Párisba egy franciául tudó levéltárost, aki az Ausztriára, Lengyelországra és Törökországra vonatkozó iratcsomók közül kiválogassa a bennünket közelebbről érdeklőket. Mert a francia külügyminisztérium 18 kötetes, Magyarországra vonatkozó okmánytárából is csak a Rákóczi-korát érintőket dolgozták fel nálunk , a fent említett három ország dossier-ja (pedig a törökről Kont maga mutatta ki, hogy mennyi magyar vonatkozás van benne), még feldolgozatlan. Ez a három gyűjtemény 1283, egyenként 400—600 fólió oldalas kötetet alkot. E pillanatban — nyomtatott katalógus hijján, — a kutatók nem tehetnek mást, minthogy végignézik az őket érdeklő esztendőnek egész anyagát. A többi országra vonatkozó gyűjtemények óriás tömegéből is kihalászta Kont, amit részben írott vagy nyomtatott katalógusok, részben szóbeli útbaigazítások segítségével öt levéltárban és kilenc könyvtár kéziratgyűjteményében megtalálhatott. Felmérhetetlen az a munka, amit jövendő korok kutatói helyett elvégzett — de még nagyobb az, amire ösztönzést ad. BENEDEK MARCELL: Berecz Sándor: Apollonius históriája. Bölcsészetdoktori értekezés. Budapest, 1913. 44 l. Berecz Sándor a mult évben (1912) a B. M. K. 31-ik füzeteként kiadta Apollonius Históriáját az 1591-iki szöveg alapján. Hozzá terjedelmes bevezetést írt. E bevezetésben azt állítja, hogy Apollonius Históriájának Bogáti Fazekas a szerzője. «Bogáti Fazekas szerzőségére vonatkozólag — írja i. h. 42. 1. — csak két adatunk van. Az egyik Horváth Istvánnak kézirati bejegyzése a Nemzeti Múzeum példányán, a másik pedig Sándor István állítása. Ezekhez hozzávehetjük még azt a külső körülményt is, hogy a história első kiadása Bogátinak Ez világi nagy sok zűrzavarról való Énekével együtt jelent meg Heltainé kolozsvári nyomdájában.» Most Berecz újabb értekezést (bölcsészetdoktori disszertáció) adott ki e tárgyról Apollonius Históriája címmel s benne revízió alá veszi állítását. Megint csak az előbbi eredményre jut. Érdekes azonban, hogy minő úton haladt. «A szerzőség megállapításánál figyelembe kell vennünk a nyelvet és stílust is.» (35. 1.) Maga nyelvtörténeti alapon vizsgálódik. Eredményei a következők : a v tövű