Pintér Jenő szerk.: Irodalomtörténet, 1924. 13. évfolyam
Műelemzés - zs.: Összefoglaló könyvszemle 14–29. p.
ÖSSZEFOGLALÓ KÖNYVSZEMLE. 29 tani,le teljes egészében hagyja a művészeti elfogultságot, amely Ady Endre költőfejedelmi pózát jogosnak vallja. Ady Endre megítélésének a másik véglete Kőszegi László könyve: Essthétikai megtisztulásunk (Pátria kiadása). Mint az „ismeretlenné lett Istennek, az Igazmondásnak" egyedülálló kürtöse fújja harsonáját, amelyben az önistenítés önhittsége tiszteletreméltó fajszeretettel, agyarkodó leszólással és józan képzőművészeti megállapításokkal kavarodik össze. Bennünket itt az irodalmi rész érdekel, ebből azt tudjuk meg, hogy Kőszegi László nemcsak önmagánál kisebb poétának, de egyáltalán jelentéktelen verselőnek tartja Adyt; erkölcsi felfogását a faj szempontjából veszedelmesnek tudja, teljes meggyőződéssel és meleg hévvel óv tehát attól, hogy az iskola vagy a kritika Adyról méltánylással szóljon. Hogy szavát súlyossá tegye, végigtipor mindenkin, aki Adyt poétának merte mondani. Mint mindig, most is figyelmet érdemel Ambrus Zoltán új tanulmánykötete: Költők és szerzők (Athenaeum kiadása). Az őssayíró művészt rajzoló vonalgazdagságánál jobban érdekelnek e kötet irodalmi harcai, a szellemes gúnynak, pompás térforgatásnak azok a mesterművei, amelyekben Tolsztoj kritikusairól, az elfogult Dibeliusról és Upton Sinclairről mondja el maró megjegyzéseit.. Kár, hogy a magyar Dibeliusok és Harden Miksák sohasem kerültek tolla alá! A művészet köréből vett arcképeket gyűjtötte össze két kötetbe Papp Viktor (Arcképek az Operaházból. — Arcképek a külföldi zenevilágból. Stádium kiadása). A magyar közönség zenei ízlésének nevelésére nagy jelentőségűek e művek. A kritikai termés az irodalmi művek számához mérten szegényes, — de hogy is vásárolna ma a közönség ilyetén komolyabb munkákat! Más érdekli Budapest közönségét. Zs.