Pintér Jenő szerk.: Irodalomtörténet, 1930. 19. évfolyam
Műelemzés - P. J.: Kokas Endre: Az 1880-as évek irodalmi élete 188. p. - mgy.: Verseskönyvek. [Sajó Sándor, Vietorisz József, Feleki Sándor kötetei.] 188–192. p.
188 BÍRÁLATOK. nyerte. Éppen ezen a ponton különbözik a színikritikus munkája a dramaturgétól. A magyar színikritika az 1830-as években indul meg Garay János, majd Vörösmarty Mihály és Bajza József úttörő színibírálataival. A szabadságharc után következő két évtized legkiválóbb színikritikusai: Gyulai Pál, Salamon Ferenc, Greguss Ágost, Csengery Antal. Az egykorú hírlapok és folyóiratok hasábjain közzétett bírálataik iskolát teremtettek, a magyar drámairodalom fejlődését lelkiismeretesen figyelték, a fővárosi színészet erényeit és hibáit helyesen taglalták. Az ítéletnélküli, dilettáns ismertetők próbálkozásai mellett ezek a tanulmányok jelentették az esztétikai elmélyedésű kritikát. A szerző figyelmet érdemlő tájékozottsággal dolgozott. Témájának elméleti részében is otthonos, választékosan ír, logikusan gondolkodik. Sehol sem túloz s mégis lendületet visz józan fejtegetéseibe. A józanságot különösen ki kell emelnünk ma, a szellemi nagyzolás korszakában; a stílus világosságát is dicsérjük, mert a szavak és kifejezések tolvajnyelvével játszadozó filozófiai stílus póza egyre unalmasabbá és kellemetlenebbé teszi az irodalomtörténetírók munkáját. P. J. Kokas Endre: Az 1880-as évek irodalmi élete. Pannonhalma, 1930. 166 l. Dunántúli Nyomda, Pécs. A tanulmány írójának sokat kellett olvasnia és jegyezgetnie, míg összegyűjtötte anyagát. Megfigyeléseinek elrendezése jól sikerült. Előbb megrajzolja az 1880-tól 1890-ig tartó évtized szellemi életének általános képét, azután rátér az irodalmi társaságok, írói csoportosulások, folyóiratok, hírlapok, könyvkiadóvállalatok munkásságának ismertetésére, végül sorra veszi a regény, dráma, líra és epika fejlődésének figyelembevehető jelenségeit. Teljességre törekszik, nem hagy ki semmi lényeges mozzanatot. Helyesen oldja meg feladatának legnagyobb nehézségeit is: az írók és munkák esztétikai jellemzését. Jóízlést a kutató, érett ítéletei vannak. Bővebben tárgyalt írói: Jókai Mór, Pálffy Albert, Abonyi Lajos, Petelei István, Baksay Sándor, Tolnai Lajos, Vértesi Arnold, Gozsdu Elek, Ábrányi Kornél, Kazár Emil, Justh Zsigmond, Mikszáth Kálmán, Bródy Sándor, Csiky Gergely, Bartók Lajos, Somló Sándor, Szigety József, Dóczi Lajos, Berczik Árpád, Gyulai Pál, Szász Károly, Lévay József, Dalmady Győző, Pósa Lajos, Jakab Ödön, Rudnyánszky Gyula, Ábrányi Emil, Bartók Lajos, Kiss József, Endrődi Sándor, Reviczky Gyula, Vajda János. Eredményei: a kor a külföldi hatások tarka képét mutatja, de az új szellemnek nincs vezető egyénisége s így a nemzeti klasszicizmus izlése sikeresen küzd a külföldi írók olvasásából kiinduló modern irányzattal. Néhány új író megkísérli a népies nemzeti irodalom felfogásának megbontását; ennek megnyilvánulása a szerelem érzéki felfogása, a perdita-kultusz és a naturalizmus némi próbálkozása. Van még bizonyos közömbösség is a nemzeti gondolat és a hazafias érzés iránt. Szociális gondolatokkal is bővül a költészet témaköre. A magyar ritmus háttérbe szorul, helyette inkább nyugati versformákban írnak a költők. P. J. Verseskönyvek. — 1. Sajó Sándor: Gyertyaláng. Újabb költemények. 1925—1929. Budapest, 1930. 144 1. A szerző kiadása. — 2. Vietorisz József: Ars poetica mea. Költészetem. Budapest, 1930. 64 1. Franklin Társulat bizo-