Pintér Jenő szerk.: Irodalomtörténet, 1929. 18. évfolyam
Folyóiratok szemléje - A Toll 201–206. p.
FOLYÓIRATOK SZEMLÉJE. (Folyóiratok és hírlapok irodalomtörténeti vonatkozású cikkei. Munkatársak: Alszeghy Zsolt, Boros Gyula, Gulyás Pál, Halász László, Pintér Jenő.) I. Folyóiratok. A Toll. — 1929. évf. 13. sz. Kosztolányi Dezső: Az írástudatlanok árulása. (Különvélemény Ady Endréről.) Hosszabb tanulmányszerű cikk arról, hogy a szerző miért idegenkedik Ady költészetétől. Ady gondolatvilágának főtengelye — úgymond — a messianizmus. Ezt a keleti misztikumot átveszi minden prófétáló kenetességével s megfejelve újabb szózatokkal, valami ellenmondó bölcseletté gyúrja. Pesszimizmusa nem mély, csak külsőleges. Alapjában egy felületes, könnyen hívő optimizmus lakozik benne. Ady elsősorban mint politikai költő híres, emlegetett. Művészi szempontból itt támadható legerősebben. Csak egyetlen dolog indokolja és fogadtatja el a politikai költészetet: a teljes elfogultság, mely vakon hisz abban, amit hirdet. Adynál ezt ritkán tapasztaljuk. Politikai verseit többnyire megrendelésre írta. Ezek a versei nagyhangúak, döcögősek, fáradtak. A költői dicsőségért való harcát átviszi verseibe is. Ide tartozó irodalmi önszemlélete fölötte félszeg. Művészi ízlése ki-kihagy. Minden költőben van egy modor, melyet magára öltött. A nagy költőknél ez a modor jóízű, Adynál rosszízű. Szerelmi költeményeinek zöme beállított. Az erotikával is meg akar döbbenteni, nála azonban az erotika kínos. Egyik kritikusának az az állítása, hogy „a magyar nyelv sohase hallott zenéjét szólaltatta meg", nem fogadható el. Az, amit a garázda írástudatlanok elkövettek, bűn volt az irodalom, az ifjúság, a jóhiszemű közönség és maga Ady ellen is. Van azonban egy másik Ady is. Ez még mindig az előkelő szellemek, a szenvedő lelkek lírikusa. Az irodalmi materia azonban, melyet hozott, nem alkalmas a folytatásra, mások fejlesztésére. Csak jelszavai keringenek, de nem váltak vérré, mint Petőfié, vagy Aranyéi. Nyelve sokszor ízesen magyar, de szókincse nem gazdag. Azok az újítások, melyekkel kísérletezett, összetételei, elvonásai nem szerencsések, többnyire kiagyaltak, mesterkéltek. Kevés költő hagyott maga után annyi selejtest. Mégis jelentős tehetség volt. Mar adandót alkotott azzal a harminc-negyven versével, mely pályája szerencsés termékeinek tekinthető. Nem tündököl a lángész kápráztató fényével. Helye nincs is se Petőfi, se Arany, se Vörösmarty, se Berzsenyi mellett, csak az érdekes, csonka nagy tehetségek között. — 14. sz. Zilahy Lajos: Ady. Adyban nem az egész magyarság lelke szólal meg, hanem csak a pusztuló magyar kisnemesi osztályé. Ady műveletlen volt. A műveltség lefékezte