Alszeghy Zsolt szerk.: Irodalomtörténet, 1937. 26. évfolyam
Kisebb közlemények - Kozocsa Sándor: Reviczky Gyula és Justh Zsigmond 66–70. p.
KISEBB KÖZLEMÉNYEK Reviczky Gyula és Justh Zsigmond. Gazdag arisztokrata és nyomorgó költő barátságának emléke: nem mindennapi jelenség irodalmi életünk történetében. Jellemző e baráti kapcsolat a korra, amelyben szövődött, s melynek ők is jellegzetes alakjai voltak. A barátság bemutatása egyoldalú, mert csak Justh levelei maradtak fenn, melyek mindegyike Koroda Pál irodalmi hagyatékával került a Nemzeti Múzeum kézirattárába. A levelek közül az elsőt Párizsból, a harmadikat Budapestről, míg a többit Szent-Tornyáról küldte. A három első Reviczkynek szól, de a másik kettőnek is ő az inspirálója. A hozzá és róla írt levelekből rokonszenves egyéniség bontakozik ki, bár kettős arc tükröződik felénk: a Justhé és a Reviczkyé. Egyiknek sincs mit szégyelni a másiktól. Jellemző, hogy Reviczky Szent-Tornyára, Justh ősi kúriájába, barátja bármennyire hívta, sohasem ment el. Mindkettőt összekapcsolta közös eszményük és betegségük: Schopenhauer és a tüdőbaj. Gondolatviláguk azonosságára éppen a második önvallomásszerű levél olyan jellemző. Justh szálkás betűkkel írt, gyakran olvashatatlan levelei tele vannak ragaszkodó szeretettel az idősebb és önmagánál többre értékelt költő iránt, kinek egy versét olyan lendületesnek tartja, amilyent „alig olvastam — írja az egyik, de nem Reviczkyhez intézett levelében — Petőfit kivéve, a magyar irodalomban". Reviczkyhez írt utolsóelőtti levele a szenvedő emberi lélek mélységeit tárja föl. Szemléletesen írja le Justh első találkozásukat is: „a korán kimúlt kis arisztokratikus Szemle egy szegényes előszobájában találkoztam Reviczkyvel először. Szalmazsákon feküdt a földön, félig felöltözve, így fogadott". Justh írói munkássága épen gr. Kreith Béla lapjánál, a Szemle-nél kezdődött 1885-ben (ez évben ismerkedtek meg), ahol párizsi levelei jelentek meg. Ezek a cikkek keltették föl Reviczky figyelmét, s ő is azok között volt, akik arra buzdították Justhot, hogy író legyen. De beszéljenek mindennél jellemzőbben maguk ! Justh Zsigmond: Egy elhunyt költőnkről írván. . . (Reviczky Gyula.) Magyar Szalon, 15. köt. 1891. 491. 1.