Pintér Jenő szerk.: Irodalomtörténet, 1929. 18. évfolyam

Folyóiratok szemléje - A Toll 201–206. p.

FOLYÓIRATOK SZEMLÉJE. (Folyóiratok és hírlapok irodalomtörténeti vonatkozású cikkei. Munkatársak: Alszeghy Zsolt, Boros Gyula, Gulyás Pál, Halász László, Pintér Jenő.) I. Folyóiratok. A Toll. — 1929. évf. 13. sz. Kosztolányi Dezső: Az írástudatlanok árulása. (Különvélemény Ady Endréről.) Hosszabb tanulmányszerű cikk arról, hogy a szerző miért idegenkedik Ady költészetétől. Ady gondolatvilágának főtengelye — úgymond — a messianizmus. Ezt a keleti misztikumot átveszi minden prófétáló kenetességével s megfejelve újabb szózatokkal, valami ellen­mondó bölcseletté gyúrja. Pesszimizmusa nem mély, csak külsőleges. Alapjá­ban egy felületes, könnyen hívő optimizmus lakozik benne. Ady elsősorban mint politikai költő híres, emlegetett. Művészi szempontból itt támadható legerősebben. Csak egyetlen dolog indokolja és fogadtatja el a politikai köl­tészetet: a teljes elfogultság, mely vakon hisz abban, amit hirdet. Adynál ezt ritkán tapasztaljuk. Politikai verseit többnyire megrendelésre írta. Ezek a versei nagyhangúak, döcögősek, fáradtak. A költői dicsőségért való harcát átviszi verseibe is. Ide tartozó irodalmi önszemlélete fölötte félszeg. Művészi ízlése ki-kihagy. Minden költőben van egy modor, melyet magára öltött. A nagy költőknél ez a modor jóízű, Adynál rosszízű. Szerelmi költeményeinek zöme beállított. Az erotikával is meg akar döbbenteni, nála azonban az erotika kínos. Egyik kritikusának az az állítása, hogy „a magyar nyelv sohase hal­lott zenéjét szólaltatta meg", nem fogadható el. Az, amit a garázda írás­tudatlanok elkövettek, bűn volt az irodalom, az ifjúság, a jóhiszemű közön­ség és maga Ady ellen is. Van azonban egy másik Ady is. Ez még mindig az előkelő szellemek, a szenvedő lelkek lírikusa. Az irodalmi materia azon­ban, melyet hozott, nem alkalmas a folytatásra, mások fejlesztésére. Csak jelszavai keringenek, de nem váltak vérré, mint Petőfié, vagy Aranyéi. Nyelve sokszor ízesen magyar, de szókincse nem­ gazdag. Azok az újítások, melyekkel kísérletezett, összetételei, elvonásai nem szerencsések, többnyire kiagyaltak, mesterkéltek. Kevés költő hagyott maga után annyi selejtest. Mégis jelentős tehetség volt. Mar adandót alkotott azzal a harminc-negyven versével, mely pályája szerencsés termékeinek tekinthető. Nem tündököl a lángész kápráztató fényével. Helye nincs is se Petőfi, se Arany, se Vörösmarty, se Berzsenyi mel­lett, csak az érdekes, csonka nagy tehetségek között. — 14. sz. Zilahy Lajos: Ady. Adyban nem az egész magyarság lelke szólal meg, hanem c­sak a pusz­tuló magyar kisnemesi osztályé. Ady műveletlen volt. A műveltség lefékezte

Next