Kozocsa Sándor szerk.: Irodalomtörténet, 1941. 30. évfolyam
Műelemzés - Berczik Árpád: Fáy András színészeti tanulmányai 120. p. - D. B.: Csery-Clauser Mihály: Madách Imre a politikus 120–121. p.
hanem az művelődés (divat, kosztümök, szokások bemutatása) és kortörténeti (korabeli események) szempontból, sőt a magyarországi részben családtörténetileg is. Annyi oldalról világítja meg szellemi életünk egyik legforrongóbb korszakának, a 80-as éveknek végét, hogy nehezen tudunk megválni tőle. Halász Gábor két tanulmánya forrásjelentőségű s ugyancsak Justhról és koráról szóló Magyar álmodók című esszéjével (Nyugat, 1939) együtt a korszakot megvilágító legtartalmasabb írások közé tartozik. A szöveg gondozása is finoman elemző eljárását dicséri. Az értékes könyvet gondolatébresztő illusztrációk (különösen szép Rupert Bunny-nak a naplóíró Justhot ábrázoló olajfestménye) díszítik. K. S. Fáy András színészeti tanulmányai. Magyar Irodalmi Ritkaságok 54. sz. Bp., 1941. Kir. Magy. Egyetemi Nyomda, 1041. A reformkorszak vezérlő eszméje a magyar nyelv ügye volt. Minden, ami nyelvünk térfoglalását még oly kis mértékben is elősegítette, szívügye volt a múlt század harmincas éves magyarjának, így érthető, ha a színjátszás s ami vele kapcsolatos: színház, színpad, dráma, színész, de még a súgó és a kellékek is fontos gondját alkották a magyar nyelv harcosának. Küzdöttek a magyar színházért tettben, szóban és írásban, s a magyar színjátszás 150 éve bizonyítja, hogy nem hiába. Ennek a küzdelemnek ereklyéje: Fáy András színészeti tanulmányai. A Széchenyi, Földváry, Fáy hármasból az utóbbit eddig inkább a gyakorlat emberének ismertük. A kis kötet öt tanulmányából azonban az derül ki, hogy Fáy András igen jól ismerte a világot jelentő deszkákat nemcsak a nézőtér, hanem a kulisszák oldaláról is. Józanul, mértéktartóan, szenvtelenül értekezik Fáy s csak néha enged teret a kimért és céltudatos értekező a hazáját mindenekfelett szerető magyarnak. De ezek a ritka helyek talán a legértékesebbek számunkra, mert ilyenkor a hideg tények és rideg adatok mögül még ma is időszerű kérdések, még ma sem megoldott problémák vetődnek fel. Az első Nemzeti Színházról beszélve megemlíti Fáy, hogy ezt az épületet csak ideiglenes szállásnak tervezték a magyar Thália számára s a „díszesebb telken eszközlendő s nemzethez illő színház" nemsokára felépül, — ezzel a színházzal azonban a nemzet még mindig tartozik önmagának. Staud Géza hálára kötelezte mind a nagyközönséget, mind a szakköröket Fáy dramaturgiai tanulmányainak közreadásával. Csak hiányoljuk Fáy első, legnagyobbszabású értekezését részint a teljesség kedvéért, részint pedig azért, mert nem osztjuk Staudnak azt a nézetét, hogy ez az 1834 ben megjelent könyv könnyen hozzáférhető volna a könyvkereskedőknél. Reméljük azonban a sorozat szerkesztője megtalálja módját, hogy a Ritkaságok valamely elkövetkező számaként közölje Fáy legkorábbi és legmagvasabb, színészettörténeti szempontból is alapvető tanulmányát. Berczik Árpád: Csery-Clauser Mihály: Madách Imre a politikus. Balassagyarmat, 1941. Szerző. 44. A kis füzet a nógrádvármegyei Madách-Társaságnak a költő 118. születési évfordulója alkalmából tartott díszülésén elhangzott beszéd lenyomata, de tartalma több, mint a megszokott ünnepi megemlékezés. Az ifjú Madách avatag újságok temetőjébe ásott néhány meglepően érdekes s ma is új gondolata a kiindulópont, amelyből — Az ember tragédiáját megelőző drámák és