Pintér Jenő szerk.: Irodalomtörténet, 1922. 11. évfolyam
Műelemzés - Perényi József: Császár Elemér: A magyar regény története 104–106. p.
tudományos irodalom. A magyar regény virágkora Eötvös, Kemény, Jókai működésének idejére esik. Ez a fejezet Császár könyvének legérdekesebb és legértékesebb része. Beható tanulmányok alapján — felhasználva a legújabb kutatások eredményeit is — ad kimerítő rajzot e három nagy regényíróról. A következő fejezetben bemutatja a magyar regényt az önkényuralom idejében. Regényirodalmunk a szabadságharc után egészen más képet mutat. Regényíró gárdánk kicserélődött, hatott továbbá regényirodalmunk kiformálására az újság is. (Tárca regények.) Regényirodalmunk egyszerre föllendül. Igen nagy hatással volt Jókai regényköltészete is, mely regényiirodalmunkra fejlesztőleg és irányítólag hatott. Hatott végre az abszolutizmus korának regényirodalmára a realizmus, a XIX. sz. második felének legjelentősebb irodalmi mozgalma. De a realizmus mélyebben a novellát járta át, így látjuk ezt Gyulai Pál novelláiban. E kor regényirodalma terjedelemben megszaporodott ugyan, de értékben jelentékenyen nem gazdagodott. Igazi nagy regényíró nincs e korban. A középszerűségen egyik sem emelkedik felül. A politikai regények szolgáltatják a regénytermés legjavát, a történetiek a leggyengébbek. A romantikus írók közül népszerűbbek voltak Beöthy László, Degré Alajos, P. Szathmáry Károly és Abonyi Lajos. Magyaros korrajzokat írtak Vas Gereben, Pálffy Albert, színtelen egyéniségeknek nevezi igen találóan Császár Podmaniczky Frigyest, Vadnai Károlyt és a tehetségtelen Beniczkyné Bajza Lenkét silány, értéktelen regényeivel. A kiegyezés utáni regényirodalomról hat kisebb fejezetben számol be Császár. Bemutatja az angol nyomon járókat : Tolnai Lajost, Beöthy Zsoltot ; az orosz nyomon járókat : Vértesi Arnoldot, Acsádi Ignácot, Gonda Eleket ; a franciásokat : Toldy Istvánt, Ábrányi Kornélt, Kazár Emilt, Justh Zsigmondot ; szól a korszak többi regényírójáról : Rákosi Jenőről, Iványi Ödönről, Csiky Gergelyről és egy külön fejezetben méltatja Mikszáth Kálmán regényeit. A befejező részben röviden ismerteti a naturalista Bródy Sándort, Kóbor Tamást , majd Ambrus Zoltán, Benedek Elek, Rákosi Viktor, Werner Gyula, Pekár Gyula, Gárdonyi Géza és Herczeg Ferenc munkásságáról ad egészen rövid ismertetést, amelyben Herczeg Ferencet mint a kor legnagyobb és legjellemzőbb regényíróját mutatja be. Kár, hogy ennek a legújabb regényirodalomnak oly szűk helyet juttatott. Szívesen vettük volna a modern magyar regényirodalomnak kimerítőbb tárgyalását. A munka beosztása okos és tervszerű. Császár ítéleteinek legnagyobb részében megnyugodhatunk. Tárgyilagos, igazságos ítélő bíró. Előadása minden cikornya nélküli, emelkedett, helyenkint lendületes, jó magyarságú. Könyvének értékét nagyban emelik az egyes fejezetek végéhez csatolt pontos bibliográfiai jegyzetek. Tanulni és nemesen szórakozni akaróknak egyaránt hasznos és kellemes olvasmány. PERÉNYI JÓZSEF.