Baros Gyula szerk.: Irodalomtörténet, 1935. 24. évfolyam
Folyóiratok szemléje - Minerva 87–88. p.
Kalangya. — 1935. évf. 1. sz. Tamás Lajos: Az erdélyi és szlovenszkói irodalomi élet. Az erdélyi líra röghöz kötöttebbb, zártabb és inkább kapcsolódik az események fölött álló látásmódhoz, mint a szlovenszkói költészet, amely jobban telítődik a mostani élet színeivel és a társadalmi vonatkozásokat hangsúlyozza. Katolikus Szemle. — 1935. évf. 1. sz. Kastner Jenő: Pázmány Péter Gráci évei. (II. és bef. közt.) Gráci évei alatt Pázmány beleélte magát egy udvari gondolatkör barokk valóságába. Amit aztán a maga igen erős valóságérzésével a magyar talajon alkalmazhatónak ítélt, értékesítette kellő helyen, időben és változatban. — Alszeghy Zsolt: Szépirodalmi szemle. Móricz Zsigmond: Erdély. — Harsányi Zsolt: Ecce Homo. — Erdős René:Szentgyörgyvára című nagyobb regényének és néhány egyéb, újabb szépprózai s verses köteteinek bíráló ismertetése. Literatura. — 1935. évf., február 1. Supka Géza: Móra Ferenc, az elbeszélő. Személyes vonatkozású visszaemlékezések. — Február 15. Tamás Ernő: Bródy Sándor, a nyelvművész. Ma újra olvasva a munkáit, elénk ütköznek szavak, amelyeket ő vitt bele az irodalomba vagy újított fel, népszerűsített. Magyar Kultura. — 1935. évf. 1—3. sz. Tordai Ányos: Amit nem tudtunk Gárdonyiról. Jegyzetek Gárdonyi József Az élő Gárdonyi című könyvéről. Az Egri csillagok szerzőjének életére vonatkozó, kevésbbé ismert adatok tanulmányszerű, rendszeres egybeállítása az író fiának nemrég megjelent nagy munkája alapján. Magyar Nyelv. — 1935. évf. 1—2. sz. Jakubovich Emil: A székely rovásírás ábécéi. A Nikolsburgi Rovásábécének, Miskolczi Csulvak István két rovásábécéjének és Telegdi János Rudimentájának tüzetes ismertetése. — Kovalovszky Miklós: Az irodalmi névadás. A középkori magyar irodalom névadása az általános európai divatot mutatja: minden műfaj tele van latin és görög nevekkel. Az érdemleges irodalmi névadás a szerzetesi iskoladrámákkal indul meg, íróik igen ügyes, magyaros neveket alkotnak. Az első beszélő nevek Pállya István piarista szerzetes iskolai vígjátékaiban (Ravaszy és Szerencsés, 1767. stb.) tűnnek fel. A magyar romanticizmus sajátos jellegét az ősi múltba való elmerülés adja meg. A romantikus nevek is abból a történeti epikából sarjadtak, amelynek előfutára Dugonics volt. Később az irodalmi felfogás átalakulása, a valószerűség felé hajlása magával hozta a névadás átalakulását. A nevek egyszerűbbek, az élethez közelebb állók lesznek. Minerva. — 1934. évf. 1—10. sz. Prohászka Lajos: A vándor és a bujdosó. A magyar életmagatartás történeti alakváltozásának vizsgálatát egyebeken kívül különösen megnehezíti két körülmény. Az egyik a magyar lélek ősi finitizmusa, amellyel elsorompózza magát a hatások elől. De ugyanakkor meglepően erős a nyíltsága, lelki készsége a külső hatások iránt. Innen a magyarságnak gyakran említett kettős arca, a „keleti" és a „nyugati". — Zolnai Béla: A gallikanizmusnak magyarországi visszhangja. A gallikanizmus kérdésében a magyar katolicizmus részéről az egyház abszolutisztikus szervezete érdekében történtek európai hatású lépések. — Mayer Erzsébet: Az írói